Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Csökkentett empátia?

Kiskoromban traumatikus családban éltem és ennek megvan az eredménye. Most vagyok 17 éves fiú. 2 évvel ezelőtt volt egy érzelmi traumám. Egy lány akit nagyon szerettem,egyszerűen visszautasított. És pár hónap után már nem fájt. Viszont a depresszió megmaradt. Egyre többet randizgatok és egy lányba se tudok beleszeretni. Most egy lany szerelmes belém viszont ezt nem tudom viszonozni. Akarok párkapcsolatot de ezt érzelmileg nem érzek mert alig érzek valamit. Az emberek iránt se tudok érzelmeket táplálni. Az elutasításnál nagyon magamba zuhantam.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! A gyermekkor során kialakult pszichés működésmód valóban kihat későbbi érzelmi életünkre. A családban átélt megterhelő, traumatikus élmények, kapcsolódási mintázatok fokozott érzelmi sérülékenységet alakíthatnak ki. A későbbi érzelmi hatásokra adott reakciók nagyon szélsőségesek lehetnek, ezeknek az érzelmi szélsőségeknek az elszenvedése intenzív lelki fájdalmat okoz. Ezzel az érzelmi kiszolgáltatottsággal szemben kialakulhat védekezésképpen az érzelmektől való elzárkózás, hárítás, amit szubjektíve egyfajta tompaság, üresség formájában élhet meg. Azonban attól, hogy egy lány szerelmes Önbe, Önnek még nem kötelező iránta bármit is érezni. Mély érzelmeket nem lehet bárki iránt érezni, nyilván csak kevés lány van, aki igazán megérinti. Ha sokat randizgat és keresi azt, aki újra fontos tud lenni Önnek, akkor máris sokat tett azért, hogy legyen majd párkapcsolata. Azzal pedig, hogy saját érzelmi működésmódját vizsgálja és gondolkozik a traumatizáció, a fokozott érzelmi sérülékenység és az érzelmi elzárkózás közötti szövevényes kapcsolatokon az élettörténetében és a lelkében, máris nagyon sokat tesz önmagáért és későbbi kapcsolat minőségéért. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt