Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Tanulási zavarok

Tanulási nehézségek az iskolában

Minden szülő arra vágyik, hogy gyermeke sikereket érjen el az iskolában. Az írás-olvasásban és a számolásban jelentkező nehézségek nem csak a gyerekek dolgát nehezítik meg, hanem a szülőknek is feladják a leckét. Szeretnék néhány praktikus tanáccsal szolgálni a szülőknek arról, mire is érdemes odafigyelni, hogyan segíthetik tanulási problémákkal küzdő gyermeküket az iskolában. A gyakorlás nem segít? Az egyik leggyakoribb tévedés a szülők – és gyakran a tanítók – részéről, hogy azt gondolják: többet kell gyakorolni az olvasást, írást, számolást, - egyáltalán az éppen aktuális tananyagot - attól majd fejlődik a  gyerek. Nos, bármilyen meglepő, ez nem így van. Jó, ha tudják, hogy a tanulási problémák a normál intellektusú gyerekeknél valamilyen részképesség gyengesége miatt lépnek fel.

Az írás-olvasás és a számolás olyan komplex tevékenységek, amelyek többféle képességünket és agyi funkciónkat veszik igénybe egyidejűleg. Ki gondolná például, hogy a térbeli (síkbeli) tájékozódás és a térirányok ismerete, felismerése szükséges ezekhez a tevékenységekhez. Vagy hogy a szavakon belül az egyes betűk, hangok megkülönböztetése külön képesség, akárcsak a sorrendiség felismerése. Mindez azt jelenti, hogy amíg a problematikus részképességet nem fejlesztjük, addig maga az olvasás, írás vagy számolás sem lesz jobb színvonalú.

A gyakorlás önmagában tehát nem segít. A nehézséget okozó tevékenységek gyakoroltatása azért sem célszerű, mert nagyon rossz hatással van a gyerekek tanulás iránti motivációjára. Senki sem szereti azt csinálni, ami nem megy neki – a gyerekek is így vannak ezzel. Akinek tanulási problémás gyereke van, tudja, mennyi alkudozást jelent, hogy a nebulót leültessék az asztalhoz olvasni vagy leckét írni. A kudarc folyamatos megismétlése a gyerek gyengeségeire fókuszálja a figyelmet, és rombolja a gyermek önértékelését. Nem mellékesen állandó frusztráció forrása a szülő számára is.

Lassabb tempóban
A részképesség-gyengeség másik következménye, hogy a kieső funkció miatt az idegrendszer kompenzál, ami túlterhelődéshez, fáradékonysághoz vezet. Sok diszlexiás gyereknél látjuk, hogy nem tudja kiolvasni helyesen a szavakat, de megpróbálja kikövetkeztetni, hogy mi is lehet az a szó. Ez nagyon praktikus megoldás, de plusz feladatot jelent az olvasó gyereknek. Gyakori tapasztalat, hogy a tanulási zavarokkal küzdők nem tudnak hosszan figyelni, éppen a gyorsan bekövetkező túlterhelődés miatt. Ezért van szükségük több időre a feladatok megoldásához, vagy haladnak lassabb tempóban az írás-olvasás vagy a számolás elsajátításakor. A fáradékonyságra egyébként még középiskolás, sőt egyetemista korúaknál is figyelni kell. Nem könnyű megbékélni azzal, hogy a gyermekünk nem halad a többiekkel azonos ütemben egyes készségek elsajátításában. De ne nehezítsük meg a dolgát azzal, hogy elégedetlenkedünk a teljesítményével.

Mit tehet a szülő?
Az iskolába járás tanulási nehézségek nélkül is megterheli a szülő-gyerek kapcsolatot, mivel a házi feladat elkészítése és az otthoni tanulás nem mindig zökkenőmentes, így ezek felügyelete nem tartozik a hálás szülői feladatok közé. Különösen szorongatóvá tud válni a teljesítménnyel való állandó foglalkozás a gyermek és a szülő számára egyaránt. Ezért a szülők feladata ilyenkor az, hogy biztosítsák szeretetükről gyermeküket, töltsenek minél több kellemes időt együtt, és csak annyit foglalkozzanak a tanulással, amennyi feltétlenül szükséges. Nagyon fontos, hogy legyen a gyermeknek olyan elfoglaltsága, amiben ügyes és sikerélményhez jut: sportoljon, járjon valamilyen szakkörbe, rajzoljon, énekeljen, stb. Egyáltalán csináljon valamit a saját örömére, a teljesítmény kényszere nélkül. Ugyancsak fontos, hogy a szülők észrevegyék és hangsúlyozzák a gyermek pozitív tulajdonságait, erősségeit, valamint hogy tudatosítsák magukban és gyermekükben, hogy mi emberek nem vagyunk egyformák, mindenki másban ügyes, és mindenkinek vannak gyengeségei.

A leírást Tóth Veronika pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Iskola váltás

Tisztelt Pszichológus Nő/Úr! Kis unokám, akit születésekor fogadtak örökbe a lányomék, ma már 4. osztályos. Mindig is pörgő , hamar dühkitörésekbe forduló volt a magatartása,ami hamar csillapodott. Az első 2 osztályt 4-es 5-össel végezte. A harmadik osztály második félévben már romlott a magaviselete,és az osztályzata is. Szeptemberben másik iskolába kezdett. A nagyok megverték , kabátjánál fogva felakasztották a fogasra,trágár beszédet tanult tőlük. Második félévben visszakerült a faluba. Ekkor kezdődött a kirekesztés, a tanárok, gyerekek mind elfordultak tőle,emiatt dühkitörései gyakorib

"Ingyenes" pszichológust keresek Szegeden

Tisztelt Szakemberek! 22 éves egyetemista vagyok, Szegeden keresek olyan szakembert, aki tudna "ingyenesen" vállalni, mivel anyagilag nehezen tartom fenn magam, nem mindig kaphatok a szüleimtől pénzt és a diákmunkakínálat a városban sem az igazi, van, hogy hónapokig nem tudok normális munkát vállalni. Évek óta küzdök különféle problémákkal (tanulási nehézségek, figyelemzavar, sötét jövőkép, szorongás, önértékelési zavar, mérgező szülői kapcsolatok, öngyilkossági gondolatok, stb.), ezek annyira felerősödtek már a gimnáziumi éveim óta, hogy mostanában az egyetem rovására megy mindez, ráadásul

Gátlásosság

Üdvözletem! Hogyan küzdjem le a gátlásosságot? 17 éves vagyok és nagyon nehezen megy a barátkozás. Általánosban még voltak barátaim, mivel ugye velük ott voltam 8 évig és gyerekként nekem is könnyebb volt. De most.. Gimiben úgy érzem magam mintha egy szellem lennék, nincsenek barátaim, szinte megsem szólalok, csak akkor ha valaki kérdez valamit. Vannak akik próbálnak beszélgetni velem és ilyenkor én is próbálkozom de nem igzán megy. Még enni sem merek mások előtt, és ez egy nagy problémám kezdődő anorexiám lett miatta, most a szünet alatt elkezdtem egészségesebben táplálkozni de nagyon félek

Van segítség, vagy ilyen vagyok?

A kiválasztott problémakörökből, mindegyik valamennyi részben igaz rám, de szerintem teljes mértékben egyik se. A fő problémám, hogy 39 éves vagyok, és nem volt még komoly párkapcsolatom. Nem sikerül nőkkel egy normális vagy átlagosnak mondott kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolatom volt eddig, az pedig egy inkább szexuális beállítottságú együttjárás, és együttlét volt. Szociálisan sok dologgal kapcsolatban elutasító vagyok, és nem vagyok túl asszertív, inkább a passzív és a passzív-agresszív viselkedés jellemző rám. Mivel sokszor inkább magambaforduló vagyok, így a környezetem nagy része neh

Gyanú

Szép napot! érdeklődnék, hogy ha a kisfiamra Bno F83at hoztak ki, s az a gyanúm, h apa aspergeres, a kisfiam is ezzel kapcsolatos tünetekket produkál, de rajta kívül van még 3 gyerek,2 már SNI, papíros, akkor elképzelhető, hogy ez a tanulási és magatartási probléma épp örökletes? hogyan deríthetném ki? választ megköszönöm!

Tönkre teszem a saját életem

20 éves vagyok és általános iskola óta beleestem egy "spirálba" ami a sikerélmények hiánya miatt jött létre. Néha képes voltam kitörni egy kevés időre de újra bele estem. Itt a tanulmányi eredményeimre gondolok. Egy másik problémám, hogy vannak öngyilkossági hajlamaim bár a halál utáni vágy a jobb kifejezés. Szerencsére akkor tudtam beszélni egy családtaggal ami nagyjából egy évvel ezelőtt volt, de hamar visszaestem amiről viszont már nem beszéltem. Ezzel együtt kezdtek gyötörni rémálmok amikben csak sötétséget láttam és időközönként hangokat hallottam amik fájdalmat okoztak és azért küzdött

Tanulási zavar?

Kedves válaszoló, lányom 7 éves, első osztályos kisiskolás. Egy életvidám, nagyon-nagyon elven kislány(néha túl eleven).Óvodás koráig soha senki nem jelezte nekem, hogy esetleg valamilyen részképessége gyengébb mint a többi gyereké. Minden vizsgálatra, szűrésre elvitték az oviból, és soha nem kellett sehova sem pluszba járni. Pici kora óta ha nem is minden nap de nagyon rendszeresen olvasunk, de természetesen a televízió nálunk is fő napirendi vitatéma. Kicsi korától kezdve a figyelmét egy egy színező, vagy kézügyességi játék elég rövid ideig kötötte le, de nem tulajdonítottam nagy jelentős

Mi lehet a probléma velem?

Tisztelt Pszichológus úr/hölgy. 26 éves férfi vagyok, olyan problémával fordulok önökhöz hogy folyton bukok bármi fajta tanulmánynak az elméleti szakaszán, pl KRESZ vizsgán is 1-2 pontokon, mai nap is 1-2 pontokon buktam meg egy vizsgán másból, miért lehet ez? Pedig tényleg tanulok rá és mégis bukok. Mi lehet velem a probléma? Pedig az anyagot átveszem többször is, átbeszélem a tanárral, totál elegem van ebből hogy semmit tudok elérni az életbe amire vágyok, néha már úgy vagyok vele hogy kezdem feladni, vagyonőrként dolgozom jelenleg amit a legjobban utálok és nagyon szeretnék szakmát váltani

Egyetemen a tanulás

Tisztelt Doktornő! Egy problémával fordulnék Önhöz. Egy egyetemista lány vagyok, egy nehéz szakon tanulok (kémia) és sajnos nem igazán megy ez a másodévem (lassan ezt fejezem) ahol egy fontos tárgyat buktam, és sajnos igy nem tudok felvenni kötelezö tárgyakat, és nagyon megviselt ez a bukás ismét, és ugy érzem hogy ez nem nekem való, de szeretem. A kérdésem az lenne mitudok ez ellen tenni, hogy keveésbé érezzem magam depressziósnak, szomorúnak, és hogy pozitivan álljak a dolgokhoz, mert igy nagyon elfog az az érzés hogy semmire sem vagyok képes, pedig tudom hogy megcsinálhatom, csak egy kis m

Kamasz gyermekemmel nem tudom,hogyan lábaljunk ki a problémából?

Segítséget szeretnék kérni, három gyermekem van kettő már felnőtt a kicsinél sajnos megakadtam. Kamaszom 16 éves, sajnos tanulási problémái vannak. Félévi eredménye 5 tantárgyból bukott meg. Nem érdekli semmi, az az csak a számító gép,nem kommunikál szinte senkivel,becsukja a szobája ajtaját, ha kérek valamit 4-5 alkalommal elmondom sem mozdul meg. Rákérdezésre "elfelejtettem, nem hallottam" a válasz. Többszöri beszélgetés után sem érdekli a tanulmányi átlaga,sőt nincs célja azt mondja,nagyon befordult,olyan utalása is volt már,nem akar élni Nagyon féltem őt nem szeretném,hogy valami butaságot

Depressziós vagyok? ?

Folyamatosan levertnek érzem magam, úgy érzem mindenki elhanyagol, senkinek nem vagyok olyan fontos, hogy "első" legyek. Minden kis apró dolgon stresszelek. Már két hete minden nap hajnali 3-4 óra fele fekszem le és hatkor kelnem kell az iskola miatt.. De olyan is volt már, hogy semmi alvással mentem el. Mikor haza érek délután 4től olyan este 8-9-10-ig alszom (ez változó) és utána megint fenn vagyok hajnalig. Körülöttem kezdenek felborulni a dolgok. A szobám katasztrófa sújtotta övezet, a barátok egyre kevesebbet foglalkoznak velem a levertségem miatt, teljesítményem is romlott és más do

Motíválhatatlanság

T. pszichológus! A gyermekem 12 éves,most 7. osztályos. Már több mint 4 éve,hogy az apuka elhagyta a családot,azóta tart a válás. A válás része ,hogy apuka a kislányt pereli tőlem. A gyermeket azzal ámítja,hogy majd nála milyen jó lesz neki. nagy értékű ajándékkal halmozza el,( pl. mobiltelefon, laptop, márkás ruhák, cipő). Mostanra teljesen motiválhatatlan lett a kislány. Nem akar tanulni. Az iskolában sem bírnak a tanárok sem rá hatni. Teljesen közönyös a tanulmányi eredményét illetőleg,( a minimum eredménnyel elégedett) és más sem érdekli. Az elmúlt évig még járt különféle szakkörökre,(pl:

Életem egyetlen értelme különleges személyiség

Kedves Pszichológus! 20-as éveim második felében járó tanuló vagyok. A legfőbb gondom az, hogy nem tudom elengedni a 3 évvel ezelőtt véget ért (rövid) kapcsolatom és azóta az egész világ közömbös számomra. Katasztrofális családi körülmények között nőttem fel és élek most is, a tinikori szociális nehézségeket talán már feldolgoztam. Az elengedés sosem volt egyszerű, de ebből végképp nem látok kiutat, ami az életem minden területén nyomot hagy, csak arra tudok gondolni, hogy örökre magányos marad a lelkem, mert más nem érdekel, pedig adtam már esélyt másoknak, de minden üres a szakítás óta. Nem

Oldalak