Szigeti Ildikó

Egy barátom majdnem meghalt. Infarktusa volt. Nem hirtelen csapott le rá, hónapok óta voltak előjelek. Tünetek, amelyeket betudott a válásának, amelyet másfél éve tartó, gyötrő procedúra után mondtak ki végre. Pszichológushoz is járt. Nem önszántából, szakvélemény kellett ahhoz, hogy megállapítsák a közös szülői felügyeleti jogot. Említette a terapeutának, hogy gyakran fullad, fáj a szíve, olykor szédül is, ám a szakember megnyugtatta, mondván, ez az ilyenkor „szokásos” pánikroham.

Gyászterápia. Beszédes egy szóösszetétel. A gyanútlan laikus számára azt üzeni, hogy a gyász, mint olyan, káros és kóros, ezért mihamarabb tessék kigyógyulni belőle! Lehetőleg szakember (vagy magát annak mondó) segítségével, mert egyedül úgysem fog az menni.