Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Tárggyújtő szenvedély, mely már az anyagi helyzetet is veszélyezteti

Apám több mint 25 éve gyűjti a foglalkozásához kapcsolódó,amúgy már használhatatlan műszaki cikkeket.Ez odáig fajult, hogy miután 2 éve infarktust kapott és munkaképtelenné vált-bevétele nincs a nyugdíjának kívül,nemcsak megtart mások által kidobott alkatrészeket,notebookokat, hanem meg
vásárol is új kütyüket, amiket ki se bont és nem használ.Egy 50 nm-és lakás már full tele van, ahol kb két éve nem is volt(ez volt korábbi otthonunk,miután családi házba költöztünk az ő céges irodája lett,de úgy hogy ott maradtak berendezési tárgyak (agy-fotel,stb..mert már nem tudtuk kiszabadítani költözéskor a dobozai alól.)Ennek a lakásnak a pincéje és garázsa is tele, most családi házunk helyiségei kezdenek elveszni-raktárrá alakulni.A múltban bármikor felhoztuk a témát hogy ezen változtatnia kell, nincs életterünk,egy étkező asztalhoz nem tud a család leülni mert tele van szerelős dolgokkal komoly vita és kiabálás van belőle. Kérdésem:mit lehet ezzel a helyzettel tenni,hogy befejezze?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Zsuzsanna! A kényszeres gyűjtögetés esetében a magány, szorongás, félelem ellensúlyozásaként jelenhet meg a halmozás. Ha a közelmúltban történt valamilyen veszteség az édesapja életében - akár a munkaképtelenné válás és az ebből adódó tétlenség érzése - , akkor elképzelhető, hogy nem tudta feldolgozni az ebből adódó fájdalmat. A maga módján lehet, hogy próbálna nem 'terhére lenni' a családtagjainak azzal, hogy felhalmoz bizonyos dolgokat - hiszen ez azt az érzést keltheti benne, hogy tud magáról gondoskodni és nem szorul másokra. Mindenképpen szükség lenne pszichológus, sőt esetleg pszichiáter segítségére mert úgy tűnik, hogy a gyűjtögetés olyan méreteket öltött, hogy a problémát szakember bevonása nélkül szinte lehetetlen megoldani. Azt javasolnám, hogy először keressék fel az édesapja háziorvosát (gondolom hozzá egyébként is jár), aki beutalót tud írni a lakóhely szerinti pszichiátriai szakrendelőbe. Úgy gondolom, hogy finoman kellene rávezetni az édesapját arra, hogy jót tenne neki egy beszélgetés szakemberrel, talán akkor nem lenne olyan nagy az ellenállás a segítségkéréssel kapcsolatban sem. Fontos lenne, hogy az édesapja azt érezze, hogy Önök mellette állnak és segíteni szeretnének, mert a gyógyulás kitartást igénylő, hosszú folyamat, amelyhez az egész család együttműködésére van szükség. Kitartást és sok türelmet kívánok hozzá, üdvözlettel: Mráz Katalin
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt