Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Asperger-16 éves fiú- pszichológust keresek

Kedves Pszichológus/-ok!

Fiam 16 éves, 10. osztályos, Asperger szindrómás. Pszichológust keresünk mellé, mivel mióta középiskolába került, viselkedése, tanulása, magatartása teljesen a káosz felé tart. Mindent kipróbáltunk már saját erőnkből , amit tudtunk, de olyan, mintha semmi nem hatna rá. Se szép szó, se fenyegetés. Se családi megbeszélés, se tiltás, se bátorítás. Abszolút semmi motivációja nincs, se a tanulásra, se más téren, nem őszinte velünk, egymás ellen próbál minket folyamatosan kijátszani. A középiskolát mi jobban szeretnénk elvégezni, mint ő.
16 évesen pont nem illik bele már a gyerekkorba, a felnőttbe még nem, szinte lehetetlen olyan pszichológust találni, aki vállalná. Még az Autizmus ambulancián sem tudtak javasolni semmi okosat.Kezdi felőrölni a család erejét és türelmét ez a helyzet
nagyon hálásak lennénk, ha tudnának segíteni , hova-kihez fordulhatnánk, pszichológus, aki vállalná a segítséget és a terápiát.
Köszönettel:
Mester Monika

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Mónika! Bizonyára megpróbáltatásokkal teli időszak kellős közepén járnak - a kamaszkor egyébként is viharos, lázadásokkal, megvívásra váró harcokkal teli időszaka mindig kihívás, az Asperger szindrómában pedig különösen. Abban is biztos vagyok, hogy az évek során már számos kisebb-nagyobb küzdelmen túl vannak, először is biztatnám arra, hogy merítsen erőt ebből és nézzen bizakodóan a jövőbe. Megértem kétségbeesését és elkeseredettségét. A legtöbb, amit ebben a helyzetben Önök tenni tudnak, hogy továbbra is egyértelmű szabályokat állítanak (fiukkal közösen!) és a lehető legkövetkezetesebben tartják magukat ezekhez. Nem a szabályok szigorúságán van a hangsúly, hanem a rendszerességen és a következetességen. Ha kicsit beleképzeljük magunkat fiuk helyzetébe, megtapasztalhatjuk, a világ számára sokszorosan egy óriási káosz: a kamaszkorral járó biológiai-élettani-lélektani változások mellett a szociális közeg is kihívásokat támaszt (és így van ezzel minden kamasz), ráadásul a tanulás iránti nyomás is egyre fokozódik. Keresné önállóságát, közben még erősen függ szüleitől, próbálgatná a határait, de ott is korlátokba ütközik.... zűrzavaros az egész. A szabályok keretet adnak, ami mentén megértheti, hogy pontosan mit várnak tőle, miből tudják, hogy megvalósult, amit elvárnak, meddig tart és mi lesz a következmény, miért ezt várják (pl. egészen konkrétan meghatározandó, hogy a tanulás mint olyan, mit jelent, mi az elvárás: hogy napi 1 órát üljön csendben a könyv felett, vagy mindegy milyen módon sajátítja el, de hozzon jó jegyeket). Fontos megérteniük, hogy ez a viselkedés nem Önök ellen szól, hanem mindinkább saját magáért történik, így talán könnyebb tovább türelmesnek maradni. Ebben a "káoszban" valószínűleg teljesen eredménytelen ötlet észérvekkel meggyőzni a tanulás hasznosságáról (gondolom ezen a kísérleten már rég túl vannak). Próbáljanak csak egy kicsit eltávolodni a tanulás kérdéskörétől, a felállított szabályok vonatkozzanak az élet minden más területére, legyen közte számára jutalmazó, örömteli tevékenység is. Kicsit olyan ez a tanulás körüli hercehurca, mint egy kötélhúzás - tegyék le átmenetileg a kötél végét mindketten, az egy kis megnyugvást hoz és csökkenti a fiuk ellenállását is. Mindemellett természetesen fontos az egyéni terápiás segítség, valamint a szülőkonzultációs csoportok. Az Autizmus Alapítványon túl ajánlok néhány fővárosi alapítványt, náluk érdemes érdeklődni: Cseperedő Alapítvány, Egy másik út Alapítvány, Vadaskert Alapítvány. Üdvözlettel, Uram Dóra, klinikai szakpszichológus rezidens
Kérjük értékelje a választ!
Átlag: 2.3 (3 szavazat)