Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Nem szeretek?! De a gyermekemet sem??

Kedves Szakember!
25 éves házas, újdonsült anyuka vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott házasság. Egy valami nagyon jellemző volt rám, hogy utáltam a rosszat a Világban, a fájdalmat, mindenkit meg akartam menteni mikor kicsi voltam. Felnőttként is lázadok gondolatban az igazságtalanság ellen és mai napig fenn maradt a düh, hogy miért történik sok rossz és még el is kell viselni, holott nem kértem az életet! A halált sem tudtam sohasem elfogadni pont az említettek miatt. 2 éve elveszítettem nagymamámat egyik pillanatról a másikra. Különleges ember volt és a kapcsolatunk is az volt. Azóta belül minden más, nem tudok örülni igazán semminek. A saját esküvőmön nem hatottak meg a kulcs momentumok de más helyzetekkel is így van. Vállaltunk családot szerelemből de mintha csak tehernek érezném a fiamat is (nagyon sírós). Nem tudom szeretni pedig régen a koldust még magamnál is jobban szerettem. Hideg vagyok. Mit tegyek, hogy vissza nyerjem a jó humorú, boldog, törtető önmagam? Köszönöm!

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Levélíró! Nehéz így látatlanban, ennyi információ alapján válaszolni, így az első javaslatom, hogy érdemes lehet személyesen is felkeresnie egy szakembert, ha jobban meg szeretné érteni, hogy mi zajlik Önben. Érezhető a leveléből, hogy mélyen megérintette nagymamájának a halála és, ahogy említi, általánosságban sem tudja elfogadni a halált. Ha egyik pillanatról a másikra veszítünk el valakit, akkor nem csak a gyásszal van dolgunk, hanem gyakran azzal is, hogy hogy állunk mi magunk a halálhoz. Hiszen, ha nincs idő felkészülni és igazságtalanul egy különleges embert visz el, akkor még az is lehet, hogy mi vagy a mi környezetünkből valaki lesz a következő. Ez pedig rémisztő gondolat és ilyen helyzetben valahogy védekeznünk kell. Gyakori védekezés a "nemlét elkerülése a lét kerülése által", azaz az a hiedelem, hogy elkerülhetjük a halált, ha igazából nem is élünk. Ez természetesen nem igaz és belső munkával szembe lehet nézni vele. Paradox módon, ha jobban el tudja fogadni a halált, teljesebben tudja élni az életet, ami segíthet visszanyernie a jó humorú, boldog, törtető önmagát. Ehhez viszont külső segítséget javasolnék - nem azért, mert egyedül ne lenne rá képes, hanem azért, mert sokkal könnyebb, ha van egy elfogulatlan kísérő, aki találkozott már hasonló problémákkal. Köszönöm a bizalmát! Balázs Dániel
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt