Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kamasz gondok

Tisztelt Pszichológus!
13 éves vagyok, és az életem kívülről nézve tökéletes. Kedves szülők, aranyos kis öccs, segítőkész barátok, csodálatos iskola, stb. De ennek a fele sem igaz. Az iskolában szenvedek, és sosem tudok olyan jegyet hozni, amit elvárnak tőlem. Anya azt mondja, hogy semmi gond, ha rosszabb jegyet hozok, de mégis látszik rajta, hogy csalódott. Ráadásul a tanárok nem tisztelnek minket. Csúnyán beszélnek velünk, volt aki már hülyének is nevezett minket. Az öcsém negyedik osztályos, és nagyjából egyforma jegyeket hozunk, tehát neki is van egy kettő kettese, úgy mint nekem, de valahogy mégis engem szidnak le a szüleim. Ez így hogy igazságos? A tanárok szidnak mindket, a nagyszüleim elvárják hogy mindig csak ötöst hozzak, és hiába mondom nekik, hogy az szinte lehetetlen, nem hallgat rám senki, mintha nem is lenne semmilyen jogom. Nyolcadik év végén német középfokú nyelvvizsgát kell tennem, úgyhogy tanuljak, de az érzéseimmel senki sem törődik. Ilyenkor mit csináljak?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Igazán nehéz lehet, ha úgy érzi, nincs olyan, aki az érzéseivel törődne. Tényleg nincs senki, akit közel érez magához, aki megérti, aki meghallgatná, akire támaszkodhat, akinek számít az Ön véleménye? Bízom benne, hogy valamelyik kérdésre “de van” a válasz. Úgy tűnik, nagy nyomás helyeződik Önre az iskolai teljesítmény kapcsán, és hogy sok kimondott és kimondatlan elvárást észlel a családjában. Azt mondja, hogy az édesanyja nyíltan kifejezi azt, hogy neki nem számítanak a jegyek annyira, mégis Ön úgy látja, hogy csalódást okoz neki, ha nem a legjobb jegyet szerzi. Gyakran előfordulhat, hogy kivetítjük a környezetünkre azt, amit várunk tőlük. Tehát ha Ön azt gondolja, hogy csalódást szokott okozni az édesanyjának, akkor hajlamosabb észrevenni azokat a jeleket, amik ezt a feltevést igazolják és nem észrevenni azokat, amik ezt cáfolják. Ezzel nem azt mondom, hogy félreérti a jeleket, csupán azt, hogy érdemes többször végiggondolni, hogy mondjuk egy pillantás/sóhaj/rosszkedv nekünk szól vagy valami másnak. Sehogyan sem igazságos az, hogy csak Önt szidják le a szülei. Sajnos a testvérekkel szemben gyakran lehet igazságtalanságokat megélni. A gyerekeket egyik szülő sem tudja ugyanúgy kezelni, rengeteg oka lehet annak, hogy Önt jobban számon kérik. Ki szerint kell Önnek német középfokú nyelvvizsgát tennie? A szülei? A nagyszülei? A német tanára? Ezt Ön is szeretné? Úgy érzi, készen áll rá? Ha ez az Ön vágya is, akkor nincs mit tenni, mint tanulni. Ha a tanára szerint kéne levizsgáznia, akkor valószínűleg ő rálát arra, hogyan áll németből és a nyelvvizsga szóba jöhet-e. Ha viszont a családja, akkor nem biztos, hogy ők pontosan tudják, hogy készen áll-e a nyelvvizsgára vagy sem. Jó lenne tisztázni ennek a nyelvvizsgának a realitását és hogy érdemes-e megpróbálni, ha ez túl nagy terhet jelent Önnek. Azt, hogy ha egy tanár csúnyán beszél Önnel/az osztállyal, jelezni kell a szüleinek és az osztályfőnökének (ha éppen nem ő az, akiről szó van). Érdemes lehet nyíltan kifejezni a családjának azokat a rossz érzéseket, amik Önben vannak és tisztázni, hogy mik is az elvárások Ön felé (számít-e a jegy vagy sem, kell-e a német középfokú nyelvvizsga 8. végén). Esetleg érdemes lehet pszichológussal is átbeszélni ezeket a kérdéseket. Üdvözlettel: Varga Fanni
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt