Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Betegség elfogadása

Szép napot! 20 éves egyetemista lány vagyok, és pár éve maradandó egészségügyi problémával küzdök. A nyaki gerincem sérülése miatt sokszor szédülök és zúg a fülem. Minden gyógykezelést kipróbáltam, de úgy tűnik már ezzel a problémával kell együtt élnem. Amióta ez tudatosult bennem, rettegek, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen leszek rosszul. Tömegközlekedésen, az egyetemen, egy családi/baráti összejövetelen, kirándulás közben... Így a társas kapcsolataimat hanyagolni kezdtem, utazásokat, programokat mondtam le a szorongás miatt, kezdve például a saját szalagavatómmal... Egy párkapcsolatba sem tudok belevágni, ugyanis mindig arra gondolok, "ugyan kinek kell egy beteg ember?". Ettől függetlenül próbálom normálisan élni az életem, amennyire csak tudom. Bár már sokkal inkább a betegségből adódó szorongás a probléma, nemis maga a betegség. Tudna tanácsot adni, hogyan tudnám elfogadni ezt az állapotot?
Előre is köszönöm.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Kérdező! Nagyon sajnálom, hogy ilyen fiatalon ekkora vesztesség érte. Ami először eszembe jutott, hogyha ez jutott Önnek, akkor ez már épp elég és nem kéne önmagát duplán megbüntetnie és az életét megnehezítenie. Tudom, hogy számítanak a többiek, hogy mit gondolnak, hogyan reagálnak és azt is tudom, hogy a másik oldalon mindenféle ember lehetséges, olyanok is, akik megértőek, kedvesek, segítőkészek, de olyanok is, akik megijednek, ítélkeznek, okoskodnak. Itt ,ebben a helyzetben most nem ők a fontosak, márcsak azért sem, mert előre nem tudja kiszámítnai, hogy éppen kikkel fog találkozni a másik oldalon, így nem marad más hátra, minthogy inkább a saját dolgaira koncentrál. Először is arra, hogyan tudná a lehető legkisebbre csökkenteni a fájdalmat és a vezető tüneteket. Továbbá arra, hogy Ön mit szeretne, hogyan szeretne élni, mit szeretne kipróbálni. Azután pedig érdemes lenne koncetrálni azokra a meggyőződésekre is, amik eltérítik az útjáról. Egy ilyen nem racionális gondolatmenetet sikerült itt is regisztrálni, érdemes lenne a többit is felgöngyölíteni, pl. mi miatt nem ment el a szallagavatóra,mi az a legrosszabb ami történhet, mi a szorongásának a valós hangja? Most azt állítja, hogy egy beteg ember nem kell senkinek. Ezt az élet számtalanszor megcáfolta, rengeteg ember kötött házasságot fogyatékkal élő partnerrel vagy akár beteg emberrel is. Továbbá bárki bármikor lebetegedhet, nincs garancia, hogy életünk végéig nem leszünk betegek, szóval ha csak e mentén keresnénk párt, akkor az nagyon leszűkítené a válaszátsunkat. Ez azt is jelentené, hogy csak tökéletes partnert kell keresni, holott tudjuk, hogy olyanok nincsenek.Akinek éppen rendben van a nyaki gerince, az lehet, hogy nem szeret dolgozni, vagy sokat dohányzik vagy pedig nem tud konfliktusokat megoldani..A megoldás épp az lehetne, hogy kidomborítja azokat a részeit, melyekbe szerelmesnek lehet lenni, melyek az életet pártfogolják és nem a szorongást. Hogyan tudná elfogadni ezt az állapotot? Úgy, hogy Ön nem egyenlő magával a betegséggel, a sérüléssel. Én személy szerint azt is megkérdőjelezném, hogy ez betegség-e vagy inkább csak egy kialakult állapot, aminek következményei vannak, úgy mint a cukorbetegségnek, allergiának...Addig amíg Önmagára úgy tekint mint aki kevesebb, probléma, nem is lesz jobban. A megoldás, hogy elgyászolja régebbi működését, testét és megtanuljon minél nagyobb összhangban élni a mostanival. Vázolja fel, hogy mi mindenből áll össze az Ön teste és személyisége, vislekedése és tágulni fog a kép, már nemcsak a " betegségen " keresztül fogja látni önmagát. Kívánom, hogy siekrüljön új szemlélettel gyarapodnia és minél jobban megtanulni kezelni a nehézségeit. Üdvözlettel, Balázs Nelli
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 5 (1 szavazat)