Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A kérdést megválaszolta Holló Melinda

Üdvözletem!

Félek. Mindentől. Mindig. Állandóan érzékenyen élem meg a legkisebb hatásokat is, egyik pillanatban boldog vagyok, a másikban pedig szorongok, az érzések kavarognak bennem, a legapróbb dolog is képes meghatni, illetve megrémíteni. Emellett folyton meg akarok felelni mindenkinek, kiskorom óta, állandóan jobb és jobb akarok lenni, az iskolában, a munkában, a magánéletben. A sikereimnek azonban nem tudok kellőképpen örülni, jelentéktelennek tűnnek, üresnek érzem magam, mintha valami belülről szorítana. Tudom, ostobaság, de mégis. Sok barátom van, rengeteg emberrel veszem körbe magam, talán azért, hogy ne érezzem magam annyira üresnek. Az életem mindenesetre kívülről úgy tűnhet, rendben van, nem lehet okom panaszra, azonban minden csak "álca", valójában képtelen vagyok szoros kapcsolatok kiépítésére, egy-kettő kivételtől eltekintve, félek a megaláztatástól. Nem merek őszintén mesélni a céljaimról, inkább túlvállalom magam és hazudok ahhoz, hogy teljesítsem a látszatot és a valós vágyaimat. Látszatra magabiztosnak tűnök, arrogánsan viselkedem, hogy megvédjem magam a külső ingerektől, de én nem akarok többé "védekezni". A magánéletem, mármint ami a párkapcsolatot illeti, többnyire kudarcok sorozata, noha ennek nagymértékben az lehet az oka, hogy túlontúl nagyok az elvárásaim, naivan hiszek a szerelemben... Nem tudom, de talán a túlérzékenységem végett úgy hiszem, létezik az igaz szerelem, amikor két ember képes eggyé válni, igazán megérteni a másikat, képes rendezni a "katyvaszt" a fejében. Én csak erre vágyom. Arra, hogy valaki megértsen. De közben félek egy párkapcsolattól, vagyis könnyedén alakítok ki kontaktot nőkkel, de ha arra kerülne a sor, hogy lépjek, megijedek. Utána pedig csak emésztem magam miatta. Egyedül csak az írás, ami képes megnyugtatni. Író szeretnék lenni, gyakran fantáziálok sikerről, és hiszem, hogy képes vagyok rá, képes vagyok a világot megragadni, átformálni és úgy visszaadni, ahogyan azt én látom, szépnek, mert tudom, valójában az. Változtatni akarok a világon. Ez egy célom. Ilyenkor úgy érzem, van előnye annak, hogy mindent olyan érzékenyen élek meg. De többször mégis lebénít, és képtelen vagyok alkotni, a hétköznapi problémák megfojtanak, és az, hogy nem vagyok képes párkapcsolat kialakítására. Mindezek alapján azt hiszem, kettő darab "erő" munkálkodik bennem: az egyik az alkotás, a tenni akarás, ilyenkor energikus vagyok és boldog, a másik pedig a félelem, a depresszív hangulat, a lemondás, a rémképek (mert vannak azok is), amikor úgy érzem, megfojt az élet, elviselhetetlenül szorongok...

Ezek után pedig azt szeretném kérdezni, hogy a leírtak alapján "milyen vagyok" (tudnom kell!), és hogy mi által tudnék javítani a szorongásomon, a félelememen, és hogyan tudnék nyitni az emberek felé?

Előre is köszönöm!

Üdvözlettel: Péter

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Péter! Végigolvasva levelét és vàlaszolva kérdésére szàmomra úgy tűnik, hogy meglehetősen tisztàn làtja, hogy aktuàlisan hogyan reagàl bizonyos helyzetekben, milyen kellemetlen, nehéz érzések jelennek meg és tartjàk fogva Önt a hétköznapokban, illetve melyek azok az életterületek, melyek vàltoztatàst igényelnek. Ha a "milyen vagyok" kérdése, azt jelenti, hogy milyen diagnózisnak felelnek meg a panaszai, arra a kérdésre személyes talàlkozàs nélkül csak pontatlan, nem helytàlló vàlaszt lehetne adni. A panaszai csökkentésének érdekében mindenképpen javaslom, hogy forduljon pszichológushoz, aki segíthet abban, hogy a megfelelő kezelési mód megtalàlàsàval àllapota mielőbb javulni tudjon. Üdvözlettel: Holló Melinda
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt