Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Zavaró környezet - szorongás

Kedves Pszichológus!
Lassan 1 éve egy Budapest melletti településre költöztem a párommal. Egy ikerházas övezetben lakunk, ahol sok szomszéd vesz minket körül. Már a kezdetektől nyomasztónak éreztem, hogy Budapestről elköltöztünk, újabban viszont egyre inkább zavarónak érzem, hogy ha bármelyik szomszéd hangoskodik, zenét hallgat, az udvarában hangosan telefonál stb.
Igazából nem hangosabbak a szomszédok, mintha egy társasházban laknánk, de sajnos akárhányszor meghallok valamilyen zavaró hangot, azonnal elkezdek aggódni azon, hogy majd meddig fog ez tartani, tudunk-e majd aludni (ha például este is szólni fog a zene...). Az utóbbi időben már akkor is aggódok ezen, ha teljesen csend van (“Mikor lesz újra zaj?”), vagy ha éppen nem vagyunk otthon. Szinte minden nap minden percében arra gondolok, hogy biztosan lesz valamilyen zavaró tényező otthon. Próbálom különféle technikákkal elérni, hogy ne gondoljak ezekre, sokat olvastam ilyesmit, de nem használ semmi. Mit tehetek?
Köszönöm!
Ádám

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Ádám! Alapvetően két részre osztanám a választ. Az egyik tényező a gyakorlati rész. Más az érzékenységünk, más dolgokat érzünk zavarónak. Simán előfordulhat, hogy ami a szomszédoknak normális, az Önnek már zavaró lehet. E miatt érdemes végiggondolni, hogy praktikusan milyen lehetőségek állnak a rendelkezésére. Ez lehet a szomszédokkal való egyeztetés, a szükségletei kommunikálása feléjük, lehet zajszűrő berendezések (kerítés, füldugó… ) beüzemelése, vagy végső esetben akár költözés is. (Mindez akkor is fontos, ha közben a lelki okokon is dolgozik valamilyen formában.) A másik tényező az Ön pszichés jólléte, hogy hogyan is hat Önre ez a helyzet, és azt hogyan lehet kezelni. Mikor azt olvasom, hogy nyomasztónak érez hangokat, és hogy ha csönd van, akkor is ezen aggódik, azt jelzi számomra, hogy ez a probléma már túlmutat önmagán, és itt nem csak a szomszédokkal kapcsolatos nehézségek jelennek meg, hanem elhatalmasodott Önön egy érzés, hogy nincs biztonságban. Az idegrendszere folyamatos készenléti állapotba került, és azt kutatja, mikor jön az újabb “támadás”. Nem tudom, hogy korábban érzékelt-e hasonlót, de az olvasottak alapján azt tippelem, hogy valószínűleg ez előtt is hajlamos volt a világot veszélyes helynek megélni, ahol érdemes ébernek lenni, hogy felkészüljünk a támadásra. (Jelen helyzetben annyira nyomasztónak éli meg ezt a bizonytalanságot, hogy agya még látszólagos biztonságban is kényszeresen kutatja a fenyegető veszélyt.) Érdemes lenne végiggondolni, hogy most mi váltotta ki Önből ezt a szorongást: Az elköltözés Budapestről? (Mit jelent Önnek a költözés? Miért történt? Milyen változásokat hozott az életébe?...) Az új hely? (Miért pont ide költöztek? Mennyire érzi magát otthon a házukban? Mit gondol amúgy a környékről, a szomszédokról?) Netán a párkapcsolatában történt változás? Sajnos amellett, hogy ez a helyzet sok feszültséget hordoz az Ön életében, az emberi szervezet nincs állandó készenlétre berendezkedve, így a fokozott éberség, a termelődő stresszhormonok egyéb tünetekhez (pl alvás- és memóriazavar) is vezethetnek hosszabb távon. Külön nehézség, hogy - ahogy soraiból kiolvasom - jelen pillanatban teljesen tehetetlennek éli meg magát, ki van szolgáltatva a szomszédoknak, illetve saját ezzel kapcsolatos gondolatainak. A figyelemelterelés ugyan hathat ideig, óráig, de a tényleges okokat nem szünteti meg. Leveléből nem derül ki egyértelműen, hogy milyen utakat próbált végig eddig, de azt gondolom, hogy valamiféle relaxációs technika, például az autogén tréning segíthet a stressz szintjének csökkentésében. Erre az egyéni utak mellett csoportos lehetőségek is vannak. A leírtak alapján emellett érdemes szakemberhez fordulni, és egyéni terápia keretében ránézni a szorongására, ami segíthet a probléma gyökereinek kezelésében. Minden jót kívánok Önnek! Üdvözlettel: Peringer Szilvi
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt
Problémakör: