Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyermektelenül

Tisztelt Szakértő!
Párommal már 6 éve nagy összetartásban küzdünk, hogy gyermekünk lehessen. Sok műtét, sikertelen inszeminációk és sikertelen lombikok vannak már a hátunk mögött.
A legutolsó sikertelen beavatkozás traumája még nagyon friss. Bár igyekszem magam tartani, és sosem fogom feladni, de most mélypontra kerültem. Mindig is az volt a tervem, hogy megírom majd a gyermekünknek, hogy mennyire vártuk és mennyit küzdöttünk érte, aztán odaadom neki majd tinikorában valamelyik születésnapján. Azt gondoltam, hogy majd a terhesség alatt kezdem el ezt megírni, de most akkora űr tátong bennem, hogy jól esne, ha neki láthatnék, ha lenne egy kapocs hozzá...
Ön mit gondol, jó ötlet ez? Egészséges érzelmek ezek egy ilyen helyzetben?
Köszönöm, hogy válaszával időt szán rám!
Tisztelettel: Gitta

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Gitta! A hosszú várakozás, a hullámvölgyek-hullámhegyek, fizikai és lelki megpróbáltatások valóban nagyon kínzóak lehetnek. Gyakori ez a kiüresedés-érzés is, egy-egy újabb sikertelenség esetén. Ha naplót ír, ha leírja a gondolatait, az mindenképpen segíteni fog a veszteségek, sikertelenségek feldolgozásában. Emellett írhat levelet a leendő gyerekének, amiben leírja azt, hogy mennyire várta, milyen érzések vannak Önben iránta. Sőt, írhat levelet, elbúcsúzhat az elveszített babáktól is. A későbbiekben meglátja, megérzi majd, hogy mit tegyen ezekkel a levelekkel, írásokkal. Mi az, amit a gyerekének meg szeretne mutatni a hozzá írt levelekből és mi az, amiről majd akkor azt érzi, hogy talán inkább mégsem. A legfontosabb, hogy most elinduljon az eddigi folyamatok feldolgozása, amiben az írás sokat segíthet. Ha pedig úgy érzi, hogy nem tud kimozdulni a mélypontról, akkor érdemes szakember segítségét is igénybe venni a feldolgozás és a további folyamatok támogatásához. Üdvözlettel, Votisky Petra
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (3 szavazat)