Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önkielégítés

Tisztelt Pszichológus/Szakértő!
Egy sajátos problémával szeretnék fordulni Önhöz. 16. életévemet már több hónapja betöltvén kérdezném egy olyan problémakörről, ami a pszichoszexuális fejlődéshez kapcsolódik. Lassan 3 éve végzek rendszeresen önkielégítést, amely komoly igényemmé alakult. Igyekszem maximalizálni a számot heti 3-4 alkalomra, hogy ne kerüljek a függőség közelébe. Sajna az internet furcsa világában találok olyan állításokat, melyek mindig elgondolkodtatnak. Egyfajta benyomásként mindig azt szűröm le, hogy az önkielégítés "vészmegoldás", a magányosok játékszere, akik képtelenek partnert találni, tehát sokadrangú, szégyenteljes. Való igaz, nekem sem volt még párkapcsolatom. Normális-e, hogy ragaszkodom a maszturbációhoz? Valóban korlátozni szükséges, vagy elhagyni? Alkalmatlanná teszi az embert párkapcsolatokra?

Válaszát előre is köszönöm!

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Kicsit most nem mint pszichológus, hanem mint férfi és férfi társaságból jövő válaszolnék. Az önkielégítés véleményem szerint egy teljesen normális folyamat. A heti 3-4 teljesen rendben van. Nagyon sokan párkapcsolaton belül is végeznek önkielégítést, úgy, hogy normális szexuális életet élnek a párjukkal. Nem tesz alkalmatlanná a párkapcsolatra abban az esetben, ha emellett igényed is van a párkapcsolatra. Tehát ha rendszeresen önkielégítesz,de vágysz rá, hogy összejöjjön egy lánynal, udvarolsz, próbálkozol, akkor nem váltja ki a szexuális életedet a maszturbáció, csupán kielégíti azt. Azonban fontos megjegyezni, hogy ne tekintsd normának a pornóban megjelenő szexuális aktust. Ne azt az élményd keresd, ami a pornófilmekben megjelenik, mert az gyakran túljátszott, irrealisztikus. Pálffy Patrik
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 4 (4 szavazat)