Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pszichés zavar örökölhető?

Tisztelt Szakértő! 21 éves egyetemista vagyok. Édesanyámnál 10 éves korom körül kezdett kialakulni (vagy akkor bukkant fel?) egy pszichés zavar, a tünetek alapján azt hiszem paranoia de nem tudom a pontos diagnózisát. Végül olyannira súlyosbodott, hogy apukám kórházba vitte őt kezelésre, én kollégiumba kerültem, két testvérem pedig nagymamánkhoz költözött, apánk lett az egyedüli nevelőnk (ekkor 14 voltam). Anyám végül a saját anyukájához került, azóta is ott él, én pedig 7 éve alig tartom vele a kapcsolatot, ha lehet elkerülöm. Realizáltam, hogy ezt évekig elnyomtam magamban, ezért télen meglátogattam. Még mindig nyilvánvaló téveszméi vannak, bennem pedig azóta folyamatosan ott motoszkál, hogy vajon nálam mikor fog felbukkanni valami mentális betegség. Hozzátenném, hogy egyáltalán nem nevezném magam stabilnak mentálisan, gyakoriak az összezuhanós, demotivált napok, és ez már az egyetemen is hátráltat. Lehetséges, hogy örököltem valamit, vagy csak ez a "feldolgozatlan trauma" akadályoz?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Biztosan nem lehetett könnyű a családi terhekről megfogalmazni gondolatait. A levél megírása és édesanyja meglátogatása is azt mutatja, hogy motivált a helyzet megértésére. Az önismereti úton ez mindenképpen egy jó kiindulási alap, amelyen talán már el is indult. A sorait olvasva a mentális betegségektől való félelme is kirajzolódott előttem. Az öröklődés kérdése hozzátartozóként érthető módon foglalkoztatja. Ennek ellenére egy pszichés probléma megjelenésének ideje és intenzitása is csak egy komplex rendszerben értelmezhető, amelyet a genetikán kívül rengeteg más tényező befolyásol. Így az egyirányú következtetésekkel mindenképpen óvatos lennék. A önmagával kapcsolatos kétségeivel, aggodalmaival azonban mindenképpen érdemes lehet foglalkozni, hiszen az egyetemi motivációs problémák mellett ez is megnehezíti életvitelét. Ha szembe néz félelmeivel, várhatóan a saját magáról alkotott képe is árnyaltabbá válik. A "feldolgozatlanság" gondolata kapcsán célszerű lehet átgondolnia, milyen mélyen foglalkozna a témával, vannak-e olyan konkrét kérdések a múltjában, amelyekre válaszokat vár. Ha úgy érzi, most vagy a későbbiekben támogatásra lenne szüksége, egy pszichológus is segíteni tud Önnek a folyamatban. Sok türelmet és felszabadító pillanatokat kívánok! Üdvözlettel: Matavovszky Dominika
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (1 szavazat)