Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Egyetemen a tanulás

Tisztelt Doktornő!
Egy problémával fordulnék Önhöz. Egy egyetemista lány vagyok, egy nehéz szakon tanulok (kémia) és sajnos nem igazán megy ez a másodévem (lassan ezt fejezem) ahol egy fontos tárgyat buktam, és sajnos igy nem tudok felvenni kötelezö tárgyakat, és nagyon megviselt ez a bukás ismét, és ugy érzem hogy ez nem nekem való, de szeretem. A kérdésem az lenne mitudok ez ellen tenni, hogy keveésbé érezzem magam depressziósnak, szomorúnak, és hogy pozitivan álljak a dolgokhoz, mert igy nagyon elfog az az érzés hogy semmire sem vagyok képes, pedig tudom hogy megcsinálhatom, csak egy kis motiváció kell. Amit ugye elveszitettem, amikor másodjára elbuktam a legfontosabb tárgyat, pedig sokat készültem rá..A kérdésem az lenne hogyan tudok ezen változtatni?

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Anna! Sajnálom, hogy így elkeseredett a sikertelen vizsgája miatt. Megsúgom, amit nyilván Ön is tud, csak most épp nem vigasztalja, aki vizsgázik, azzal megesik, hogy egy-egy vizsga nem sikerül. Egyetértek azzal, hogy pozitív hozzáállásra van szükség. Így megpróbálok néhány olyan tanácsot adni, mely ezt elősegítheti. Tulajdonképpen az előző mondatom is már ezt a célt szolgálta. Könnyebb egy helyzetet elviselni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akikkel ez megtörtént. Segíthet az is, ha arra is ráirányítjuk a figyelmet, hogy mások is túljutnak ilyen kudarcokon. Bár nem akarom a bizonytalanságát fokozni, de mielőtt újabb erőbefektetéseket tesz, tisztázza magában, hogy ez az Ön útja-e. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy korábbi választása megfelelő volt-e. Miért akar ezen a „nehéz” kémia szakon tanulni? Saját vágyait követi-e, vagy másnak akar megfelelni? Ha nagyon küzdelmesnek találja, lehet, hogy célszerű a pályamódosítást is számításba venni. De még ebben az esetben sem kellene elfecsérelt időként tekinteni az ezzel töltött évekre. S amennyiben úgy döntött, ezt szeretné folytatni, vizsgáljuk meg, hogy hogyan lehet a helyzettel megküzdeni. Könnyebb dolga lenne, ha azt mondhatná, nem hagytam rá elég időt, nem készültem eleget, hisz az akár még a motivációját is fokozhatná, számíthatna rá, hogy több energiabefektetéssel sikeresen levizsgázik. Ön azonban ennek épp az ellenkezőjét állítja. A képzés elején tart még, így felmerülhet, hogy hiányos alapokkal érkezett a középiskolából. Emiatt azt tanácsolom, kérjen segítséget egy csoporttársától, felsőbb éves hallgatótól, magántanártól, és vegyék át együtt az anyagot. A kémia szerintem is egy elég nehéz tárgy, sok olyan összefüggés van benne, melyet könnyebb úgy megérteni, ha személyre szabottan elmagyarázzák, ami a nagylétszámú előadásokon, nem tud mindig megvalósulni. A valakivel tanulás csökkenti a halogatást, segíti az időbeosztást, rávilágít a hiányosságokra, jelzi, hol értett félre valamit, pótolta ki esetleg helytelenül az ismereteket. Ha nem keres tanárt, akkor is vizsgálja meg a tanulási módszerét, elképzelhető, hogy valóban sokat készült, de nem jó módszerrel. A mechanikus tanulás (hétköznapi nevén magolás) például sokszor vezet kudarchoz a felsőoktatásban, hisz olyan mennyiségű ismeretet kell rövid idő alatt megtanulni, ami meghaladja az átlagos képességű ember agyi kapacitását. Számos ilyen témájú szakkönyv áll rendelkezésre, és itt, a pszichológuskereső honlapján is találhat tanulásmódszertannal foglalkozó blogbejegyzést (pl.: https://pszichologuskereso.hu/blog/ismetles-tudas-anyja-biztosan-meg-egy-kis-tanulasmodszertan-vizsgaidoszak-hajrajaban). Ne engedje magát belesüppedni a nekem semmi sem megy, én semmire sem vagyok képes lefelé húzó spiráljába, hanem keressen olyan dolgokat, melyeket már megvalósított, elért, ezekre összpontosítva biztassa önmagát, hogy most is túl fog jutni a nehézségeken. Keresse meg a jelen helyzet pozitívumát. Kevesebb tárgyat tudott felvenni, tehát több lett a szabadideje. Döntse el, hogy mit akar kezdeni vele, több idő jut feltöltődésre, kikapcsolódásra, könyvtárazásra, a jelen tanulmányihoz kapcsolódó tanulásra, felvehet és teljesíthet érdekes kurzusokat, áthallgat más szakra, kereshet diákmunkát, felelevenítheti régi hobbiját, vagy épp újat választhat... Ezek bármelyike megtérül, és a későbbiekben is hasznosítható tapasztalatokat nyújthat. Tekintsen saját helyén a vizsgára, melytől nem az élete, sorsa függ. Helyezze érzelmileg kicsit távolabb. Próbálja oldani vizsgadrukkot! Képzelje azt, hogy a vizsga egy kétszereplős színjáték, mint ahogy egyik kedvenc (épp kémia szakos) oktatóm szokta ezt ajánlani hallgatóinak. A szituációs játékban a vizsgázó szerepe szerint megpróbálja elhitetni a tanárral, hogy tudja az anyagot. A vizsgáztató szerepe annyi, hogy aktuálisan eldöntse, hogy milyen szintű ez a tudás. Majd a függöny összezárul, a drámának vége, ki kell lépni a szerepből, az élet folytatódik tovább. Kívánom, hogy fogadja el ismét önmagát, és legyen sikeres a választott útján! Ha azonban úgy érzi, továbbra sem tud szabadulni negatív közérzetétől, önbecsülése csökken, keresse fel az intézmény diáktanácsadóját, vagy válasszon akár erről a honlapról és kérje szakember segítségét. Dr. Rostás Rita
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt