Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Gyerek: igen vagy nem...

38 éves nő vagyok, és foglalkoztat egy ideje, miért nem tudom, akarok-e gyereket. Senki sem erőltet / kérdezgeti, de biológiai okokból tudnom "kéne". 6 éve boldog kapcsolatban élek és bízom a páromban, nem vele van baj. Nem könnyíti a helyzetet, hogy sosem vagyok babák/gyerekek között (az élet hozza így, nem "menekülök" de nem is keresem), bár sosem tetszett a gügyögés és általában nem is értem azokat a nőket, akik mindenáron akarnak gyereket.Türelmes, kedves, megértő, játékos vagyok gyerekekkel (is), sok gyerekkori emlékem van, öcsém pár évvel fiatalabb. Mégsem érzem, hogy az én világom lenne - de hát nem is ismerem igazán ezt a világot. A babáktól néha viszolygok... 8 éve külföldön élek - újrakezdeni az életet; nyilván ez sem segített. Valamiért nagyon foglalkoztat a téma, hogy "tudnom kéne" akarok-e, de nem jön az érzés, amiről sok nő beszél, és fura lenne magamat anya szerepben találni. Azt sem érzem viszont, hogy nem akarnék gyereket, inkább azt, "még nem" - de lassan 40 leszek...

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező, nyilván nem véletlen, hogy igazából nem tett fel kérdést, hanem a dilemmáját fogalmazta meg - hiszen nem egyértelmű, és várhatóan nem is lesz egyértelmű a válasz, mert nem fekete-fehér, amiről döntene. Nem hiszem, hogy volna olyan, hogy "kell" gyereket szülni - nem ez az egyetlen módja annak, hogy egy ember, egy nő élete értelmes és tartalmas legyen. A párkapcsolatok egy része úgy köttetik, hogy a két ember eleve szövetkezik arra is, hogy majd együtt gyereket hozzanak a világra - de vannak párok, akiknek a tervében ez nincs benne. Persze megértem, hogy mivel biológiai okoknál fogva "határidős" ez a kérdés (nem tudni, meddig tart a termékeny életszakasz, de kiszámítható, hogy nem bármeddig), hát kénytelen rajta töprengeni, mert ha nem dönt, akkor is az idő eldönti egy idő után... Úgy gondolom, hogy az, hogy viszolyog a babáktól, figyelmet érdemel. Ez származhat abból, hogy nagyon nem akar jelenleg gyereket, de lehet más háttere is, amiről ennyi info alapján még csak találgatni sem lehet. Azt egyáltalán nem említette, hogy a párja milyen véleményen van ebben a kérdésben, pedig ha valami, akkor ez nagyon-nagyon fontos. Beszélgessenek erről. A másik pedig, hogy ha van módja, keresse a lehetőséget, hogy kisgyerekek társaságában legyen, kisbabák társaságában is, hogy tápot adjon a saját fantáziájának, hogy jobban el tudja képzelni, hogy mi is az, milyen is az, amiről dönteni szeretne. És még valami: képzelje el magát 20 évvel idősebben, és képzelje el, hogy milyen volna 58 évesen az élet, ha lesz közben gyermeke, és milyen lesz, ha nem - vajon melyik a vállalhatóbb, melyik vonzóbb? Mivel abban teljesen igaza van, hogy foglalkozni érdemes ezzel a kérdéssel, az életkora adja az aktualitást (és nem tudom mi még), így a folyamat meggyorsítása, megkönnyítése érdekében esetleg érdemes pszichológust is felkeresni. Üdvözlettel: Biró Eszter
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt