Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kérdést megválaszolta Nagy Éva

Tisztelt doktor úr/nő!
Kétségbe vagyok esve. Gyermekem 13 éves lesz és hatalmas problémákkal küzdünk. Mintha elvesztek volna az érzelmei. Semmi nem érdekli csak a haverok, a játék (számítógépen). A tanulás egyáltalán nem. Tudom, hogy mindez a kortársainak jellemző tünete lehet, de már ilyesztő mértéket ölt. Tekintélyem teljesen elveszett, sem szép szóval, sem szigorral, sem tiltással nem érek el nála semmit, csak megy a maga feje után. Féltem őt, segíteni szeretnék, utat mutatni. De hogyan tegyem, hiszen én magam sem látom. Úgy szeretnék neki segítséget nyújtani , akár külső segítséget, hogy ez ne nyomja rá a bélyegét a további életére. Én reggel már munkában vagyok mikor ő neki el kell indulnia az iskolába és sajnos még akkor is amikor haza ér onnan. Eddig önállóan, szépen mindezt megtette, kikészítettem a reggelit, az uzsonnáját, teháűt amit előre lehetett, megpróbáltam megtenni, hogy érezze azt, hogy figyelek rá. De most már előfordult az is, hogy nem akart iskolába menni ezért elment az orvoshoz és igazolást kért tőle. Minden reggel mikor fel kell kelnie hívom a munkából, beszélünk az indulásról és a teendőkről. Aztán mikor elindul is újra hívom, hogy amíg lehet "kontaktba" legyünk. Természetesen az nap is mikor nem ment iskolába ez megtörtént, de hazudott és megnyugtatott, hogy már úton van. Mit tegyek????? Hová forduljak???? Köszönöm.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Ágnes! Köszönjük, hogy kérdésével a Pszichológuskereső szakembereihez fordult. Megértem, hogy kétségbeejtőnek látja a helyzetet, ijesztő lehet azt érezni, hogy nem tud hatással lenni a gyerekére, hogy tekintélye odalett és hogy tulajdonképpen Ön sem látja, hogy szülőként milyen utat is mutathatna kisfiának. Nagyon jól látja, hogy sok fiú számára ebben az életkorban nem igazán a tanulás a fontos, hanem sokkal inkább a kortárs kapcsolatok, a barátok, a játék. Ők gyakran nehezebben alkalmazkodnak az iskolai követelményekhez, amelyek viszont egyre nőnek, a szabad játék, pihenés, lazítás ideje szűkül, és ez sem kedvez a tanulási motivációnak. Kisfia a kamaszkor elején jár, ez az időszak pedig az útkeresés, a „ki vagyok én?” kérdésre adható válasz keresésének az időszaka, ami együtt jár azzal is, hogy a gyerek elkezdi módszeresen megvizsgálni mindazokat a szabályokat, igazságokat, amit addigi élete során szüleitől és a többi felnőttől tanult. Kritikus lesz és bizonyos szabályokat át fog hágni, új szabályokat állít fel, vitatkozik vagy akár elkezdi kiszínezni a dolgokat. Lehet, hogy zárkózottabbá, érzékenyebbé válik. Érzései egyáltalán nem vesznek el, sőt sokkal hevesebben tombolhatnak, mint korábban, de valóban sokszor tapasztalható, hogy ez kívülről egyáltalán nem látszik. Mindezek általánosan igazak az olyan korú gyerekekre, mint az Ön kisfia. Az iskolakerülés (és ennek letagadása) viszont fontos jelzés a gyerek részéről, hogy valami nincs rendben, amit érdemes feltárni. Gyakran valamilyen iskolai konfliktus húzódik meg ilyenkor a háttérben: például egy tanárral, tantárggyal kapcsolatos probléma, illetve sokkal gyakrabban a kortársakkal (osztálytársakkal, iskolatársakkal) való konfliktus. Érdemes lenne megkérdezni erről a kisfiát, beszélgetni vele arról, hogy érzi magát az iskolában, a többi gyerek között. Informatív lehet, ha beszél a gyerek tanáraival, osztályfőnökével, ők hogyan látják a helyzetet. Ha van iskolapszichológus az Önök iskolájában, akkor vele mindenképpen érdemes felvenni a kapcsolatot, vagy a lakóhelyük szerint illetékes nevelési tanácsadóban kérni pszichológus segítségét és feltárni az okokat, együtt gondolkodni a megoldás lehetőségeiről. Ha bármilyen kérdése van még, elérhetőségeimen rendelkezésére állok. Bízom benne, hogy továbbra is ilyen felelős törődéssel fog kisfiához viszonyulni, ahogyan levele alapján látható és javaslataim segítségével el tudnak indulni a probléma megoldása felé – ehhez kitartást és sok erőt kívánok! Nagy Éva
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt