Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Mit tehetek?

Üdv! Andrásnak hívnak és 31 éves vagyok.Tíz éve vagyunk együtt a párommal aki szintén 31 éves és van egy 8 éves kisfiunk!2017 decembere 19. én a születésnapomon a párom bejelentette hogy elhagy és elakar költözni és elviszi a gyereket is.Próbáltam megtudni az okát hogy miért.Azt mondta hogy Ő már nem tud többet beletenni ebbe a kapcsolatba és hogy mindig csak ő küzdött értünk. Saját bevallása szerint nem az elmúlt 9 éve a baj hanem a 2017ben annyira felgyűltek benne a dolgok hogy erre a döntésre jutott. Én nem engedtem hogy elmenjen egy nulla egzisztenciába.Azt mondta hogy átgondolja a dolgokat!Azóta is együtt élünk mint két lakótárs nulla intimitás és szexuális kapcsolat,csak a napi rutin pedig egy ágyban alszunk. Többször is próbáltam megbeszélni hogyan tudnánk helyrehozni a dolgot. Elzárkózott.Majd jött az áttörés egy hete és egy rokonnak elmondta hogy ő már nem akar elmenni neki ez az otthona és szétszakítani a családot és helyre akarja hozni a dolgot. Én ezt sajnos nem érzem.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves András! Egy ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy a pár mindkét tagja valóban elköteleződjön a változás mellett és közösen dolgozzanak a kapcsolatukért. Ha mindketten eljutottak erre a szintre, akkor érdemes egy őszinte beszélgetéssel kezdeni a munkát. Tisztázzák, hogy mit szeretnének ettől a kapcsolattól?, hogyan érhetnék el ezt?, milyen változásokra vágynak?, van-e bármi hiányosság?, stb. Mindezt nyugodt körülmények között, egymás véleményét tiszteletben tartva tegyék. Bátran fogalmazzanak meg kölcsönös kéréseket is, hiszen ez az egyszerű lépés közelebb hozhatja Önöket egymáshoz. A kölcsönös kérések lényege, hogy mindketten megfogalmaznak egy-egy olyan kérést, amely fontos az Önök számára, és cserébe teljesítik a párjuk kérését is. Persze érdemes odafigyelni arra, hogy a kérések arányosak legyenek, illetve ha nagyon kényelmetlen az egyik fél számára, akkor legyen lehetősége elutasítani az adott kérést. (Pl. Az egyik fél: "Szeretném, ha hetente egyszer kettesben vacsoráznánk, és lenne időnk beszélni a személyes terveinkről." A másik fél pedig ezt kéri: "Szeretném, ha a munka után hagynál nekem fél órát, amikor kikapcsolhatok, mert nagyon nehéz kiszakadnom a mókuskerékből") Nagyon fontos, hogy nyíltan, egymás álláspontjára nyitottan tudjanak kommunikálni, lehetőleg erőszakmentesen. Ha megalapozták az őszinte kommunikációval a változást, akkor elkezdhetnek gondolkodni a közös erőforrásaikon is. Például korábban hogyan oldották meg a nehézségeket? Milyen helyzetben számíthattak egymásra? Mi az az erősség a párjában, ami az Ön számára nagyon fontos, szerethető tulajdonság? Emellett érdemes átgondolni a párterápia lehetőségét, ahol a terapeuta objektív módon, különböző eszközökkel (kérdések, gyakorlatok) segítheti a problémáik megoldását. Amennyiben megválaszolatlan kérdése maradt, forduljon hozzám bizalommal! Üdvözlettel: Harsányi Kata
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (2 szavazat)