Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Társfüggő, de már magányos vagyok

15 évig éltem társfüggőként egy bejegyzett élettársi homoszexuális kapcsolatban. A párom elhagyott. Nem volt semmilyen szenvedély betegsége. Csak mindig attól rettegtem, hogy elhagy és egyedül maradok, ezért mindig az ő kedve, kívánsága szerint tettem. 65 évesen képtelen vagyok kiutat találni a magányomból. Egész életemben párkapcsolatban éltem. Egyedül nem találom a helyem az életben. 65 évesen már szinte lehetetlen új párt találni. Minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Képtelen vagyok egyedül élni, mert mindent értelmetlen érzek.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Tamás! Sorai alapján már rendelkezik rálátásokkal saját működésmódjával, párkapcsolati dinamikájával kapcsolatban. Ez egy jó alap lehet ahhoz, hogy az előző kapcsolat elengedési folyamatán keresztül a későbbiekben új, jobban működő alapokra építhessen bármilyen emberi kapcsolatot. Az elválásnak lehetnek fájdalmasabb fázisai, ezek nem tartanak örökké, egyszerűen csak meg kell őket élni az újrarendeződés részeként. A kapcsolat lezárásának része a kapcsolati tapasztalatok integrálása is. Mit tanult Ön belőle, mi az, amit tovább vihet, mert jól működött és mi az, amiben a továbbfejlődés fontosságára derült fény? Csak önmagára fókuszáljon ezekben a kérdésekben, hiszen Ön a kiindulópontja minden kapcsolatának. Ehhez a belső folyamathoz higgye el, nagy segítségére lehet az egyedül töltött idő. Csináljon olyan tevékenységeket, amelyek örömmel töltik el, ismerje meg jobban önmagát mint kerek egész lényt. Ki lakozik a társfüggő szerep mögött? Milyen élmények várhatnak Önre a magányérzeten túl? Mi az az erő, ami megmozdult Önben levele írásakor és amely az Ön javáért, boldogságáért cselekszik? Megfogalmazásához még egy gondolat: ameddig táplálja azt a hitet, hogy ez vagy az lehetetlen, erre vagy arra képtelen, addig nagy eséllyel ezeket a hiedelmeket fogják tükrözni a tapasztalásai. Érdemes tudatosan a "lehetséges" és a "képes vagyok rá" verziókat erősíteni magában gondolatok szintjén is. Üres mantrázás helyett persze fontos, hogy belül, a szívében is elhiggye magáról, hogy méltó a pozitív tapasztalatokra és életkortól, nemi identitástól, múltbéli tapasztalatoktól függetlenül megérdemli a boldogságot. Sőt a valódi szeretetet is megérdemli, mely mentes a függőségi játszmáktól. Hogyha úgy érzi, külső segítséget is igénybe venne a továbblépés útján, forduljon a Pszichológuskereső valamely szakemberéhez, az önismereti munka biztosan a javára fog válni. Minden jót kívánok szeretettel, Balogh Nikolett
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt
Problémakör: