Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Apa hiány

A páromnak van egy 6 éves kislánya, de úgy nevelem, mintha a sajátom is lenne, apának is szólít. Az édesapja kb 120 napja látta utoljára élőben. Azóta az úr összeházasodott egy másik hölggyel, ott is van egy nevelt lány. A kislányom azt mondja, hogy nem szeretne ott aludni a papájánál, mert a kislány bántja, ő is kb 6 éves és az új félesége sem kedves hozzá.

A kislánynak most kezdett el hiányozni az apukája. Próbálom megvigasztalni, de majdnem minden este lefekvéskor előjön a dolog. Szegényt nagyon sajnálom, hogy folyton azt mondja h a papához akar menni. Engem ez nem cseppet sem zavar, csak őt sajnálom.

A párom felhívta a volt párját, megígérte, hogy hétfőn hívja, eltelt 2 hét és semmi.
Szeretném megkérdezni Önt vagy Önöket, hogy mit javasolnak, hogy tudnék e pici lelken segíteni, hogy szegénykém ne szenvedjen.

Kérem segítsenek, egy nevelőapa.

A kérdést megválaszolta: 
Kedves Frigyes! Köszönjük bizalmát a pszichológuskereső szakemberei felé. Sorai alapján megismerve az Önök helyzetét, azt gondolom először a felnőttek életében kellene rendet tenni, ezzel segíthetnek legtöbbet a gyermeknek. Egy 6 évesnek nagy szüksége van a kiszámítható napi rutinra, és a róla gondoskodó felnőttek kiszámítható érzelmi elérhetőségére, az érzelmi biztonságra is. Egy gyermeknek egy anyukája és egy apukája van, zavart kelthet benne, hogyha két férfi osztja meg egymással az apaszerepet, ráadásul az egyik érzelmi elérhetősége kiszámíthatatlan, rendszertelen. Javasolnám, hogy az édesanya és az édesapa találjanak alkalmat arra, hogy megbeszéljék, milyen keretek közt, milyen formában vesznek részt a gyermek életében, nevelésében. Kívánnak, tudnak-e még szülőpárként együttműködni. Az édesapának döntenie kell, hogy vállalja-e az apa szerepet, hiszen jelenleg egy gyermek bizonytalan a hozzá való kötődésében (nem szeretne ott aludni a papájánál, de természetes módon hiányolja is őt), ami teljesen érthető a kialakult helyzetben. Hogyha szeretne a gyermek életének része maradni, legyen rendszer abban, milyen gyakran, mennyi időre, kiknek a jelenlétében találkoznak egymással. (Hogyha az édesapa nem partner a keretek tisztázásában, talán maga sem tudja mit szeretne, vagy nem vállalja fel az apa szerepről való lemondását, esetleg a gyermek fel nem vállalását új családja mellett.) Azt gondolom, nem kell arra vállalkozniuk, hogy a kislánynak elmagyarázzák az elmagyarázhatatlant (a felnőttek gyermeki viselkedését saját döntéseik hárítása, érzelmeik tisztázatlansága miatt), hanem adják meg a maximális figyelmet, szeretetet, elfogadást számára azért, hogy biztonságérzete kialakulhasson. Az apa távollétéről tereljék figyelmét az Önök jelenlétére, töltsenek sok felhőtlen időt együtt játékkal, beszélgetéssel, nevetéssel. Erősítsék meg abban, hogy egy szerető család veszi most körül az Önök személyében, akikre számíthat, akik figyelnek az ő szükségleteire (és ez így van, hiszen levele is erről tanúskodik), nem hagyják őt cserben. A felnőtteknek kell tisztázniuk szerepeiket az ő életében (és így saját életükben is), ha ők ezt megtették, a gyermek is tisztábban fogja látni, hogy kinek hol a helye az ő belső és külső világában és intenzív érzelmei is lecsillapodhatnak, kezelhetőbbé válhatnak. Minden jót kívánok Önöknek a helyzet rendezéséhez, egy új, boldogabb családi élet megalapozásához!
Kérjük értékelje a választ!
Még nem értékelt
Problémakör: