Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kapcsolatteremtés

Kedves Pszichológus!
Abban szeretném a segítségedet kérni, hogy miként küzdhetném le azt a problémámat, hogy mind az iskolában (általános iskola 7. osztály) mind az edzésen nehezen tudok kapcsolatot kialakítani másokkal. Ha a többiek nevetnek, jót szórakoznak valamin, én faarccal nézek. Nem tudom mit mondjak. Az edzéseken egy fiú elkezdett közeledni felém nekem is nagyon szimpatikus, de egyszerűen nem tudom mit mondjak neki, egyáltalán hogyan teremtsek vele kapcsolatot.
Előre is köszönöm a segítséget!

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező, lehet, hogy Te introvertáltabb (azaz csendesebb, befelé fordulóbb) vagy az átlagosnál, ami nem leküzdendő hiba, hanem egyszerűen csak egy tulajdonság. Az emberek fele ilyen, és persze a csendesebbek gyakran kívánják, különösen az általad is leírt társas helyzetekben, hogy bárcsak tudnának olyan zajosak és extrovertáltak lenni, mint az emberek másik fele. De nem egyértelmű, hogy extrovertáltnak lenni minden helyzetben jobb. Csendesen beszélgetni, meghitten teázgatni, komoly filmeket megnézni inkább az introvertáltak tudnak könnyebben, nagyobb örömmel, és elmélyültebben. És úgy is gondolom, hogy önmagad megismerése a legfontosabb ebben. Ha igazam van, hogy Te csendesebb fajta vagy, akkor elsősorban nem "hangoskodni" kell megtanulni, hanem keresni azokat a helyzeteket, amelyek Neked jobban kedveznek. A fiúval, aki közeledik Hozzád, igyekezhetnél inkább olyan helyen beszélgetni, ahol nincs zajos tömeg. És készülhetsz is a következő találkozásra pár "laza" mondattal. Kicsit ismered már őt (vagy nem is kicsit, ha együtt edzetek), és visszaemlékezhetsz, hogy korábban miről beszéltetek, és ha van pár ahhoz kapcsolódó mondatod tartalékban, akkor ha más nem jut eszedbe, azt is "előveheted". ÉS szerintem ne stresszed magad azon, hogy mit mondjál. Neki úgy tetszettél meg, ahogy vagy, nem kell szerepet játszani. Őszintén: akár azt is mondhatod, hogy "fú, nem is tudom, mit mondjak", vagy "menjünk együnk egy szendvicset, éhen halok", vagy "kérsz egy almát?", vagy "megfognád egy pillanatra a táskámat?", "tudsz adni egy zsepit?", "neked hogy ment az edzés?" - tulajdonképpen bármi, BÁRMI jó, ami megmutatja neki, hogy beszédbe akarsz elegyedni vele, mert a hallgatás elutasításként is értelmezhető. Mármint ilyenkor, az ismerkedés elején. Később már lehet a csend meghitt és bizalmas is, de ahhoz egy kicsit jobban meg kell ismerni egymást. Különben szeretnék még valamit mondani: nekem nagyon imponál, hogy fiatal korod dacára írsz ide, erre az oldalra. Én még sosem válaszoltam ilyen fiatal kérdezőnek, és nagyon klassznak tartom ezt a tudatosságot. (Egyébként nem a fiatal korod miatt tegezlek, hanem azért, mert Te is tegezve írtad a leveledet, és így fura lett volna magázódva válaszolnom.) Üdvözlettel Biró Eszter
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt