Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Miért érzem értelmetlennek az egész életemet?

Jó napot kívánok. 23 éves fiú vagyok. A probléma az, hogy nem látom értelmét az életemnek. Nincs semmi ami leköt, vagy ami foglalkoztat. Nincs célja az életemnek. Semmi sem érdekel. Ha holnap meghalnék az se érdekel. Régebb volt, de pontosan egy éve megszakadt a kapcsolatom a legjobb barátommal azóta úgy érzem hogy kirekesztett vagyok, mintha nem lenne senkim. Pedig van egy csodálatos barátnőm, szüleim akik szeretnek. Jelenleg a kutyám a legjobb barátom, illetve az exem. Tanácstalan vagyok. Élem az életem egyik napról a másikra de ennyi, nem érdekel semmi. Ha a mumkahelyen arról beszélnek hogy ki mit csinált hétvégén felmegy bennem a pumpa ideges leszek és szomorú egyben mert én legtöbbször csak otthon punnyadok, senki nem hív sehova. Szerintem velem van a gond csak megoldást nem látok. Az öngyilkosság is megfordult a fejemen. A másik probléma hogy nincs önbizalmam, nem szeretem magam, sőt.. Inkább megvetéssel nézek a tükörbe.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Róbert! Nagyon örülök, hogy írtál nekünk és kérlek, egy pillanatra te is állj meg, gondold át mi történt benned. Végy egy mély levegőt, fújd ki hosszan, akár sóhajts egy jólesőt, és kérdezd meg Magadtól, hol lakozik benned az a belső erő, ami a segítségkérésre késztetett? Melyik az a részed (ettől a kifejezéstől ne ijedj meg, minden egészséges ember személyisége összetett, különféle részekre bontható), amely az életet választja? Mi segít neked a nehézségekre egy lépés távolságból, megfigyelőként rálátni? Hogyan csinálod, amikor képes vagy látni életed ajándékait: csodálatos barátnődet, szerető szüleidet? Fontos lenne átkeretezni magadban azt a gondolatot, hogy "veled van a gond". Hogyan hangozhatna ez máshogy, magad felé megértőbben, szeretetteljesebben? Talán egy nehezebb perióduson mész keresztül, elakadtál fejlődésed egy állomásán, szem elől vesztetted az életcélodat, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy értelmetlen lenne az életed. Ez éppen csak azt jelenti, amit leírtál: nem LÁTOD az értelmet, de nem egyenlő azzal, hogy nincs értelme, hiszen a LÁTÁSmódod képes változni! Tudnod kell, hogy ha az emberen eluralkodnak a rossz érzések, gondolatok, beszűkülten látja maga körül a valóságot. Ezek a negatív gondolatok, érzelmek spirálként húzzák le az embert, nagyon sok energiát felemésztve és így megnehezítve az öröm, a hála, a nyugalom (és az egzisztenciális értelem) megélését. Ezért tűnhet úgy - ebből a nézőpontból-, hogy nincs megoldás. Elménk elhitteti velünk, hogy az a szűk keresztmetszet, amin keresztül ilyenkor szemléli a világot, az egyetlen létező realitás. Ez azonban nincs így, lásd meg, hogy ez csak egy belső állapot, amit jelenleg megtapasztalsz. Ez nem te vagy, hanem egy állapot, amin keresztül kell jutnod (minden bizonnyal külső segítséggel!) és nem tart örökké, van belőle kiút! Hogyha szükségét érzed, fordulj bizalommal lelki segélyszolgálatokhoz (pl.: 116-111 Lelkisegély-vonal 24 év alattiaknak, chaten is eléred őket: https://kek-vonal.hu/igy-segitunk/chatelj-velunk/ ; vagy 137-00 Ifjúsági Lelkisegély). Egy tartós megoldást hozó, hosszabb önismereti folyamathoz a Pszichológuskereső oldalon is kereshetsz számodra szimpatikus szakembert, nézz körül! Amit még fontosnak tartok, hogy átgondold, mikor érezted magad utoljára motiváltnak és mit csináltál akkor másképpen? Hogyan tudnád növelni az energiaszintedet? Csinálj valamit, ami megtöri az "egyik napról a másikra" rutint, színt visz a hetedbe, örömmel tölt el vagy legalább egy kicsit kimozdít a fejedből. Figyeld meg magad, milyen tevékenység, milyen környezet képes kimozdítani? Akár naplót is írhatsz arról, mi változik benned ezek (pl. séta, egyéb testmozgások, kreatív alkotótevékenységek, főzés, közös program szeretteiddel, stb.) hatására. Listázhatod azt is, a gondolataid miként változtak, mik járnak a fejedben egy kellemes élmény után, hogyan látod ekkor a világot? Arra pedig nagyon biztatlak, hogy fordulj szakemberhez és induljatok el az értelem megteremtésének, önmagad megismerésnek kalandos útján! Ha nem is könnyű út, de az egyetlen út, ami valóban megéri. Kitartást kívánok neked szeretettel!
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt