Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Igaz barátság: túl sokat szeretnék?

Kedves Pszichológus!

23 éves, egyetemet végzett, jelenleg marketingesként dolgozó lány vagyok. Úgy érzem, hogy habár vannak barátaim, a velük való kapcsolatom nem igazi. Azt érzem, hogy én ott vagyok nekik, meghallgatom őket bármikor, bármiről, de cserébe ezt nem várhatom el. Hogy csak én szeretnék velük programokat csinálni, ők pedig nem annyira lelkesek eziránt, nem jut eszükbe megkérdezni, programot szervezni. Szeretnék új embereket megismerni, de így a korona alatt ez nem egyszerű, és egyébként is a kevesebb, de mély igazi kapcsolatot preferálnám, nem szeretnék csak azért emberekkel lenni mert egyedül vagyok. Azt sejtem, hogy köze lehet ehhez az önbizalmamnak (és a hiányának), pedig alapesetben nem vagyok bátortalan. Arra is gondoltam, hogy talán túl elfogadó és jószívű vagyok, mert nem erősködöm, hogy mondjuk hallgassanak meg. De ezt meg nem akarom rájuk erőltetni. Tehát az a kérdésem, hogy mit tehetnék, hogy ne érezzem így magam, és ne legyek elégedetlen ezzel kapcsolatban?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező, a kérdésében két fő irányt vélek felfedezni: egyrészt a barátsággal kapcsolatos bizonytalanságot, másrészt az önértékelés, önbizalom, önismeret kérdéskörét. A barátságok kapcsán, az Ön helyzetéről csupán rövidke bepillantást kapva, a szeretetnyelvek elméletét emelném a figyelmébe (Gary Chapman, amerikai család- és párterapeuta után). A szeretetnyelvek röviden arról adnak nekünk képet, hogy nem csak az "szeretet", amit mi annak fogunk fel, hanem mások számos eltérő úton-módon is kifejezhetik azt, hogy fontosak vagyunk számukra -- amit mi nem is veszünk feltétlenül észre. Lehet, hogy valaki számára az elismerő szavak, a dicséret, a bókok nyújtják a legtöbbet. Pl. "Milyen jól áll ez a ruha", vagy "Köszönöm, hogy kitakarítottál", stb. Mások a minőségi együtt töltött időt preferálják, ami a közös aktivitáson alapul: a lényeg, hogy valamit együtt csináljunk, mert szeretünk együtt lenni. Megint mások szeretnek ajándékot kapni: legyen is az ajándék bármilyen apró, a lényege az, hogy az ajándékozó akkor is gondol ránk, amikor nem vagyunk együtt. Valaki szívességekből érzi a leginkább, hogy szeretve van, pl. a házimunkában, de lehetnek véletlenszerű élethelyzetek is. A testi érintés is egyfajta szeretetnyelve lehet sokak számára. A javaslatom, hogy figyeljünk oda másokra és nézzük meg, hogy a gesztusok, amiket felénk tesznek, valamilyen módon kifejeznek-e szeretetet. Hiszen nem csak az a szeretet, amit mi annak gondolunk -- mások mást hoznak otthonról és a világból, így másképpen is fejezhetik ki azt, hogy figyelnek ránk, törődnek velünk. Az önismeret kérdésköre szerintem minden embernél kardinális: mindig van hova fejlődni önmagunk megismerésében -- és megkedvelésében. Ha ezzel szeretne foglalkozni -- amit minden esetben bátran javaslok! -- keresse bizalommal pszichológus-kollégáimat. Üdvözli, Szabó Kristóf
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (1 szavazat)