Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

viselkedészavar

Van egy 44. éves lányom. A nehéz természetének tudtuk be, h rengeteg konfliktus van körülötte. Többször próbáltuk, hogy forduljon segítségért orvoshoz az agressziója miatt, de ez szintén konfliktust eredményezett. Nagyon agresszív, olyankor nem érdekli mit mond (durva, csúnya szavak) ordít, elviharzik v lecsapja a telefont. Ha beszélgetni próbálunk vele, néha elég zavaros a gondolatfűzése, nem érthető. Csak a negatív érzéseket tudja kifejezni, mindenkit negatív kritikával illet és nem tud bocsánatot kérni. Veszekedéskor mond olyan mondatot is, ami sehogy sem illik a témába. Nem tud baráti, szerelmi kapcsolatot kezdeni, megtartani. Utóbbi, már sok éve nincs is. Dolgozik, de már a munkahelyén sem tudja az indulatait fékezni, nem tud disztingválni. Képtelen belátni, h maga ellen dolgozik. Mindenki hibás, csak ő nem. Nagy az egoja. Talán alkohol is van a dologban, mivel magányos. Mi ez és hogy tudnám megértetni vele, h nem kellene így élnie, csak kérjen segítséget? A tehetetlenség aggaszt.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Gyöngyi! Átérzem tehetetlenség érzetét, aggodalmát. Bár szerető édesanyaként nem lehet könnyű látnia, hogy lánya gondokkal küzd, sajnos csak ő juthat el arra a pontra, hogy a külső segítséget elfogadja. Ha szerettei kérésének eleget is tesz, minden terápiás folyamat belső motivációval, szándékkal válik csak igazán eredményessé. A terápia kiindulópontjáig való eljutásban pszichiátriai kivizsgálást követően esetleg gyógyszeres kezelés juttathatja el (amennyiben az szükséges). Erre azonban erőszakkal nem tudják őt rábírni. Járható utat abban látnék, ha következetesen visszajeleznék számára mindazt, amit viselkedése hatására Önök, a közvetlen környezete megélnek. Így nem őt ítélik meg, hanem saját érzéseiket, felmerülő gondolataikat közvetítik felé, melyek elgondolkodtathatják őt. Amit még megtehetnek, hogy szerető támogatásukról, segítő jószándékukról biztosítják, ugyanakkor azt is elmondják neki, hogy csak annyira tudnak neki segíteni, amennyire hagyja magát és amennyire az Önök számára is "elbírható". Fontos saját önvédelmi határaikat meghúzni, ezzel neki is segítenek a realitással találkozni: mi az, ami elfogadható egy emberi kapcsolatban és mi az, ami sajnos már nem. A szeretet ereje olykor a nemet mondásban is megjelenhet, hiszen sem azzal nem segítünk a másiknak, ha átvesszük az ő felelősségét, sem azzal, ha lemondunk a sajátunkról - vagyis bármit, fájdalom okozását is megengedjük neki. Tehát a negatív megnyilvánulások határtalan befogadása helyett érdemes őt emlékeztetni döntési szabadságára: ha ezt az utat választja, esetlegesen Önök a legnagyobb szeretettel nemet mondanak ennek meghallgatására, ha viszont szeretné a kapcsolatot megőrizni, fontos Önökre is tekintettel lennie. Előbbi lehet az a pont, ahol az Önök részéről kimondhatóvá válik, hogy Önök már nem tudják őt megfelelően segíteni, ez képzett segítő szakértelmét kívánja meg az egész család érdekében. A legjobbakat kívánom Önöknek, Balogh Nikolett
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (2 szavazat)