megbántva érzem magam

Kedves Ági! Van úgy, hogy egy hosszú távú terápiás folyamatot (és az eddigi másfél év annak számít), ha "külső ráhatás" szüntet meg, akkor az valójában lezáratlan marad, mint minden megszakadt emberi viszony. Ilyen értelemben teljesen érthető, hogy Ön megbántottnak érzi magát. Valószínűleg nem Ön volt az, aki lezárta volna a segítő kapcsolatot. Ugyanígy, valószínű, hogy a terapeutájával való "lezárásos" megállapodás nem segítette jól a befejezést, amit a körülmények kikényszerítettek. Így nehezen jön létre elfogadható eltávolodás, ilyenkor az ember mindent elkövet a lelkében azért, hogy visszahozza, folytassa azt, amitől nem képes elbúcsúzni. Lehet, hogy ez az egész olyan Önnek, mint egy szakítás: váratlan vagy legalábbis akaratlan, és nem tud hozzá könnyen alkalmazkodni. Tehetetlennek, kétségbeesettnek érzi magát. Ha így van, akkor az érzései érthetőek. Ilyenkor bárki labilissá válhat hangulatilag, vívódik, pöröl a sorssal, hibáztatja akár saját magát és a másikat. Másrészt azonban - engedje meg, hogy erre is kitérjek - az, hogy "hatalmas csalódásként" élte meg a pszichológusa életkörülményeinek változását, azt mutatja, hogy Ön nagyon közel érezte magához őt, és érzi még mindig. Érdekes lenne tudni, miért. Erre utalnak azok az élményei is, hogy amikor a szakember nem válaszol Önnek, akkor Ön azt gondolja, ezt kifejezetten Önnel teszi, Önnek szól a semmibevétel. Olyan személyes sérelem, veszteség, akkora megbántottság marad Önben egy szakmai kapcsolat valóban kritikus megszakadása után, amelyet általában legközelebbi hozzátartozóink elvesztésekor tudunk érezni. Biztos vagyok benne, hogy a pszichológusa érezte ezt, és sokszor átgondolta saját szerepét az Önnel való kapcsolatban. Érdekes lenne tudni azt is, hogy telefonbeszélgetéseikben vagy üzenetváltásaikban mennyire váltottak át barátibb hangnemre a szakmai viszony helyett. Így az, hogy "semmi hírt nem ad magáról" a pszichológus, mennyire a szakmai kapcsolat hiányáról szól, s mennyire inkább arról, hogy Ön megkedvelte őt, közel került hozzá, ő viszont vissza akart térni egy semleges viszony kereteibe. Nem tudom a választ ezekre a felmerült kérdésekre, de Önnek nagyon fontos lenne rálátnia. Nos, én ezzel foglalkoznék, ennek járnék utána. Az egyik lehetőség, ami közelebb vihetné az ügyet a megoldáshoz, az szerintem az lehet, hogy ír a volt terapeutájának egy levelet, amelyben jelzi: nem tudja még lezárni a vele való kapcsolatot, és kér egy utolsó levélváltást. Én ebben a levélben (és nem telefonban, és nem üzenetben) áttekinteném, mi az, amit a másfél évből továbbviszek, és mi az, amiben kérdéseim maradtak, amin még változtatni szeretnék. Ezzel elköszönnék tőle, s egyben kérném a pszichológus válaszát és útmutatását arra, hogy ő mit gondol, hogyan, milyen keretek között, s akár melyik konkrét kollégájánál folytathatná Ön a terápiát. Ha van ilyen ajánlott kolléga, akkor kérném a szakembert arra is, hogy kösse Önöket össze. A hangsúly az összekötésen van, a múlt és a jelen és a jövő összekötésén, az elbúcsúztatott, elengedett kapcsolat új kapcsolathoz való átkötésén. Ebben a levélváltásban az Ön helyében én rituálisan megígérném, hogy egy-egy levelet írnak egymásnak, nem többet. Aztán elköszönnének egymástól. A másik lehetőség véleményem szerint az, hogy ha nem valósulhat meg valami miatt a rituális levélváltás, akkor saját kútfőből keresnék egy másik szakembert, akivel folytatnám a terápiát. Pontosan ezzel az élménnyel, ezekkel a kétségekkel, amelyek Önnek fejfájást okoznak. Ez a másik szakember feltehetően azt mondaná, hogy azzal kell lezárni egy kapcsolati folyamatot, akivel az ember kapcsolatban volt. Ezért ez a megoldás csak akkor működik, ha az Ön korábbi pszichológusa valóban lezárta a kapcsolatot Önnel. Kedves Ági, nincs könnyű helyzetben. Ám talán ez a helyzet éppen emlékezteti is Önt arra, hogy általában a kapcsolataiban korábban hogy érezte magát. Ha van ilyen ismerős vonás, akkor nyert ügye van - ezen a nyomon érdemes tovább mennie egy következő terápiás szakaszban, valakinél. Hogy kinél, az minőségileg nagyon fontos, de nem annyira személyes, mint amennyire Ön látja. Minden jót kívánok, Bánki László pszichológus