Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hozzátartozó öngyilkosságából fakadó félelem

Tisztelt Pszichológus!
Gyermekkoromban történt az eset, akkor láthatóan nem viselt meg, de sajnos visszaköszön felnőttkoromban az ebből fakadó félelem. Egy közeli hozzátartozóm öngyilkossága bizonytalansággal tölt el. Megrettent a tudat és magamtól nem találok megkönnyebbülést hozó magyarázatot, érvet, ami biztosítana, hogy ilyen szélsőséges döntés egyszer ne érhetne utol. Úgy érzem, ösztönösen ragaszkodom az élethez, de nem tudom, hogyan nyugtassam meg magam, hogy ez valóban így van, azaz, hogy attól, hogy egy helyzet nehéz, még menni fogok tovább. Jelen járvány helyzetben jött elő ez az érzés (nincs igazán élő emberi kapcsolat (úgy értem olyan, ami nem videó vagy telefon), általános a bizonytalanság, hogy vajon meddig tart, több szabadidő, több lehetőség a belső kis démonoknak, hogy "hangosak legyenek") és megijesztett a gondolat, hogy erre a kétségbeejtő helyzetre nincs egy megnyugtató megoldásom. Mi a véleménye, mi lehet a megoldás, a valódi probléma?

Előre is köszönöm!

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! A gyászfolyamatok kezelésénél kifejezetten hangsúlyos, hogy hozzátartozó öngyilkosságát szakember segítségével lenne jó feldolgozni, ugyanis ez az egyik legbonyolultabb, legtöbb érzelmet tartalmazó gyászfolyamat. A fő kérdés, hogy gyerekkorában megtörtént-e ez a fajta feldolgozás és ha igen, milyen szövődmények maradtak meg belőle? Úgy tűnik, hogy az egyik fő félelme az ismétlés, hogy Önnek is eljöhet egy olyan pont az életében, amikor ez lesz a választása. Kihangsúlyoznám a választás szót. Vannak olyan tudatállapotok, amikor egy pillanatnyi elborulás, nagyon erős félelem öngyilkosságot eredményez, főleg súlyos pszichiátriai betegekre jellemző ez. Amiről Ön ír, az tervezett öngyilkosság, kilátástalan, tehetetlenséget erősítő helyzetben, amikor az egyén úgy érzi, hogy nincs kiút, nem tud megküzdeni a problémákkal és ráadásul van is ilyen megküzdési mintája a családból. Arra is gondolhat most, hogy jó, hogy előjöttek ezek a félelmei, gondolatai, hiszen így aktívabban foglalkozhat velük és most, amikor még nincs semmilyen nagy baj, kidolgozhatja a saját egészséges megküzdési stratégiáit és feltérképezheti azokat az embereket, akiktől segítséget kérhet. Az öngyilkossági folyamat általában hosszabb idő, fázisai vannak, mindegyikbe beleavatkozhat, ha mostantól tudatosítja ezt a fajta félelmét és az eshetőséget. A félelem érzés helyett jó lenne kialakítani a megküzdés érzését. Felvázolni az összes készségét, tapasztalatát, tudását,megküzdési stratégiáit, melyek eddig jól segítették, akár újakat is megtanulhat. A szorongás kezelésére nagyon jók a kognitív terápiák (ezekről olvashat is), melyeknek a lényege az irracionális, kóros gondolatok megcáfolása és helyettesítése, továbbá a relaxációs technikák elsajátítása. Olyan történetek, filmek, mesék használata, melyek a szorongás legyőzését célozzák meg, az önerősítést hangsúlyozzák. Az Ön kezében van a választás, mire fekteti a hangsúlyt, melyik folyamatot erősíti, ezt az érzelmi felelősséget ne felejtse el. Továbbá, ha azt veszi észre, hogy mind ennek ellenére úgy kezd el viselkedni, ami én -idegen, akkor bármely mentálhigiénés szakrendelésen sűrgőséggel segítséget kérhet és elkezdheti a terápiás kezelést.Szóval sokféle lehetősége , segítsége van. Ezekre koncentráljon. Üdvözlettel, Balázs Nelli,klinikai szakpszichológus
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt