Harsányi Kata

Sikeres, kiegyensúlyozott élet. Kinek ne lenne a vágya?

Mégis számos példát láthatunk arra, hogy valaki a siker küszöbén megtorpan: visszalép az áhított pozíciótól, nem küldi el az életrajzát a kiválasztott állásra, nem megy el vizsgázni, és még sorolhatnánk. A fejlődéssel kecsegtető lehetőségek ugyanis sokak számára inkább ijesztőek, nem pedig motiválóak. Ezek a személyek gyakran „önsorsrontó” magatartást gyakorolnak, mellyel a saját előre lépésüket hátráltatják. Nézzük meg, mi is állhat a jelenség mögött!

Hiába érezzük még a kánikulát, az augusztus vége kikerülhetetlenül is egyet jelent az őszi időszak közeledtével. Sokan nagy várakozással tekintenek az egyre színesedő, hűvösebb napok felé, de talán még gyakoribb jelenség, hogy szomorkásan, nosztalgiával vegyes hangulatban tekintünk vissza az elmúlt hónapokra. Mintha meg kellene siratni a nyári napok szabadságát, az izgalmas utakat, vagy a jólesően álmos reggeleket. Teljesen természetes, hogy tudatosul bennünk valaminek a vége, de nem érdemes végletekben gondolkodnunk (pl. nyár = szabadság, ősz = mókuskerék)