Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kérdést megválaszolta Roboz Gabriella

Kedves Válaszoló!
Pszichológushoz vagy pszichiáterhez javasolt mennem, ha beleőrülök a féltékenységbe, mániákusan nyomozok, mindenbe mindent beleleátok, betegesen kételkedek. Mind emiatt aztán nem alszom, nem eszem, görcsölök, ez tölti ki mindennapjaimat. Semmit nem hiszek el, aztán mégis, majd mégse és mégis, de a vége mindig az, hogy mégsem. Évek óta tart ez az állapot. Természetesen egy csalódás, egy megcsalatás hozta elő, s ebbe az egészbe szó szerint belebolondultam. Nem látom azt, hogy ebből lenne kiút. Vajon mennyi ideig tarthat ezt kigyógyítani belőlem? Kell-e ehhez gyógyszer, vagy "csak" terápia? És ha makacsul nem hiszek ezekben, akkor mit tehetek?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Tudja-e, hogy mit is tartalmaz az, amiben Ön "makacsul nem hisz"? Járt-e már szakembernél, próbálkozott-e pszichoterápiával? Ha nem, akkor belátható, hogy ha nem is adjuk meg valaminek az esélyt, akkor valóban nem is fog működni, segíteni rajtunk. Ha pedig igen, akkor is érdemes az elzárkózás, feladás helyett elgondolkozni azon, hogy mi volt a gond, milyen okok miatt nem működött a terápia, miben kéne változtatni ahhoz, hogy többet profitáljunk belőle. A terápia nagyon összetett folyamat, nemcsak szakmai tényezők, de a terápiás kapcsolat, tehát emberi tényezők, személyiségbeli összeillés is nagy szerepet játszik a sikerében. És természetesen a segítséget kérő attitűdje, hozzáállása, szándéka és elkötelezettsége az aktív munkára, változni-változtatni akarásra. Ezért az valóban a sikert akadályozó, gátló tényező lehet, ha Ön "makacsul nem hisz", azaz nem kötelezi el tudatosan magát a terápia mellett. A kóros féltékenység és bizalomhiány olyan probléma, ami - amellett, hogy az átélőjének krónikus és súlyos szenvedést, szorongást okoz - tönkre teszi a párkapcsolatot, és súlyos károkat idézhet elő az illető egyéb emberi kapcsolataiban is. Az Ön megcsalatása kétségkívül meghatározó élmény volt, de a legtöbb ember átél élete során valamikor kudarcos párkapcsolatot, mégsem lesz mindenki egy ilyen negatív élmény hatására betegesen féltékeny. A kérdés nem az, hogy ki mennyi és milyen problémával szembesül az élete során, hanem hogy ezekkel hogyan tud megküzdeni, ezeken felülemelkedni. Ez pedig számos tényezőtől függ. Függ többek között temperamentumtól, személyiségjellemzőktől, korábbi tapasztalatoktól, neveltetéstől, szülői mintától, családi hatásoktól stb. A kóros féltékenység mélyen a személyiségben gyökerező probléma, összefügg az egyén egész kapcsolati stílusával, gondolkodásmódjával, feltételezéseivel, gondolati sémáival, probléma- és konfliktuskezelésével és legfőképpen önképével, önértékelésével. Ezeket pedig pszichoterápiával – elsősorban kognitív viselkedésterápiával - lehet feltárni, megérteni, majd a hibás gondolkodásmódot átstrukturálni, a káros mechanizmusokat, viselkedéseket pedig korrigálni. További kérdésére pedig - "csak terápia" vagy gyógyszer? - válaszul arra hívnám fel a figyelmét, hogy számos kutatás szerint a pszichoterápiák hasonló strukturális és aktivitásbeli agyi változásokat idéznek elő, de a legtöbb esetben - kivéve persze a valódi pszichotikus állapotokat - a gyógyszerek csak tünetileg gyógyítanak, ugyanakkor számos mellékhatásuk van, és hozzászokást idéznek elő. A szorongást, főként a gyógyszeres terápia elején - valóban jól lehet gyógyszerekkel csökkenteni, de az előbb említett gondolkodási és viselkedésbeli sémákat, beidegződéseket önmagukban a gyógyszerek nem fogják megváltoztatni. Összességében tehát azt javaslom Önnek, hogy keressen fel klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta szakembert, aki az említett kognitív viselkedésterápia módszerével segíteni fog Önnek a probléma leküzdésében. Üdvözlettel: Roboz Gabriella
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt