Csak egy beteg vagyok
Az intenzíven kezdődött minden, majd önismereti terápiában folytatódott. Volt egy nap amikor már azt éreztem, hogy bele kell kényszerítenem magam a beteg székbe, hogy a pszichológusom egyáltalán szóba álljon velem. Folytattuk és én egyre betegebb lettem lélekben, mert az tudatosult bennem, hogy csak egy munka vagyok neki, egy a sok beteg közül, akivel a terápiás szabályok szerint nem fog kommunikálni ha letelik a heti 1 óra, de legfőképp a terápia végeztével. Így is lett, teljesen összetörtem és a mai napig nem tudom összeszedni magam. Az maradt bennem hogy csak egy beteg vagyok a pszichológusom szemében. Ez tesz lélekben betegebbé. Nagyon fáj még 1 év után is, hogy az akinek a legnagyobb bizalmat adtam az életemben és rábíztam magam úgy,ahogyan Erich Fromm is megfogalmazta, magamra hagyott és megvet, lenéz engem.
Elkezdtem járni másik pszichológushoz, de félek attól hogy ugyanez marad bennem, hogy be vagyok skatulyázva egy betegnek, akire heti egy óra van szánva. Ez nem egészséges