Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Hogyan segítsek a gyermekemnek?

Üdvözlöm!
Kisfiam 9 éves, 2 éve váltunk el az édesapjával, 3 éve élünk külön. Nagyon nehéz volt az időszak mivel az apuka nem akarta a válást és a kisfiamnak sokszor mondta is ezt. Volt, hogy gyermekem úgy érkezet haza, hog yaz apukája azt mondta neki, hogy én már nem szeretm őt sem csak az új párom. Nagyon sok vita volt, sokszor szidalmazott amit a gyermekem hallott is. Azonban mégis szívesen ment hozzá. Mostanában azonban vannak időszakok amikor nem akar menni az apukájához amire én nem is kényszerítem. Közös a felügyelet így nagyo nehéz a helyzet. Kisfiammal ngyon sokat beszélgetek, hogy mondja el az apukájának is ha bántja valami mint ahogy nekem is, de az a válasz, hogy nem meri. Mit tudok tenni?
Köszönöm válaszát!

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! A kisfia reakciója érthető és normális. A válás során gyakori jelenség az úgynevezett szülői elidegenítés, amelynek során a felek egymás ellen próbálják hangolni a gyereket. Ennek szerves részét képezi, amikor - ahogy Ön is fogalmaz - "szidalmazza" magát. A gyerek ebben a helyzetben szinte rákényszerül arra, hogy valamiképp' döntsön a szülei között (vagy én vagy ő). A gyerek eleinte próbál mindkét szülőhöz lojális maradni, ezért ezek a - gyakran amúgy tudattalan - próbálkozások feszültséget okoznak a gyerekben. Azt kérdezi, hogyan tudna segíteni neki. A levele alapján úgy gondolom, máris sokat segített neki pusztán azzal, hogy teljesítette a kérését, miszerint nem "küldi" az akarata ellenére a gyereket. A jövőre nézve azt tanácsolom, hogy kérdezzen rá a kisfiánál, hogy miért nem akar az apukájához menni. Ezt azért fontos tisztázni, mert egyrészt elképzelhető, hogy félreértés történt, de az is előfordulhat, hogy valami olyan dolog, amiről Önnek tudnia kell, és amelynek ismeretében kezdeményezheti a bíróságon a felügyeleti jog megváltoztatását. Ezt azonban csak akkor javasolnám, ha valóban valami olyan történt, amely veszélyezteti a gyerek testi és lelki épségét. Fontos (és ezt nagyon jól csinálta), hogy szidalmazásra ne szidalmazás legyen a válasz! A gyerek ugyanis előbb vagy utóbb megérti a körülötte folytatott kommunikációt és a későbbiekben igencsak meghálálja magát az, ha most - bármilyen nehéz is - próbál kiegyensúlyozottan, diplomatikusan viszonyulni a helyzethez. Ha az apukával beszélőviszonyban vannak, célszerű lenne jelezni, hogy a kisfia nem akar menni hozzá, viszont kérdezze meg őt, hogy mit gondol, vajon miért nem... Egy ilyen beszélgetés (tudom, igen rémesnek tűnik) gesztus értékű lehet, amit az apuka minden bizonnyal értékelni fog. Márpedig, ha így lesz, akkor nagyobb az esélye annak is, hogy elgondolkodik saját viselkedésén is, és hajlandó lesz változtatni azon, feltéve, ha jelen akar maradni a gyereke életében. Kívánom, hogy így legyen! Ha további kérdése van, keressen bátran! Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (1 szavazat)