Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Indulatos szülő - problémás kisgyermek

Tisztelt Segítő!
2,5 éves kisfiunkat neveljük a párommal. Nagyszülői segítség a gyermekünk felügyeletét nézve szinte 0.
A fiam még nem beszél, éppen autista irányban vizsgálódunk a nevelési tanácsadó javaslatára, de döcögős az egész menet, mert hosszú heteket kell várni egy-egy soron következő konzultációra.
A fiam elég kiborítóan viselkedik, üt, harap, csíp, mindezt dühből, örömből, vagy "csak úgy", számomra értelmezhetetlen okból. A szavakat sem érti, sokszor úgy tűnik. Nem teljesíti a kérést. Ha meg nem az van, amit ő szeretne, egyszerűen repdeső kézmozdulatokkal kísért ordításba kezd.
Sok türelem kell hozza. Sajnos nekem abból egyre kevesebb van. Sokat kiabálok vele, akkor legalább nem ellenkezik. De sajnos volt már olyan, hogy visszaütöttem. Egyre nehezebben tolerálom a megnyilvánulásait.
Hogy maradhatnék higgadt? Félállásban dolgozom, egyedül abban az időszakban vagyok a fiam nélkül, egyébként folyton velem van. Kezdek aggódni, hogy nem lesz jó vége...
Köszönettel XX

A kérdést megválaszolta: 
Tisztelt Kérdező! Engedje meg, hogy gratuláljak Önnek. Ön egy igazi hétköznapi hős, aki nap mint nap helytáll, és a legnehezebb pillanatokban is igyekszik a gyermeke számára lehető legjobbat cselekedni. Mindezt úgy, hogy ilyen rettentő nehéz helyzetben van a gyermekével, és közben alig van segítsége. Sajnos (vagy sem) az emberi faj nem arra lett kitalálva, hogy egyedül, elszigetelten neveljen gyereket. Természetünknél fogva társas lények vagyunk, szükségünk van arra, hogy a “törzsünk”, családunk, “falunk” velünk legyen ebben az embert próbáló időszakban. Különösen így van ez, ha egy a szokásosnál nehezebb gyermek érkezik a családba, aki viselkedésével folyamatos stresszforrást jelent. Nagyon jól tette, hogy elindult a gyermek viselkedésének nyomában, és tiszteletre méltó, hogy ráébredt, Önnek is segítségre van szüksége. Nem tudom, hogy a párja, hogyan és mennyire vesz részt a gyereknevelésben, mindenesetre érdekes számomra, hogy a leírásból ő szinte teljesen kimarad. Szerintem a gyerek közös felelősség. Ha eddig nem tették, javaslom, hogy beszélgessenek el arról, hogy hogyan osztják meg a feladatokat, és hogyan tudnák azt elérni, hogy Ön több támogatást kapjon. Az is felmerült bennem, hogy ha a gyerek nincs Önnel amíg dolgozik, nem lehet-e néha ezeket az alkalmakat megtoldani egy fél órácskával, hogy Ön is szusszanhasson egyet. Fontosnak tartom továbbá, hogy legyen valaki, akinek rendszeresen kipanaszkodhatja magát, és ítélkezés nélkül meghallgatja Önt. Ha megszabadul a feszültség egy részétől, könnyebb lesz nyugodtan, több empátiával kezelni a nehezebb helyzeteket is. Ha kiderül, hogy a fia autista, javaslom olvasson utána a témának, ha tudjuk mi játszódik le a másikban, az szintén segíti a megértést, empátiát. Keressen maga köré támogató csoportot, akik szintén nehéz gyermeket nevelnek, akár az online térben is, hogy érezze nincs egyedül, és esetleg hasznos tippeket is elleshet. Próbálja meg továbbá átgondolni, hogy hogyan és mikor tud feltöltődni, mi lenne az, ami tényleg kikapcsolja Önt. Végül írom itt, de egyáltalán nem utolsó sorban, hogy ha mód van rá, aludja ki magát. Az alvásmegvonás felborítja a szervezet működését, és önmagában feszültebbé tesz. Konkrétan az agresszió elkerülésénél a legfontosabb, hogy felismerjük, hogy mik a határaink, mikor kezdjük azt érezni, hogy ha ez így megy tovább el fog pattanni a húr. (Az agresszió ösztönösen aktiválódik, ha az idegrendszerünk azt érzékeli, hogy meg vagyunk támadva, ami jelen esetben szó szerint megfelel a valóságnak.) Ilyen esetekre ki lehet dolgozni megoldásokat, de a legjobb talán az lenne, ha át tudná adni a gyereket, hogy egy kicsit megnyugodhasson. Fontos továbbá, hogy hacsak lehet a gyereket akadályozzuk meg az agresszióban, és nagyon határozottan fejezzük is ki, hogy ezt NEM. Hasznosnak találhatja, ha utánaolvas a “határszabás szeretettel” témakörnek a kapcsolódó nevelés oldalán. Kitartást, és örömteli napokat kívánok Önnek és családjának!
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt
Problémakör: