Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Tehetetlenség

Üdvözlöm! 9 éves lányommal van gondom. Elsős kora óta rendszeres, hogy nem szól, ha számonkérés lesz az iskolában. 90%-ban nem tudok semmiről, noha mindig megkérdezzük tőle iskola után. A tanulásra képtelen vagyok rávenni, hiába vagyok ott vele. Ha mégis megtudom, hogy dolgozat lesz, készítek neki feladatsorokat, és kap rá annyi időt, mint az iskolában. A vége ennek mindig az, hogy 3x annyit ül felette, s csak 1-2 feladatot készít el. Sokszor figyelmetlen. Többször előfordult, hogy kértem, mely tankönyveit hozza haza, hogy gyakorolhassunk, mégsem volt nála délután, így egyik-másik szülőtől kellett elkérnem. Ennek ellenére 4 fölötti az átlaga (sport mellett), de az, ami órán ráragad, nem lesz elég később. Nem használ a jutalmazás/büntetés. Napi szinten veszekszem vele, de meg sem hatja. Szétszórt, rendetlen, a reggeli rutinra is fittyet hány. Elvár dolgokat, de ha mi hiába kérünk tőle bármit. Nem tudom, kihez forduljak, mit csináljak. Ott tartok, hogy végleg feladom. Ha neki így jó...

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Andrea! Először is hadd ragadjam ki a leírtakból azt a megállapítást, mi szerint gyermeke a jelenlegi tanulási stílusával, motivációs szintjével is szép eredményeket ér el az iskolában. Ez nagyszerű, jó képességekre utal! Elképzelhető, hogy a későbbiekben valóban több időt kell a felkészülésre fordítania, vagy még inkább, érdemes tudatosabb tanulási stratégiát kialakítania (de ezt kezeljük helyén, ez egyelőre nem más, mint feltételezés). Sorai alapján bennem kérdés az, hogy a kislány motiválatlanság, kedvtelenség miatt - tehát érzelmi okból - figyelmetlen, esetleg idegrendszeri okokra visszavezethető tanulási nehézség húzódik a háttérben? Utóbbi is magyarázhatja a nehezített koncentrációt, monotóniatűrést, ennek eldöntése szakértői vizsgálattal lehetséges. Az biztos, hogy mindkettő esetben hasznára válhat, ha a gyermek jobban megismeri saját tanulási stílusát, és új tanulási trükkökkel is megismerkedik. A tanulási önismeret fejlesztéséhez interneten is találnak kérdőíveket, amit saját magának vagy felnőtt segítséggel is kiértékelhet. Tanulásmódszertani kérdésekben lehetséges, hogy a területileg illetékes Pedagógia Szakszolgálat munkatársai is tudnak segítséget nyújtani, vagy esetleg az iskolapszichológus, amennyiben dolgozik az intézményben. Én itt most az Ön szülői szerepére térnék rá, hiszen saját magát tehetetlennek érző édesanyaként írta levelét. A motiváció megerősítéséhez szülői oldalról a túlzott erőltetés, a veszekedések inkább fordítva sülhetnek el, még nagyobb ellenállást kiváltva - ahogy leírta, tapasztalja is ennek eredménytelenségét. Bármennyire is furcsán hangzik, lehet, hogy jó irányba mutat az a gondolat, hogy "feladja". Természetesen nem a gyermeknek felállított keretek teljes elhagyására biztatom. Viszont ha Ön megbékél saját tehetetlenség érzésével, elengedi a túlzott kontroll(állni próbálás)t, ezzel leveszi a gyermek válláról a szülői elvárás terhét és teret ad neki, hogy ő maga tapasztalja meg, tanulási módszerei hova vezetik, mire "elegek" és mihez kell több erőfeszítés vagy más technika. (Az osztályzatok azért elég kézzelfogható visszajelzést adnak minderről.) A másik oldalról nagyon fontos, hogy tudatosítsa benne, bármikor kérhet Öntől segítséget, Ön bármikor elérhető egy anya-lánya beszélgetésre arról, hogy hogyan érez ő az iskolával, a teljesítéssel (vagy bármivel) kapcsolatban. Azt gondolom, a legjobb tanács, amit adhatok és amit már ettől a pillanattól elkezdhet gyakorlatba ültetni, az az, hogy igyekezzen a szülő-gyermek kapcsolatból a felgyülemlett feszültségeket kioldani. Ezen az úton-módon fog tudni úgy hatni a gyermekre, ahogyan szavai alapján már most is szeretne. A kapcsolódás pedig azt jelenti, hogy képes átérezni a másik ember belső állapotát, azt, ha ő éppen fáradt, unott, vagy dacos, akármi is legyen az, meglátja ezt. Mindez a saját fejében lévő képeken, elvárásokon túl van (ezért fontos azokat elengedni) - a jelen pillanatban. Ha ebben a jelen pillanatban tud maradni (pl. amikor beszél a lányával), ösztönösen rá fog érezni, hogy mire van neki szüksége, hogyan tudná őt a legmegfelelőbben segíteni. Tegyen ezzel egy próbát és figyelje meg, mi változik! Remélem, tud meríteni ezekből a gondolatokból és sikerélményt fog megélni ezen a területen szülőként. Üdvözlettel, Balogh Nikolett
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt