Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Diákévek

18 éves tanuló vagyok, aki most fogja kezdeni a 12. tanévet.Már nagyon gondolkodom azon, hogy pszichológushoz fordulok egyéb gondok miatt az életemben, viszont szeretnék valamiről külön beszélni. Szüleimtől mindig azt hallom/-ttam, hogy "nem maradok ki semmiből" a sulis éveim alatt, ha visszafogottan élem a mindennapjaim(nem próbálok ki dolgokat nagyjából semmilyen téren, úgy érzem, hogy többnyire el volt várva, hogy felnőttként gondolkodjak és úgy is viselkedjek).Eleinte minden egyes programom előre le kellett egyeztetnem, hogy mehetek-e.Idővel ez enyhült és éreztem is minden baráti összejövetelnél is,hogy végre kicsit szabadabban van a kezem, de mai napig van, hogy érzem a nyomást felőlük,hogy nem tudok a szüleimmel úgy kommunikálni, ahogy elvárnák, és hálátlan vagyok,mikor nem értékelem ezeket az engedményeket.Hálátlan gyerek vagyok
Félek attól,hogy ha(tévesen akár,de)már most úgy érzem, egy dobozba vagyok zárva (lelkileg legalábbis),abból később mi lehet.Vagy már most mi van velem

A kérdést megválaszolta: 
Kedves L.! A serdülőkorban kezdenek a gyermekek leválni a szüleikről. Ez egy több éven át tartó folyamat, amely során a gyermekből felnőtt lesz. Sok buktatója van ennek az időszaknak. A szülőknek nem mindig könnyű megtalálni, hogy mikor, mennyit lehet engedni és mikortól lehet gyakorlatilag teljesen felnőtt és független az addig gyermeki státuszban lévő gyermek. Mégis, a szülőknek az a feladatuk, hogy a gyermeket, akit, mint tudjuk, mindannyian csak kölcsön kapunk, fokozatosan szárnyaira bocsássák. A gyermeknek is sokszor nagyon nehéz ez a hosszú időszak. Ilyenkor sokszor elbizonytalanodnak az addig szabálykövető, megfelelni igyekvő gyermekek. Pedig többnyire az a helyes, ha a szülői elvárásokkal szembe mennek, lázadnak, küzdenek a saját jogaikért, elképzeléseikert. A határok egyre jobban kitolódnak, a végső hatások, felnőtt-felnőtt kapcsolat kialakítása a cél. Ebben bizony sok-sok konfliktus előfordulhat, de ez nem azt jelenit, hogy bármelyik fél rossz lenne vagy bűntudatot kellene éreznie. Ezért is fontos, hogy a saját jogairól, vágyairól ne mondjon le, ne adja fel. A szülei nem kelthetnek önben bűntudatot, amiért függetlenedni igyekszik tőlük. Ez a legfontosabb dolga most. Sajnos, nagyon úgy hangzik, mintha ettől már elvették volna a kedvét. Fontos volna, hogy szakemberrel beszéljen, mert ez a hozzáállás meggátolhatja abban, hog leváljon a szüleiről és autonóm, független élete legyen.
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt