Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szülőn Élősködő

Tiszteletem!
Tudom más azt mondaná ne szóljunk bele más életébe, de a sógorom szinte alig mozdul ki a házból, nem dolgozik mert egyszer volt egy rossz tapasztalata. Vitték már szakemberekhez, de azt mondták semmi baja. Mi is leültünk családdal beszélni a problémáról, de nem hallgatja végig, kiforgatja, és önmagából is kifordul a téma hallatán agresszív lesz, az a kifogása, hogy mivel neki olyan rossz gyerekkora volt ezért evidens, hogy az anyja eltartja őt. És tesz róla. Mindig van olyan elszólása ami által bűntudatot keltsen benne folyamatosan, hogy rossz anya volt. Ami nem igaz egyáltalán. Ha"normális" akkor paskolgatja az emberek fejét mint valami idióta (engem különösen szeretett ölelgetni, de arról sikerült leállítsam),zavarja, hogy még mindig szűz 30 éves, és úgy beszél (negédesen) az emberekhez mintha ő egy felsőbbrendű megváltó lenne, mi pedig a buta kis gyermekek. Én személy szerint nem kedvelem ezt az embert, de szeretnénk megoldani a problémát.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező, nem egyértelmű, hogy ezzel más életébe szólna bele. Úgy látszik, hogy bizonyos mértékig minden közeli családtagot érint a dolog. Ha ugyanis más(ok) tartja(k) el, akkor mindenkinek, aki pénzzel vagy toleranciával beszáll ennek a helyzetnek a fenntartásába, része az életének ez a probléma. Sajnos az a helyzet, amibe azt hiszem, nem gondoltak bele, hogy az, hogy a család, vagy annak egy része, bár szót emel, hogy nem jól van ez így, de azért beszáll a sógora eltartásába, hozzájárul ahhoz, hogy a sógora egész nyugodtan otthon üljön, és ne keressen pénzt a saját eltartására. A változtatás lehetősége éppen ezen a ponton van, vagy legalábbis lehet. Akik egy házban, egy háztartásban élnek vele, akik pénzzel vagy egyéb segítséggel hozzájárulnak ahhoz, hogy neki legyen mit ennie, legyen ruhája és fűtött szobája, azoknak kellene előbb egymással megállapodniuk, majd a sógorával is közölni (nem feltétlen megbeszélni, ha erre nem nyitott), hogy meddig, és mennyit tudnak vállalni az ő eltartásából. A cél az lehet, hogy a helyzet neki is kényelmetlenné váljék, és így oka legyen a változtatásért neki is tenni. Közen persze érdemes odafigyelni arra, hogy nincs-e szükség szakember (pl. pszichiáter, klinikai szakpszichológus) bevonására, akár úgy is, hogy Ön megy el egy szakemberhez a helyzetről konzultálni, hogy nehogy figyelmen kívül hagyjanak olyan lelki vagy mentális problémákat, amelyek a sógorát ténylegesen akadályozzák a felnőtt férfihoz méltó életvitelben. Gondolok itt esetleg szorongásra, alkoholfüggésre, stb. Mert ha van ilyen akadályozó tényező, azt is kezelni kell, de ahhoz is az ő együttműködése szükséges, amit leginkább az segíthet elő, ha egy kicsit kényelmetlenebbé teszik a helyzetét, mint amilyen jelenleg. Azt hiszem, ehhez már érik a helyzet, mert a család, ahogy a levele sugallja, belefáradt a türelmes támogatásba. Üdvözlettel: Biró Eszter
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt