Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

közeli hozzátartozó lélegeztetőgépen

Kedves Szakértő!
Az apósom szombaton fametszés közben három métert zuhant a létráról. 20 percig élesztették újra, ezt követően pedig intenzív osztályra került. A 2. nyaki csigolyája törött el, tüdőzúzódása lett és lélegeztetőgépre került. Egy nap elteltével visszanyerte az eszméletét, azóta is nézeget, a szemével próbál kommunikálni és úgy gondoljuk jól érti amit mondunk Neki. Van saját légzése is, de továbbra is lélegeztetőgép segíti a légzését. A kérdésem arra vonatkozik, hogy Ön szerint, lehet-e ilyenkor bármiről ugyanúgy "beszélgetni" vele (persze csak mi beszélünk) vagy szelektáljuk a témákat. Azért kérdezem, mert a férjem tegnap bevitte neki az 5 éves kislányunk rajzát, amit beküldött a papának a kórházba. Megnézte, de mikor a délutáni látogatáskor ismét szóba hozták, sírni kezdett az apósom, folytak a könnyei és rángatózott a feje. Persze erre megijedt a család, hogy akkor ne is említsük a gyerekeket? Tehát Ön szerint mit tegyünk? Beszéljünk hozzá ugyanúgy, hogy mi történt velünk aznap a gyerekeket is megemlítve, vagy csökkentsük a beszédtémákat? Várom válaszát.

Köszönettel: Adél

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező, A legeslegfontosabb, amit maguktól is tesznek, hogy vele vannak annyit, amennyit csak lehet. Szerintem két igazi nagy nehézsége lehet lelki szempontból az apósának: az egyik, hogy sok bizonytalansága lehet, hogy mi történik vele, pontosan meddig kell ott lennie, miért, mi várható, stb. Fontos, hogy az aktuális információt, amit az orvos mond, elmondják neki is, ne vegyék természetesnek, hogy ő úgyis tudja. Nem biztos, hogy úgy van, és még ha úgy is van, biztonságérzetet nyújt, ha mindig el is mondják neki. A másik nehézség pedig az, hogy a lélegeztetés miatt nem tud beszélni. Segítsenek neki a kommunikációban azzal, hogy kitalálják, hogyan jelezzen igent és nemet, és úgy beszéljenek vele, hogy szükség esetén tudjon igennel vagy nemmel válaszolni. A beszédtémákat illetően: szerintem kérdezzenek rá, hogy szeretné-e, hogy pl. a gyerekekről meséljenek. Én nem hiszem egyébként, hogy azért sírhatott, mert nem akar a gyerekekről hallani, inkább hinném, hogy pl. talán arra gondolhatott, hogy mikor fog megint az unokákkal játszani, fog-e még ő hazamenni hozzájuk, vagy hogy hogy megijedhettek szegények. De lehettek ezek az öröm, a meghatottság könnyei is, hogy a kislány a maga eszközeivel is kifejezi a szeretetét, segítő szándékát. Önök jól ismerik az apósát, mondjanak el neki minden olyasmit, ami foglalkoztathatja, és tegyék neki lehetővé, hogy a megbeszélt igen/nem jelzéssel mondhassa, hogy akar-e hallani erről vagy arról. Az igen lehet pl. egy kézszorítás, a nem pedig kettő. Vagy jelezheti az igen azzal, hogy pislog egyet, a nemet pedig két pislogással. Egyszóval az én véleményem szerint nincs tilos téma, viszont fontos, hogy informálják őt a saját helyzetéről, és lehetővé tegyék neki, hogy kifejezze akaratát minden olyan dologban, amiben csak lehet. Remélem, tudtam segíteni ebben a nehéz helyzetben. Üdvözlettel: Biró Eszter
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 4.7 (7 szavazat)