Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Bordelien-szindróma?

Tisztelt szakértő! Kérdésem hosszú és összetett,szeretném tudni,hogy mi a véleménye. Menyem olyan családból jött,ahol a férj nem tartja a kapcsolatot a szüleivel. Öt lánytestvére van,akik kapcsolatban élnek,többnyire befolyásos szülők gyermekeivel,gyereket"csináltatnak",s kettő ebből nős emberrel,akiknek már volt saját gyermeke. Természetesen nem tartja egyikük párja sem a szülőkkel a kapcsolatot. Fiam februárban szakította meg velünk. Unokámat 9 hónapig nem láttuk. Gyámhatóság engedéllyel most hetente látjuk,de a kicsi/4éves lesz/ befogja a fülét,csukva tartja a szemét,míg ott vagyunk. Előtte ez nem volt jellemző. Egyrészt érdekel a véleménye,másrészt tud-e segíteni,hogy ilyenkor mit tehetek nagyszülőként? Félek,hogy a kiharcolt látogatásokkal kárt okozok a gyermeknek,ugyanakkor nem szeretném a kapcsolatot elveszíteni. Köszönöm megtisztelő válaszát. Tisztelettel Csonkáné Gabi.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Gabi! Érhető minden aggodalma és a kétségbeesése is amiatt, hogy elveszítheti az unokájával a kapcsolatot. A gyermek ön által leírt viselkedésének sok oka lehet: lehet hogy őt erre kérték, nem tudni hogy önszántából vagy pontosan milyen okból reagál így. De azt mindenképp fontosnak gondolom, hogy a gyermek egy kész helyzet elé van állítva, vele ez történik, megtörténik; illetve az ő szülei is nyomás alatt, nem önszántukból viszik látogatóba a gyermeket, aminek az oka most nem ismert, illetve a levélből jelenleg ennyi derült ki számomra. A megoldáson gondolkodva mindenképp azt gondolom, hogy a szülőkön keresztül vezet az út; akár a kapcsolat visszaépítésén, akár azon az úton keresztül, hogy megértéssel fordulni a jelenlegi helyzet felé, a gyermeke elfordulása felé, ami teljesen érthető módon, nem lehet könnyű. Egyéni terápiában lehet azon dolgozni, hogy könnyebben meg tudjon nyugodni, aztán mérsékeltebb érzelmi állapotban lehet hogy találni lehet, vagy meg lehet látni olyan utat, és kapcsolódási lehetőséget, amivel újra közeledni tud a fia felé. Az, hogy az unkája hogyan éli meg a történteken, azon is múlik, hogy milyen volt a kapcsolatuk, a fiával való kapcsolat megszakadása előtt; most milyen viszonyulást érzékel a szüleiben Önök, a nagyszülők felé (és ez nem feltétlenül azonos azzal, hogy hogyan beszélnek a szülők a nagyszülőkről). Sokszereplős a helyzet és azt gondolom, hogy a legkisebb van a legnehezebb helyzetben. A felnőttek tudnak tenni azért, hogy könnyebbé tegyék neki a helyzetet. Egy egyéni terápia azt gondolom, hogy mindenképp jó támogatást tudna nyújtani abban, hogy ez a sokszereplős helyzet átláthatóbbá válhasson. Sok sikert kívánok, tisztelettel: Holló Melinda
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (1 szavazat)