Hogyan tovább?
Tisztelt Doktor úr/Doktornő!
Több éve fennáll a helyzet, hogy nem a saját életemet élem, már csak az árnyéka vagyok a régi önmagamnak. 21 éves koromig otthon laktam, egyke vagyok, szüleim nagyon féltettek nem engedtek sehova, így rengeteg közösségi eseményből, élményből is kimaradtam. Az általános iskola alatt sokat bántottak, nem igazán tudtam beilleszkedni az osztályba, majd a gimnázium is nehéznek bizonyult, nem jutott időm mellette hobbira, kikapcsolódásra. Folyamatos sikertelenség érzés vett körbe, nem tudtam megfelelni a szüleimnek, úgy éreztem nem vagyok elég jó. Jártam iskolapszichológushoz, de nem sokat segített, mert a probléma forrása otthon volt. Gimnázium után okj tanfolyamra mentem, amit ismét nem én választottam hanem a szüleim. Úgy gondolták semmire nem vagyok képes egyedül, ezért döntenek helyettem mindenben..Csak így már nem a saját életemet éltem. Nem alakult ki bennem, hogy mit is akarok igazán az élettől, mert sosem hagyták, hogy egyedül kitaláljam. Mit tehetnék?
