Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan tovább?

Tisztelt Doktor úr/Doktornő!
Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichológushoz, de nem sokat segített, mert a probléma forrása otthon volt. Gimnázium után okj tanfolyamra mentem, amit ismét nem én választottam hanem a szüleim. Úgy gondolták semmire nem vagyok képes egyedül, ezért döntenek helyettem mindenben..Csak így már nem a saját életemet éltem. Nem alakult ki bennem, hogy mit is akarok igazán az élettől, mert sosem hagyták, hogy egyedül kitaláljam. Mit tehetnék?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Nagyon sajnálom, hogy így telt a gyerekkora és egészen mostanáig nem sikerült fellázadnia és kezébe venni élete gyeplőjét. Azok alapján amit leírt, talán ez a levél az első lépés afelé, hogy szeretne változtatni, hogy elege lett. Jó lenne önálló életet kezdeni, olyan dolgokat végezni, melyek örömmel töltik el, kihívásokat csempészni az életébe, mindig egy aprócska lépéssel kifelé tekinteni a mostani nagyon zárt teréből. Azt gondolom, hogy ez igen sokszintes munka, mert nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is át kell strukturálnia a kapcsolódását, ugyanakkor itt vannak a régmúlt beidegződések, melyek biztosan szorongással töltik el és bármikor amikor elindulna visszahúzzák. Nagyon jó lenne keresnie olyan pszichológust aki szimpatikus, akivel úgy érzi, hogy meg tudja osztani önmagát és közösen felépíteni élete alapköveit. Kitalálni, hogy mit szeret, hogyan tud kikapcsolódni, melyek azok a képességek, melyekre alapozhat, milyen vágyai vannak stb, majd ha picit megerősödött, akkor elkezdeni dolgozni a szülőkről való leváláson, ami szintén nem biztos, hogy könnyű, mert ők már nagyon megszokták, hogy kontroll alatt tartják az Ön életét. Szurkolok, hogy sikerüljön minél előbb segítséget találni és belevetnie magát az élet forgatagába. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt