Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kérdést megválaszolta Kuremszki Andrea

Üdvözlöm.

A problémám nagyon bonyolult és összetett sajnos. 9 év után az év elején februárban végetért a párkapcsolatom egy kicsit csúnyán.Mindketten 28 évesek vagyunk.
Tavaly ilyenkor annyira felgyűlt már bennem a sok sérelem és hogy hiába kértem a párom évekig miket szeretnék,valahogy sosem tette meg és nem éreztem azt,hogy lelkileg törődne velem. Én beleestem abba a hibába,hogy flörtöltem két fiúval is és nagyon jól esett h végre valaki ápolja a lelkem,hogy valaki a bizalmába fogad. A volt párom mindig azt mondta, hogy ő soha nem fog nekem úgy megnyílni mint ahogy én azt szeretném. Ez engem mindig nagyon bántott és úgy éreztem, hogy nem vagyok neki elég jó és nem tart rá érdemesnek. Ő ezt a flörtölést nem nézte jó szemmel ő úgy érzi mindent megtett értem,de én ezt nem érzem,mert mint mindig akkor is csak 2-3 hétig tartott az,hogy próbált változtatni és mikor úgy érzem látta,hogy nem omolok a lábai elé ettől megunta...nem tudtam h mit érzek iránta csak sodort az ár,amit a mai napig nagyon bánok,de soha nem akartam megcsalni illetve elhagyni. Aztán ő elhagyott emiatt. Nagyon nagy pofon volt ez nekem,akkor jöttem rá mit tettem.
Én nagyon próbáltam helyrehozni,de ő csak félig adta meg az esélyt erre,aztán végképp megszakította velem a kapcsolatot. Hetekig nem is beszéltünk aztán májusban eljött a maradék holmijáért hozzám és akkor is hiába kértem esélyt nem adott. Aztán megint nem beszéltünk hetekig,de közben rájöttem,hogy folyamatosan belép az email-es fiókomba titokban olvassa hátha talál valamit. Pár hetente beszéltünk egy kicsit mindig és ami a lényeg mindig ő írt nekem én nem írtam neki.én elengedtem...aztán a nyár közepén felkeresett h volna e kedvem találkozni beszélgetni csak úgy. A beszélgetésünk vitába torkolott ismét,ismét kértem adjon esélyt nem kaptam.

Rá pár napra viszont ismét megkeresett és közölte h nagyon szeret és h sokat gondolkodott igazam volt, folytassuk...ódákat zengett arról, hogy miken és h változtassunk és h én vagyok az élete.
Belementem....
Közben én fent voltam egy társkereső oldalon,még előtte h ezt tudtam volna akkor regisztráltam fel. Ő ezt régen tudta már és figyeltetett egy kollégájával. És az egyikre fel is regisztrált és szó szerint leüldözött onnan,direkt lépett fel,h ezt elérje.Sőt azóta is a szememre veti,hogy ugyan mennyire szerethettem én őt,ha közben fent voltam ilyen oldalon.

Elkezdődtek a próbálkozások,de 2-3 hét után valahogy enyhült a nagy lelkesedése,alig találkoztunk csak hetente 3-4 órát.Én nem mehettem el hozzá,inkább ő jött hozzám párszor. én közben nagyon nagy erőfeszítésekkel azon dolgoztam h minden jól menjen. Bár 1x-2x említette h találkozott valakivel,de ennél soha többet részletesen. Októberben még nálam is aludt,volt szexuális kapcsolat is köztünk többször is,míg 3 hete kiderült h tényleg van valakije,bár akkor már sejtettem, hogy ki...ugyanaz a lány,akivel tavasszal lefeküdt szakításunk után és aközben,hogy én próbáltam bizonyítani neki,hogy mindent jóvá teszek. De még így sem tudom azt mondani neki,h hagyjon békén és ne keressen többet :-( Amikor nálam aludt és másnap reggel elbúcsúztunk én mondtam neki,hogy szeretem és ő is kimondta,hogy szeretlek.
A múlt hét végén is találkoztunk,akkor is volt köztünk több,sőt nagyon jó volt. Minden nap beszélünk,minden nap szinte ő kezdeményezi a beszélgetést.
A legfőbb problémája az h mindig próbáltuk helyrehozni a dolgokat és sosem ment és most már úgy van vele, hogy belefáradt és szerinte soha nem javulna meg.
De pár napja bevallotta h szeret. és azt mondta, hogy nem hiszi el h úgy érzem esélytelen vagyok.

De mégsem hagyja ott a másik lányt. Azt a pár hónapot szemben a 9 évvel és egy eljegyzéssel...
Azt mondta úgy érzi,nem azért kell ő nekem, hogy magamnak,hanem a másiktól el.
Én ebbe szép lassan beleroppanok.minden nap sírok mindenen sikerül is! nem tudok enni,aludni lassan élő hullaként lézengek az életemben.
Az eszemmel tudom, hogy amellett h el kellene zavarnom fel is kellene pofoznom is nem is egyszer.

De a másik gondolatom az,hogy ez valamiért történik...
Mindig is volt egy olyan érzésem vele kapcsolatban h nem tudom miért de a dolgok biztosan helyre fognak jönni! Soha nem tudom megmagyarázni miért egyszerűen annyira érzem ezt a lelkemben,olyan biztos vagyok benne,mint abban h élek!
És beleőrülök h nem hiszi ezt el nekem.
Mindig volt köztünk egy nagyon erős kapocs,amit mindketten érzünk mai napig is.
Mintha egy erő húzna hozzá,ami olyan erős, hogy már nem bírom feldolgozni. Amikor néha találkozunk egyedül akkor érzem azt,hogy igen, JÓ HELYEN vagyok akkor és ott vele.

A környezetemben élő emberek már egyszerűen nem bírják felfogni miért kell ő nekem ennyire. Sőt még néha magam sem értem!

De mindannyiszor mikor elengedtem az évek során,mikor menni akart mindig visszajött hozzám. Ugyanis együttlétünk alatt körülbelül már vagy 5x szakított velem,de mindig visszajött hozzám,mert megbánta. És most is legutóbb ő akarta. Visszajött,de csak félig,amiben én teljesen idegösszeomlást kapok.

Talán valakinek ez a probléma nevetséges. De nekünk már rajzolódott a közös életünk. És most sem tudok más olyan jövőt elképzelni magamnak,amiben ő nincs benne. Nagyon helyre szeretném hozni ezt az egészet és úgy érzem h van remény és ő is szeretné,csak már nem meri...

Ő egy olyan férfi,aki nagyon makacs és ha egyszer valamit elhatároz semmi nem tántorítja el a tervétől. Épp ezért pl soha nem is beszélt a volt párjaival utána ha szakítottak. Igaz aki előttem volt neki,ahhoz még egy hétre visszament szóval megcsalt vele. De utána többet nem. Vagy kitudja igaz?!

Most legutóbb is láttam a szemén,amit mindig. Ha belenézek a szemébe nem közömbösséget látok,nem a gyűlöletet,hanem segélykiáltást. A szavaival azt mondja nem akarja,de a tetteivel és ahogy rám néz nem ezt sugározza felém. Nem azt érzem kiáradni belőle,hogy hagyj békén soha többet még csak ne is lássalak!
Mintha egy jó nagy kőfal akadályozna minket. És szerintem azt akivel most van csak alibinek használja fel,hogy legyen oka azt mondani miért nem jön vissza hozzám. Hiszen azt mondta ha elmondanám neki,hogy velem is volt nem érdekelné,mindig azt mondja előttem a lehetőség tegyem.

Én ha valamit nem akarok nem teszem és ez nagyon logikátlan nekem :-(

Ha vkit nm szeretek nem akarom megölelni,nem akarok hozzáérni,csókolni és pláne nem akarok vele találkozni ha van valaki akivel jobban érzem magam. És a fő nem tartok vele napi kapcsolatot még ha írásban is leginkább.

Senki nem kényszeríti ezekre a dolgokra. Meg tehetné nyugodtan h többet szóba nem áll velem. Nem egy helyen élünk. Neki én voltam a legfőbb támasza az életben. És fordítva is így volt.

Azt mondta szeret,csak hol erősebben hol gyengébben valamiért...miért mondja ezt? Egyszerűen ismerem,érzem ő nem olyan ember,aki átgázolna rajtam. Úgy érzem mintha nem direkt csinálná,hanem mintha félne tőlem.
Én nagyon szeretnék újra vele lenni és azt mondta tudja nagyon jól és azt is h nagyon szeretem.

Én meg azt érzem napról napra hogy muszáj h velem legyen!!!!!!!!! Ennek nem így kell lennie!!! Ez nem így van megírva,annyira érzem magamban, hogy együtt kell lennünk,hogy ordítanak ezek a gondolatok a fejemben és ebbe beleőrülök.

Talán menekül,de akkor miért táplálja a reményt bennem napról napra?Miért mondja ki h szeret? A logikus az lenne ha minden kommunikációt elvágna.Mindig ő hangoztatta, hogy ha vége lenne akkor végleg vége,nincs több beszélgetés,találkozás én jobbra ő balra soha nem tudjuk majd utána mi van a másikkal. és ilyennek is ismerem. Számtalan más emberrel sőt rokonával ilyen is.

Szép lassan kutató munkát végzek és azt hiszem rájöttem valamire.Úgy érzem a világ legegyszerűbb dolgán bukott el a kapcsolatunk,a kommunikáción.
Ő soha nem akart megnyílni,én ennek éreztem a hiányát és emiatt az ágyban nem tudtam elengedni magam soha úgy ahogy kellett volna. Mert ő meg úgy érzi ott nem kapott eleget olyat,amit és ahogy szeretett volna.
Nem azért tartunk itt most ahol ,mert nem próbáltuk meg igazán. Nem azért bukott el a sok próba,mert nem vagyunk jók egymásnak. Az egész azon bukott el,hogy csak megbeszéltük h mit kellene tenni és nem azt ültünk le megbeszélni komolyan mi a valódi oka a másik hiányérzetének.

Csak tüneti kezelést kapott a kapcsolat és nem magát a tősgyökeres gondot kezeltük csak a tüneteit!
Hiába volt ez sokszor téma,de visszagondolva egyikünk se mondta meg akkor h ezek a legnagyobb gondok,hogy ez a legnagyobb baj…az őszinte,nyílt tabuk nélküli beszélgetés…sok sok beszélgetés…
Érzésekről,gondokról,félelmekről…..
És ettől elzárkózik most is.Nem tudtam felengedni azt hiszem emiatt mindig féltem h neh olyat csináljak ami neki nem jó.Ez rovására ment a szexnek,ami meg neki nem volt jó.Csak meg kell nézni melyikünk h keresett vigaszt.Én lelkileg kerestem ezért flörtöltem.Ő meg van vkivel h legyen szex.

Most ott tartunk,hogy minden nap beszélünk és meg is tudjuk beszélni azt is mi lenne a jó a szexben is és nagyon meglepődik,hogy mennyire változott a felfogásom benne.De nem hiszi el,hogy amiket írok meg is tenném azt hiszi ha újra együtt lennénk utána megint eltűnne ez a sok ígéret. Mindenre azt írja h rendben kipróbáljuk a dolgokat és nem úgy írja a dolgokat,hogy MILYEN LENNE hanem úgy ,hogy MILYEN LESZ.
A szexről bármikor neki áll beszélgetni,de ha a kettőnk dolgát próbálom szóba hozni elzárkózik előle,hogy neki ez rossz.
A kereszt fiúnknak közösen veszünk ajándékot és azt mondta,hogy eljön hozzánk majd átadni ő is.
Elvileg járnia kellene pszichológushoz is,mert az éven előjöttek nála ilyen kisebb pánikrohamok és enyhe depressziót állapítottak meg nála. De mindig kifogást talál miért nem tud vissza menni már hetek óta. Én úgy érzem azért nem akar menni,mert fél szembe nézni önmagával.
Nem érti,hogy ennyi bántás után,amit velem elkövetett miért szeretem még mindig és szerintem attól is fél,hogy nem én nem tudok neki megbocsátani,hanem ő saját magának.
Mégis hogy lehetne rávezetni erre az egészre,hogy felfogja és megértse szükség lenne arra,hogy beszéljen,hogy ne utasítsa el az esélyt arra,hogy boldogok legyünk.Nem erőszakkal szeretném,de nem is akarom az időt húzni,mert attól félek,hogy azzal,akivel most van hozzá szokik és elfelejt engem. Nem rég azt mondtam neki,hogy attól félek elfelejti,hogy mit érez irántam,hogy végleg kihal belőle ez az érzés. És erre azt mondta,hogy ez sosem múlik el....aztán amikor azt írtam neki,hogy tudom,hogy már nem szeret úgy,mint régen,erre azt írta nekem, hogy tudom jól,hogy ez egyáltalán nem így van!
Még annyit is érdemes talán elmondanom,hogy a valaha lévő problémáinkat leginkább mindig írásban beszéltük meg,szóban sosem ment,bár sokszor próbálkoztam vele,de sokszor és főleg mostanában a nagyon határozott fellépésével leállít többnyire. Nagyon ügyesen bánik a szavakkal,mindig mindenre meg tud válaszolni hirtelen és úgy,hogy az embernek a szava is eláll. De amiről valóban kellene arról nem beszél.
Abban szeretnék így tehát most sürgősen tanácsot kérni,hogy tudnám helyre hozni ezt az egészet?
Én már tavaly el akartam menni vele párterápiára,sőt az éven is,amire mindig azt mondta,hogy oké menjünk,aztán nem lett belőle semmi.
Mi a tanácsa erre?Mivel tudnám meggyőzni abban,hogy nem csak az ő gondolkodás módja a helyes? És h ezt elfogadja?...Hogy tudnám rávenni,hogy higyjen nekem és ne mindig a múltat hozza fel ellenérvnek?Előre is köszönök minden segítséget és remélem nagyon hamar sikerül ezt megoldanom!
Köszönettel: Alexandra

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Alexandra! Hosszú levele mutatja, milyen mélyen érinti az a helyzet, amiben került. Azt hiszem, nagyon jól látja, hogy a párkapcsolat egyik legfontosabb eleme a nyílt kommunikáció. Sok esetben okoz problémát, hogy a partnerek igényei eltérnek egyes területeken. Mind a szexualitás, mind a kommunikáció jellemzően ehhez a területhez tartozik. Úgy tűnik, hogy egy megkövült helyzetbe kerültek, melyben játszmájuk követik egymást. Ez alapvetően megakadályozza, hogy a párkapcsolat megfelelően működjön, hiszen adott helyzetben ugyanazokat a sémákat használják, ami feszültséget és frusztrációt okoz, és állandosuló konfliktushoz vezet. Mindképpen fontos szem előtt tartania, hogy mindenki csak a saját problémájával tud hatékonyan foglalkozni. Ez egyrészről nehéz, de másrészről az a jó hír, hogy az Ön pozitív változása egészen biztos hat a párjára is. Ezért azt tudom tanácsolni, hogy tegye ideiglenesen zárójelbe a párkapcsolati problémát, és próbálja meg elemezni, akár szakember segítségével, hogy pontosan mi zavarja Önt, milyen személyes problémákkal szembesül ebben a helyzetben. Nagyon pontosan látja a problémákat, például azt, hogy hogyan pótolták mindketten a hiányt, amit éreztek. Ha az ehhez való viszonyát megérti, könnyebben tud a párkapcsolati problémával megbirkózni. A párterápia is hatékony lehet, de azt fontos szemelőtt tartani, hogy a terápia hatékonysága erősen függ a résztvevők motívációjától. Ha a párja résztvesz egy ilyen programban, az egészen biztos segít, hogy tisztázzák azokat a különbségeket, melyek problémát okoznak. Ha többször szóba került már a terápia, megpróbálhat lépni: egyeztessen időpontot miután megállapodnak abban, hogy elmennek egy szakemberhez, így a partnere is megtapasztalja, hogy komolyan gondolja. Azt mindenképpen figyelembe kell vennie, hogy a párterápia nem csupán "kapcsolatszervíz", vagyis a fő feladata, hogy a partnerek tisztán lássák a helyzetet, amibe kerültek, így képessé váljanak arra, hogy megfelelő megoldási módokat alkalmazzanak. A párterápia önmagában nem fogja megoldani a problémájukat, hanem óriási segítséget nyújt abban, hogy milyen módon dolgozzák fel a nehézségeket. A párterápia rendkívül hatékony lehet, kiegészíthető kommunikációs tréninggel, mely szintén segíti az egymás felé közeledést. Azonban véleményem szerint a legfontosabb, hogy önmagában tegyen rendet, vizsgálja meg, értelmezze helyzetét, lehetőségeit, így a konfliktushelyzetekben hatékonyan tudja az igényeit megjeleníteni. Sok sikert kívánok Önöknek. Üdvözlettel Kuremszki Andrea
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 1.3 (3 szavazat)