Kószó Ádám
Értékelő űrlap
Kapcsolat űrlap
Időpont foglalás űrlap
A tanácsadási alkalmakon javarészt beszélgetünk. Múltról, jelenről, jövőről. Arról ami nehéz, és persze arról is, amire építeni lehet. Elidőzünk, hogy megértsük mindezeket, és a későbbiekben jobb legyen velük együtt élni. Hogy ne kelljen egy részünket sem rejtegetni magunk előtt.
Kószó Ádám vagyok pszichológus, család- és párterapeuta jelölt. Diplomámat az ELTE-n szereztem. Munkám alapjául a személyközpontú gondolkodás, tehát a megértés, illetve az elfogadás szolgál. Úgy gondolom, hogy mindannyinkban ott rejlik a változás, a változtatás lehetősége. Én minden tudásommal azért dolgozom, hogy serkentsem ezt a bizonyos folyamatot. Hogy biztonságos légkörben teljenek az ülések, hogy segítsem az adott kérdés körüljárást, feldolgozását.
A folyamat célja - persze - nem a szüntelen boldogság, hanem hogy képesek legyünk megélni boldog pillanatokat. Nem az, hogy sose fájjon, hanem hogy képesek legyünk elbírni a fájdalmainkat.
Mivel fordulhat hozzám?
Sokfélék vagyunk, és sokféle okunk lehet pszichológushoz fordulni is. Például közelebb szeretnénk kerülni önmagunk megértéséhez. Vagy szétfeszít minket a stressz. Úgy érezzük, az életünk irányítása kicsúszik a kezeink közül. Segítségre van szükségünk egy veszteség feldolgozásában. Esetleg képtelenek vagyunk döntésre jutni egy fontos kérdésben. Elveszettnek érezzük magunkat. Bármi lehet az ok, ami valamiképpen nehéz.
Korábbi értékelések
Kécza Borbála
Memes Barbara
Pszichológus's blogposts

Határaink: a szabadságunk záloga
2021. január 26. 20.28
Semmi közöd hozzá - mondja a tinédzserlány, miután az anyja kopogás nélkül érkezett a szobájába, és kezdte kérdezni rögvest a napjáról. De én így szeretném csinálni - mondja a feleség, miután hazamentek a férj szülei maguk után hagyva néhány jótanácsot.

Hálával a jóllétünk felé
2021. január 14. 20.05
Megállni. Nem rohanni éppen, futni ide, sietni amoda. Egyik pillanatból a másikba megkerülve egyetlen egyet: ami épp most pillan. Szóval megállni - vagy legalább lelassulni. Figyelni, ami körülöttünk történik, érezni azt, ami bennünk. Időt szentelni saját magunkra. Úgy általánosságban, mondjuk hogy miben is vagyunk, vagy célzottan. Vegyük például a hálát.