Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kérdést megválaszolta Roboz Gabriella

A párom (nő) miatt írok. Ő egy nemzetközi cég alkalmazottja, és a munkája kezdi kikészíteni. A dolga szerint új embereket kell megkeresnie Magyarországon, megismertetni velük a rendszert, és a jobbakból munkatársat faragni. Állandó összehasonlításban áll. Mindig tudja, hogy hol tart a többiekhez képest. Elfogulatlanul állíthatom, hogy képességei, gyakorlata, minden feltétele megvan a munkához. Valami miatt mégis folytonos sikertelenséget érez. Mindig azt hajtogatja sírva, hogy többre képes ennél, minden eredményét kevésnek tartja. Kétségtelen, hogy tarthatna előrébb is, de amit már le tett az asztalra, az sem semmi. Nem a főnökei tartják nyomás alatt, hanem ő magát. Mindkettőnket kikészít. Sokat beszélgetünk. Ilyenkor az a benyomásom, mintha néhány gondolatot kellene csak a fejében átváltani, és rendbe kerülne minden. De olyan nehezen fogad be ilyent, ez is a probléma része. Mit tehetnék vele?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Péter! Nagyon értékesnek tartom azt, hogy odafigyel párjára, felelősséget érez iránta, fontos Önnek a párja lelki egyensúlya. Tudnia kell azonban, hogy párjának önértékelési problémái vannak, ezek eredete pedig messzire vezet. Az önértékelés több forrásból ered: alkati jellemzőkből, neveltetésből, családi jellemzőkből, gyerekkori tapasztalatokból. Komplex dologról van tehát szó, amelyet érzelmi tényezők, szubjektív benyomások, tudattalan rögződések sokkal inkább meghatároznak, mint racionális gondolatok. A kívülálló, „objektív” nézőpont, a racionális érvek nem elegendők ahhoz, hogy az ember önmagáról alkotott képét és önmagához történő értékelő viszonyulását megváltoztassa. Ahogy Ön is írja: mi magunk tartjuk nyomás alatt önmagunkat! Azért érez a párja folyamatos sikertelenséget, mert irreálisan magasra helyezett belső normáknak akar megfelelni. Ön ezt kívülről látja, talán ő maga is látja, tudja ezt „fejben”, mégsem tud ezen változtatni, olyan mélyen gyökereznek benne ezek a normák. Ezért nem lehet a fejében „átváltani” a gondolatokat, és ezért nem segít rajta az, ha Ön a tanácsaival látja el. Mit tehetne vele? Én inkább úgy fogalmaznék, hogy mit tehet érte. Csak álljon mellette. Azzal teheti a legtöbbet, ha a barátnője azt érzi, hogy számíthat Önre, mégpedig olyan módon, ahogy az neki jó. Ha tanácsot kér, adjon tanácsot. De sokszor nem konkrét tanácsra van szükségünk, „csak” a megértésre: arra, hogy meghallgassanak, és figyeljenek ránk. Lehet, hogy úgy érzi, Ön sokkal jobban megoldaná azokat a helyzeteket, problémákat, amivel a párja szembesül, ezek a megoldások azonban az Ön megoldásai, és nem az övé. Bízzon benne, és akkor – fokozatosan – ő is meg fogja találni a saját megoldásait. Ezzel segítheti leginkább az önbecsülése fejlődését. Azt írja, hogy a munkája kezdi kikészíteni a párját. Valami miatt mégis marad ezen a munkahelyen! Lehet, hogy még ezzel együtt is megéri neki ez a munka? Vagy még nem érzi magát késznek a váltásra? Esetleg fél, hogy nem talál ennél jobb munkát? Számos oka lehet a maradásra, és ezeket ő tudja a legjobban, ahogy a saját erejét és tűrőképességét is neki önmagának kell felmérnie. Felnőtt nő, képes erre. Ezért írom azt, hogy a legfőbb segítség az, ha bízik benne és mellette áll. Emellett persze fontos az is, hogy felhívja a párja figyelmét arra, hogy az önbizalomhiány és a negatív önértékelés megváltoztatható, tudatosan fejleszthető! Jó módszer a szakirodalom olvasása (szakirodalmat könnyen kereshet akár ő, akár segítségképpen Ön is a neten, szociális készségek címszóval, továbbá számos önsegítő könyv kapható a témában), de érdemes lenne a barátnőjének egy önismereti fókuszú terápiás beszélgetésen, esetleg személyiségfejlesztő vagy pszichodráma csoportban részt venni. Üdvözlettel: Roboz Gabriella
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt