Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kérdést megválaszolta Roboz Gabriella

Jó Napot Kívánok!
24 éves nő vagyok, a párom 33, 5 hónapja vagyunk együtt. Mindig is tartós párkapcsolatról ábrándoztam. Kevés kapcsolatom volt előtte, a szakítás mindig megviselt. Maximálisan megbízható vagyok, mégsem tudok magamból kiindulni, és a páromban folyamatosan azt lesem, hogy mikor ver át: komolyan mondja vajon, hogy szeret? Nem szeretett bele másba? Már odáig fajul a dolog, hogy ha nincs is velem, és látok egy csinos nőt, arra is féltékeny vagyok, és arra gondolok, hogy a párom bizonyára beleszeretne, de jó, hogy nincs éppen itt, és nem látja. Tudom, hogy ezek fikciók, és nincs valóságalapjuk. A páromnak előttem csak egy kapcsolata volt, ami 14 évig tartott nem futkorászott a nők után, monogám típus, tisztességes, erkölcsös férfi. De az érzéseim minden racionalizálás ellenére megmaradnak - hiszen akármilyen erkölcsös valaki, attól még beleszerethet másba. Próbáltam neki ezeket neki elmondani,de oda jutottam, hogy vitába fajult "mosoly szünet" is alakult ki! De félek, hogy ezekkel a dolgokkal elijesztem, hogy nem bízom benne, és attól is félek, hogy kényelmetlenül érezné magát, hogy "magyarázkodnia" kell a semmiért. A párom sokat dolgozik egy gyárba ahol kb. 2000 nő dolgozik és ilyenkor a képzelgéseimnek nincs határa. Sírok, és nem is tudok arra gondolni, hogy mennyire hiányzik vagy mennyire szeretem, mert csak az jár a fejemben, hogy bizonyára van ott egy helyes nő, akibe beleszeretett. Annak ellenére, hogy mennyire megbízható, sokszor elég érzéketlennek bizonyul a szeleburdiságából fakadóan, amik csak megerősítik bennem a félelmemet, hogy nem szeret. Apró figyelmességekkel sem jár a kedvemben. Na jó volt valentin nap kaptam már ezt azt de úgy igazán,hogy ezt neked vettem vagy eszembe jutottál nem!! Sajnos én szeretek jönni menni stb. ő annyira nem! Én el hívtam vacsorázni márciusba akkor ő azt mondta jó én majd vissza hívlak fürdőzni azóta is megyünk és már lassan 2 hónapja ígéri! Ugyanakkor szenvedélyes a szerelemben, sok örömöt ad, tartalmas a kapcsolatunk, jó a szex, jó az együttélés, beszéltünk már házasságról és gyermekvállalásról is, bátran kimondja, hogy szeret és hogy hiányzom neki. A bizalmatlanságomat tovább fokozza, hogy semmilyen esetben nem volt még féltékeny, sosem érezte még, hogy engem el is veszíthet. Megrémiszt, és egyből arra gondolok, hogy nem szeret. Már az is előfordult, hogy a határaimat és az ő határait feszegetve azt hazudtam neki, hogy összefutottam a korábbi nagy szerelmemmel, beszélgettünk, ebédeltünk, és mondtam, hogy milyen kedves volt, és ő csak annyit mondott, igen, biztos nagyon jófej lehet, akár meg is hívhatnánk vacsorára! Távol álljon tőlem, hogy valódi okot adjak a féltékenységére, vagy hogy ne engedjen el jó szívvel valahova, de néha úgy érzem, hogy ha azt mondanám neki, hogy lefeküdtem valakivel, akkor arra is azt mondaná, hogy igen, látom is milyen szépen ki vagy pirulva! Csak akkor vagyok felszabadult és boldog, ha kettesben vagyunk, és "megbizonyosodtam róla", hogy még szerelmes belém. Leírva teljesen nonszensz, de nagyon nehéz ezeket az érzéseket legyűrnöm, és nem egyből sértetten viselkedni vele, mert nagyon jól tudom, hogy nem ártott nekem soha. Mitől alakulhatott ki ez a féltékenység? Hogyan győzhetném le? Beszéljek-e a páromnak erről? Hogy lehet, hogy ő soha nem féltékeny, pedig sok férfi keresi a társaságom, csinos, értelmes, jó humorú nő vagyok. Köszönöm a segítségüket!

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Levélíró! Valóban, a féltékenység nem mindig racionális dolog, és többnyire sokkal inkább az érzelem átélőjéről szól, mint az okozójáról. Többfajta féltékenység van - helyesebben különböző fokozatai vannak a féltékenységnek. Minden szerelemhez hozzátartozik valamilyen szintű egészséges féltés - bár személyiségtől is függ, hogy ki mennyire hajlamos rá -, ami ebben az esetben a ragaszkodás megjelenése, a másik fontosságának, értékességének az átélése. Akkor jelenik csak meg, ha a fontos másik szeretetét reálisan veszélyeztetve érezzük. Van azonban olyan féltékenység is, amelynek nincs köze a realitáshoz. Ennek a fajta, kóros féltékenységnek az alapja mindenekelőtt önbizalomhiány, önértékelési zavar. Leveléből ítélve az Ön párja nem adott okot a féltékenységre és a bizalomhiányra. Az, hogy ő nem mutatkozik féltékenynek, szintén nem ok a bizalmatlanságra. Miért lenne féltékeny, ha megbízik Önben és a szerelmükben? Erre mondják azt a közismert fordulattal élve, hogy a „probléma az Ön készülékében van.” Gondolja át azt, hogy milyen tényezők vezethették arra a tudattalan feltételezésre, hogy Önt nem lehet szeretni, hogy félnie kell a megcsalástól. Igaza van: az indokolatlan számonkérés és bizalmatlanság valóban elijesztheti a párját, alááshatja a szerelmet, tönkreteheti az egyébként jól működő kapcsolatot. Az alaptalan gyanúsítgatás megalázó a másikra nézve, a hiábavaló bizonygatás fárasztó lehet. Hogyan győzhetné le a féltékenykedést? Ajánlok egy egyszerű, könnyen kivitelezhető módszert. Írjon össze néhány olyan jellegzetes kérdést, amely olyankor vetődik fel Önben, amikor féltékenység kínozza. Ilyenekre gondolok: Szeret engem még a párom? Fontos vagyok a számára? Van valami bizonyítékom arra, hogy már nem szeret? És arra, hogy szeret? Megalapozott a gyanúm? Ha pozitívabb önértékelésű lennék, akkor is ugyanígy vívódnék? Minden esetben, amikor fölmerül Önben a kétely a barátja hűségét illetően, vegye elő a kérdéslistát, és őszintén válaszolgassa meg a kérdéseket. Ha arra az eredményre jut, hogy semmilyen okot, tényezőt nem tud fellelni, amely igazolná a féltékenységét, akkor próbálja meg a negatív hangokat önmagában elhallgattatni. Nehezen elfogadható érzelmei mindenkinek vannak, ezekkel nincs mit tenni, uralkodni kell rajtuk, illetve harcolni ellenük. Amit ajánlottam, rövid távú stratégia. Hosszú távon érdemes lenne foglalkozni az önbizalom-hiányával, alacsony önértékelésével. Gondolkozzon el azon, hogy mi lehet ennek az alapja. Ha Ön mindig is ilyen volt, épp itt az ideje egy kis önismeret- és önbizalom-fejlesztésnek. Ha viszont arra jut, hogy a féltékenységét, aggódását egyedül képtelen kezelni, vagy hogy az az Ön számára ismeretlen, nem tudatosított tényezőkre vezethető vissza, akkor keressen fel pszichológust a probléma feltárására és feloldására. Még mielőtt valódi problémákat okozna a párkapcsolatában vagy egyéb téren. Még egy dolog. Azt ajánlottam, hogy indokolatlan szemrehányásokkal ne bombázza a párját. De minden kapcsolatban adódnak problémák, ezeket viszont meg kell beszélni. Ha a figyelmességeket, az intenzívebb odafordulást hiányolja a párjától, azt viszont igenis érdemes szóba hozni, bár ilyenkor is érdemes kerülni a negatív, számon kérő, támadó hangnemet. Fogalmazza meg, mi esne jól Önnek, ezt hogyan lehetne megvalósítani, és beszélje meg a barátjával. Kívánom Önnek, hogy mindez sikerüljön, és legyen boldog a párjával! Üdvözlettel: Roboz Gabriella
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt