Tárggyújtő szenvedély, mely már az anyagi helyzetet is veszélyezteti

Kedves Zsuzsanna! A kényszeres gyűjtögetés esetében a magány, szorongás, félelem ellensúlyozásaként jelenhet meg a halmozás. Ha a közelmúltban történt valamilyen veszteség az édesapja életében - akár a munkaképtelenné válás és az ebből adódó tétlenség érzése - , akkor elképzelhető, hogy nem tudta feldolgozni az ebből adódó fájdalmat. A maga módján lehet, hogy próbálna nem 'terhére lenni' a családtagjainak azzal, hogy felhalmoz bizonyos dolgokat - hiszen ez azt az érzést keltheti benne, hogy tud magáról gondoskodni és nem szorul másokra. Mindenképpen szükség lenne pszichológus, sőt esetleg pszichiáter segítségére mert úgy tűnik, hogy a gyűjtögetés olyan méreteket öltött, hogy a problémát szakember bevonása nélkül szinte lehetetlen megoldani. Azt javasolnám, hogy először keressék fel az édesapja háziorvosát (gondolom hozzá egyébként is jár), aki beutalót tud írni a lakóhely szerinti pszichiátriai szakrendelőbe. Úgy gondolom, hogy finoman kellene rávezetni az édesapját arra, hogy jót tenne neki egy beszélgetés szakemberrel, talán akkor nem lenne olyan nagy az ellenállás a segítségkéréssel kapcsolatban sem. Fontos lenne, hogy az édesapja azt érezze, hogy Önök mellette állnak és segíteni szeretnének, mert a gyógyulás kitartást igénylő, hosszú folyamat, amelyhez az egész család együttműködésére van szükség. Kitartást és sok türelmet kívánok hozzá, üdvözlettel: Mráz Katalin