Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kérdést megválaszolta Roboz Gabriella

Tisztelt Doktor Ur, Doktor Nö! Ket eve elek egyutt parommal.Egy honapja nem eltunk aktiv szexualis eletet,megbetegedett egy virus miatt ,majdnem egy honapig beteg,kedvtelen,merges zaklatott volt. Nem volt kedve semmihez .Nehez volt ez az idoszak nekem is ,mert hozzakelett szoknom hogy a betegseg miatt teljesen megvaltozott a termeszete,persze ez erthetö, nem vartam el töle ,amikor alig birt felkelni ,hogy szeretkezzunk. Melette alltam segitettem,apoltam mindent megtettem erte.Mar amikor jobban lett egy hetvegen elmentem a barataimmal szorakozni.Sokat ittam szerettem volna kikapcsolodni es, oralis szexet kezdemenyeztem az egyik ismerosommel,amit nem birok feldolgozni.Nem jutott el az orgazmusig ,mert elkezdtem* es par masodperc mulva abba is hagytam. ,mert akkor kezdtem el gondlkozni istenem mit csinalok? Tudom hogy az alkohol nem mentseg,es az sem hogy fiatal vagyok,de egyszeruen nem birom feldolgozni azt a par masodpercet ami velem tortent. Nemtudom hogy mondjm el neki rettegek töle hogy elvesztem.Es nem ertem hogy miert csinaltam ezt.az egy honapos sex kihagyas miatt alkohol miatt? Nem tudom azt mondani hogy nem szeretem elegge mert nagyon szeretem! de ha szeretem,hogy tudtam ezt megcsinalni ami mindegy mostmar mennyi ideig tartott,de megtörtent.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Dóra! Ebből a történetből úgy lehet „jól kijönni”, hogy ha tapasztalatszerzésnek értékeli a történteket és levonja a megfelelő tanulságokat belőle. Az ember az élete során folyamatosan tanul, és a tananyagnak csak egy kisebb részét teszik ki az iskolában tanultak. A saját hibáinkból, tévedéseinkből, ballépéseinkből tanuljuk a legtöbbet. Önmagunkról, a másikról, a világról. Igen, az alkohol rossz tanácsadó. Alkohol hatására fellazulnak a gátlásaink, olyan dolgokat teszünk meg, amelyeket utólag megbánunk. Nem tudom, hány éves, milyen rendszerességgel és milyen mennyiségben szokott inni. Minden embernél más a toleranciaküszöb, és sokszor maga az érintett sincsen tisztában azzal, hogy mikor lépi át azt a bizonyos küszöböt, amikor már úgy hat rá az alkohol, hogy elveszíti a szer hatására az önkontrollját is. A leírtak alapján Önnel ez történt. Vélhetően valóban szerepet játszott ebben a szexhiány és a fiatalsága, és talán az a felszabadult érzés is, hogy a hosszas betegápolás után végre „kiszabadulhatott”: azt teszi, úgy bulizik, ahogy kedve van. Az is lehet, hogy tudata alsóbb régióiban haragszik egy picit a párjára, hogy a betegsége miatt Ön sok mindentől meg lett fosztva, és ápolnia kellett őt. Ha így van, ez az érzés természetes, nem kell miatta bűntudatot éreznie. Az ember fejében sokszor fordul meg olyan érzés vagy gondolat, amelyet rossznak, szégyenletesnek ítél, nem is érti, hogy juthatott az eszébe, de amelyről ugyanakkor tudja, hogy soha nem vezetne valódi cselekedethez, soha nem tenne ilyet. Józan állapotban nem is teszi meg, különböző szerek (drog, alkohol) azonban ezek a belső gátakat könnyen elsöpörhetik. Hogy ezek után mit tegyen, elmondja-e a párjának a történteket vagy nem, erre kívülálló nemigen adhat tanácsot. Ez az Ön döntése kell hogy legyen. Egyedül Ön ismeri a párját, a kapcsolatuk teherbírását. Ha bevallja és bocsánatot kér, talán értékeli a párja az őszinteségét és a bűnbánatát, de az is lehet, hogy a vallomás súlyos törést okoz benne és a kapcsolatukban. Ha viszont Ön úgy dönt, hogy megtartja magában a történteket, számolnia kell azzal, hogy egyedül kell feldolgoznia, egyedül kell megküzdenie a lelkiismeret-furdalással és a titok belső nyomásával. Egyik út sem könnyű, de épp ezért talán elég visszatartó erőt fog jelenteni az Ön számára, hogy a későbbiekben ne kerüljön hasonló helyzetbe a saját ballépése miatt. Ehhez kívánok sok sikert és bölcs döntést, üdvözlettel: Roboz Gabriella
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt