Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Mit tegyek?

Tisztelt Uram/ Hölgyem!
Szeretnék útmutatást és segítséget kérni egy ügyemhez. Igyekszek röviden fogalmazni, de ügyem ennél sokkal bonyolultabb. Pár alap információ rólam: 20 éves vagyok, Dániában tanulok és élek egy új párkapcsolatban, szüleim születésemkor elváltak de mindkét féllel tartom a kapcsolatot, anyukám nevelt, de apukámmal is kielégítő a kapcsolatom.
A probléma ami fókuszban van: Mielőtt kijöttem dániába (2019 augusztusában) én már benne voltam egy fél éves kapcsolatban, első igaz szerelem. De nekem el kellett hagynom mikor kijöttem, és mikor kijöttem annyira össze voltam zavarodva. A végén megcsaltam a páromat. Mikor erre rájött nagyon összetört. Októberben hazamentem,megbeszéltük,adtunk egy esélyt még tàvkapcsolatban. Nem sikerült, decemberben véget vetettünk ennek, szörnyű volt, de itt dániában már várt az új párom (nem ugyanaz akivel megcsaltam). Most vele élek, de a bűntudat felemészt az előző kapcsolatból. Mit tegyek? (A párom próbált segíteni ebben az ügyben)

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Amint írja, a probléma biztosan több rétű és biztosan így egy levélben nem is lehet megoldani. Erre tud akár pszichológusi segítséget kérni, online meg tudja oldani Dániából is. Néha elég néhány alakalom arra, hogy feltérképezze a valódi elakadást, célokat majd erre megfelelő megoldásokat dolgozzon ki. Ebben a levélben a jelenleg legnyomasztóbb érzelemre fókuszálok és annak párjának megkeresésére. A bűntudat nem egészséges érzés, emészti az embert, sokszor az egyén öndestruktív módon bünteti magát vagy pedig így próbál megszabadulni a fájdalmától. A gondolatmenete irracionális, úgy érzi vétkes, megsértette ennek a fiúnak az érzéseit, bántotta és elárulta őt. Nagy valószínűséggel ezt a hibát olyan nagyra növesztette, hogy már saját magát is bűnösnek, hibásnak ítéli meg. Nagyon sokszor ilyen esetekben az emberek túlbecsülik személyes hozzájárulásukat a problémához,míg a másik fél felelősségét csökkentik. Lehet, hogy azt gondolja, hogy Ön most már nem érdemel semmi jót, bűnhődnie kell. Biztosan érzékeli, hogy amíg olvassa ezeket a mondatokat, egyre rosszabbul van, egyre jobban azonosul azzal, hogy valami nagy bajt követett el és emiatt vezekelnie kell. Amíg így gondolkodik nem fogja jól érezni önmagát. Biztosan tudott volna jobban, szebben viselkedni, akár jobban átlátni a helyzetet is, de jó lenne ha látná a saját menetesítő tényezőit is. Ilyenek, hogy fiatal, tapasztalatlan, ez az első szerelme, hirtelen hagyta el az országát, őt is, lehet, hogy meg volt ijedve, nem volt kint senki közeli...stb. Olyan gondolatokat érdemes megerősíteni önmagában, melyek konstruktív, egészséges érzelemhez és viselkedéshez vezetnek. Ez pedig a lelkiismeretfurdalás és a bocsánatkérés, esetleges jóvátétel. A racionális gondolkodás, pedig a következő: tanul a hibájából, átlátja az összefüggéseket, tudja, hogyha szorult helyzetben van, képes gyorsan , meggondolatlanul cselekedni, érzelmeket nem figyelembe venni és máskor jobban figyel erre. Nagyon fontos, hogy a meglévő tapasztalatot, ne fogja fel morális bukásnak, bűnnek, csak hibának, tapasztalatlanságnak, ami nem jellemzi erkölcsösségét globálisan. Fel tudja vállalni a fájdalmat, ami követi ezt a helyzetet, de ennél tovább nem bántja önmagát. Próbáljon meg minél jobban így ránézni a helyzetre és minden egyes helyzetben, amikor bűntudata van, átfordítani azt csak lelkiismeret furdalásba, egészséges fájdalom érzetbe. Különben is meddig kéne vezekelni-e, hogy megkapja kellő büntetését? Van-e erre valamilyen időintervallum? A dolog megtörtént, történt egy hiba, amit a hibákkal csinálni tudunk, az, hogy tanulunk belőlük . Nagy valószínűséggel tanult belőle, amit a mostani párja majd élvez és Ön is vele együtt. Sok gyakorlás van Ön előtt, naponta gyakorolja az új meglátásmódját és akkor egyszer csak szép csendesen átfordul az önhibáztatás.Sok kitartást hozzá!Üdvözlettel, Balázs Nelli
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (1 szavazat)