Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Peringer Szilvi

Pszichológus válaszol

Bűntudat

Tisztelt Szakember! Kisgyermekként molesztált az apám. Legalábbis így emlékszem. Bár az emlékeim homályosak, és hiányosak, de fura érzéseim vannak, és folyton sírok, ha erre gondolok. Egyébként nem törődött velem az apám, ahogy igazán az anyám sem. Sosem éreztem, hogy szeretnek. Nem öleltek, nem pusziltak. Gyerekként arra vágytam, bárcsak meghalnék. Járok terápiára, egy nagyon jó szakemberhez. Szeretem. Mostanában viszont gyötör a bűntudat. Mi van, ha csak rosszul emlékszem, és nem úgy történtek a dolgok, ahogy én emlékszem? Ha mégsem történt semmi? Mi van, ha így állok bosszút az apámon (ak

Budapest

Szó szerint szenvedek azért, mert nem vagyok jó másokkal beszélni, annak ellenére, hogy szeretek velük ülni és társadalmi ember lenni akarok, de amikor valaki fáj nekem, vagy ha olyan helyen vagyok, ahol válaszolni kell, visszahúzom és elhallgatom, mert nem tudom, mit kell mondani, a kommunikációs készségek nagyon gyengék, mert gyermekkorom óta elszigeteltek vagyok nem Sokat beszélek. .egyetemi szinten: rosszul éreztem magam magatartásomatól, így utálom magam, bár sok barátom van, de attól tartok, hogy viselkedésem és szégyenlétem miatt el fogom veszíteni őket. Néha megértik, hogy nem akarok b

Oldalak