Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

elegem van

Tiszteletem!
Elegem van a világból.....Legszívesebben eltűnnék a föld színéről.....Annyira rosszul vagyok....Utálok élni, és azt sem értem hogy miért kell...miért kell ez nekem....... elegem van......
Azért írtam hogy mindenből elegem van, mert nem értem a létezés értelmét.....
Azért születtünk, hogy szenvedjünk.....29 éves vagyok és az egész életem egy nagy vicc......
Apám alkoholista volt világ életébe....szarrá vert minket.Majd 2013-ban felakasztotta magát.Ami mégis ezek után engem viselt meg a legjobban.
Megismerkedtem egy fiúval, aki kábítószeren élt.Elkezdtem inni elég rendesen és füveztem is.14 éves koromba elkezdtem vagdosni magam, hogy enyhítsem a feszültséget.10 évig vagdostam magam.kb. ekkor kezdtem el inni is.Az alkohol és a fű miatt elveszítettem az állásomat is.....voltam kórházba is 7 hétig, de semmi változás nem történt.céljaim nincsenek..Meg akarok halni....Csak anyu tart vissza attól hogy megtegyem, mert annyira szeretem hogy nem akarok neki fájdalmat okozni. zs

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Nagyon jók a kérdései, mégha a boldogtalanság, kétségbeesés és félelem is mondatja ki magával. Sajnos a legtöbb ember nem teszi fel életében ezeket a kérdéseket. Ön a válságában eljutott erre az állapotra, ahol már úgy tűnik csak ezek a kérdések vannak. S, hogy miért mégsem irigylésre méltó, miért nehéz a helyzete? Mert ha úgy is érzi, egy üres állapotban van, tele van már feje és szíve sötét képekkel, ítéletekkel magáról és az életről. S ezek eltakarják most a választ is, ami fényével megvilágítaná önnek azt a gazdagságot, ami önben van most eltemetve. Nagyon jó, ha nem csak elkeseredett, de dühös is, mert a düh egy erő, mely változtatni képes, ha valóban akarja a változást..... Furcsa állítás igaz? Mi az, "hogy ha akarom"? Persze, hogy akarom! Nos, ez bennünk, emberekben nem ilyen egyszerű. Biztosan érzékeli ön is, hogy amikor másokkal közöljük, hogy utálunk élni, akkor az olyan, mintha egy kérdéssel, vagy talán kéréssel fordulnánk a többiekhez. Hátha akad köztük valaki, aki tudja a varázslást, aki közvetlenül tud adni értelmet az életemnek, vagy meg tud menteni a folytonos harctól magammal, másokkal, az élettel a szeretetért. De a válasz sosem ez, csak újabb csend, vagy zaj, vagy hiány, vagy túl sok elvárás, harc. Miért van az, hogy van, aki szeret élni, az élete tragédiái ellenére is? Vagy csak újabb tragédiája ez a "megbolondult" állapot is? Mi hiányzik belőlem, mi hiányzik az életemből, ami úgy tűnik, kevesekben megvan? Nem vicc, hogy, amikor az ember elsüllyed és nem tud úszni és kétségbe esik, azt sem tudja, merre van lefelé és merre felfelé. Ugyanakkor fontos tudnia, hogy bármilyen mélyről lehet haladni valami jobb, szebb és boldogabb felé. Egy bizonyos mélységből viszont már segítség kell feljönni. Ha a gödör meredek és nincs lépcső, kell aki létrát nyújt le nekem, és személye és hite énbennem mutatja, merre van felfelé. Amikor arról beszélek, hogy mi rosszat tettek velem, és én áldozatként ezért mi rosszat tettem magammal, és erre válaszként az élet mi rosszat tett velem, akkor mindezekkel az önsorsrontó kérdésekkel eltakarom és elvesztem az egyetlen értelmes kérdést! ÉN itt és most ebben a pillanatban mit tehetek magamért?! S ha ezt a kérdést minden pillanatban felteszem magamnak, kitárul egy általam eddig bezárt ajtó, s láthatóvá válik már a segítő és a segítség is. Talán azt mondja, ez eddig is megvolt, de levele mutatja az ellenkezőjét. S azt is mutatja, hogy ön egy értékes ember, akinek máris van egy célja, ami itt tartja: a szeretet Édesanya és úgy érzem önmaga iránt is. S kár lenne egy sötét életszakasz miatt, - amikor eltévedt egy sűrű erdőben – elmenekülni. Ami higgye el nem fog megoldást adni ott sem, ahová menekül. Ha menekül itthagyja mindazt az egyedülálló gazdagságot, lehetőséget, ami önben van lezárva kibontatlanul, megnyilvánulatlanul önmaga és mások számára. Maga a kibontás, megismerés és megélés értelmet ad, de azt ahhoz el kell kezdeni és megtapasztalni. Az élet értelmét nem előre kapjuk meg egy borítékban, nekünk kell elmenni érte „világgá” tettekkel. „Itt és most mit tehetek magamért?” S erre a kérdésre, mint hívásra jön mindenki, aki társam ezen az úton. Nehéz és hosszú út áll ön előtt is, nehéz építkező belső munka, de ha lép, a szép eredmény garantált. Bízom benne, hogy elindul. Üdvözlettel, Róbert
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 3.2 (13 szavazat)