Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szorongás kezelése

Szorongás bemutatása:

A szorongással mindannyian találkozunk akár nap mint nap. Ez teljesen rendjén való, hiszen a szorongásnak vagyis a félelemnek gyakran evolúciós funkciója van, megvéd minket, attól, hogy számunkra veszélyes tevékenységeket folytassunk, vagy éberebbé tesz minket, hogy jobban tudjunk figyelni magunkra vagy a szeretteinkre. A hangsúly itt is a szorongás mértékén van, illetve a szorongást kiváltó helyzet relevanciáján.
A szorongásos zavarok típusai:
1. A Generalizált szorongás:
Ennek tünetei a folyamatos aggodalmaskodás, túlzott félelmek, szorongások, visszatérő szomatikus panaszok. A félelmek azonban nem kötődnek egyetlen jól meghatározható tárgyhoz. Igen gyakori a munkahelyi teljesítmény, gyermek, hozzátartozó betegsége miatti, mások megítélése miatti, anyagi helyzet miatti aggodalom. Ez a fajta szorongás kiterjed a családtagokra is, az ilyen emberek túlzottan féltik gyermekeiket, szeretteiket.
2. A Szociális szorongás:
Előfordulása fokozott bármilyen szociális helyzetben. Ez lehet akár vizsga, telefon beszélgetés, állás interjú, nyilvános beszéd, kiselőadás, ismerkedés, párkapcsolat, mások előtt való étkezés vagy baráti összejövetel során is. Ennek legnagyobb veszélye, hogy az egyén egy idő után elkezdi kerülni ezeket a helyzeteket, hogy ne szorongjon. Ez pedig az élettér beszűküléséhez vezet!
Kialakít egy ördögi kört maga körül: társas helyzetben ahelyett, hogy mások felé fordulna, önmagát monitorozza, és azt, vajon hogyan reagálnak rá mások, így ellehetetleníti, hogy valóban tudjon kapcsolódni másokhoz, ezért ténylegesen kevesebb pozitív megerősítésben lesz része, tehát beigazolja a feltevését, hogy őt az emberek nem szeretik.
3. Specifikus fóbiák:
Irracionálisan erős szorongás valamely tárggyal vagy helyzettel szemben. Amennyiben az egyén megközelíti a rettegés tárgyát, fizikai tüneteket is mutat, mint verejtékezés, remegés, nehéz légzés, szapora szívverés, vérnyomás emelkedés, valamint menekülési vágya vagy akár halálfélelme támad. A tünetek hasonlóak a pánikroham során jelentkezőkhöz, de a különbség az, hogy itt egy konkrét helyzet váltja ki.
Fóbia gyakorlatilag bármivel kapcsolatban kialakulhat, lehet ez állattal, természeti katasztrófával, veszteséggel kapcsolatos félelem, helytől, magasságtól érintéstől való rettegés.
4. Pánikzavar:
Kiindulási helyzet egy normál testi reakció téves értelmezése, felnagyítása. Ez beindít egy önmonitorozó folyamatot, a tünetek erősödnek, végül roham lesz belőle.
Az ismétlődő rohamoktól való rettegést nevezzük pánikbetegségnek. Ez szintén beszűkülő életmódhoz vezethet.
5. Kényszerbetegség:
Kényszer gondolatok, melyek önkényesen betörnek, és kényszer cselekvések, melyek hátterében szorongás áll. Leggyakoribb, hogy az adott kényszercselekvés elvégzése azt az érzetet kelti az egyénben, hogy ezzel megóvja magát vagy valakijét valamilyen negatív esemény bekövetkezésétől.

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Pánikbetegség > Alvászavar > Szorongás

Kb 2 hónapja elkezdett piszkálni egy gondolat, hogy tüdőrákos lennék. Egyszerűen összegyűlt egy pár jel, amit el is túloztam, az internet "segitett" ebben (dohányzó vagyok 10 éve). Egy hónapig emésztett, miközben eldöntöttem hogy vizsgáltassam ki magam alaposan. Mikor a tüdőröntgen eredényét vártam már rendesen be voltam pánikolva, és az egész mellkasom reszketett. Persze nem volt semmi testi bajom, megnyugodtam. De testem nem. Volt egy két álmatlan éjszakám előtte, és már egy ideje nem aludtam jól (tudni kell rólam, hogy nagyon jól aludtam mindig, sokan irigyeltek érte). Mikor láttam hogy s

Negatív, állandó, kényszeresgondolat

Kedves Pszichologús! 18 éves vagyok 6 éve diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget, de pszichoterápiával másfél év alatt kijöttem belölle. Majd most 2 éve újra pánikbeteg lettem, ezt sikerült újra legyőznöm, de sajnos gyógyszer segített, és abbahagyás után, vagyis ahoz kötöm, nem biztos, de depressziós lettem és nagyon szorongó. Féltem több dologtól, hogy befog következni, rosszul leszek, meghalok stb., erre tett 1 lapáttal az, hogy fél év után kaptam egy 30 perces rohamot, és azután még rosszabbul lettem egész nap szédültem ,de elkezdtem egy pszichologússal a terápiát és sokkal jobban lettem,

Mit lehetne tenni

Már túlmentem a húszas éveim felén, s még soha sem volt párkapcsolatom, s úgy érzem mind kevésbé is vágyom rá. Voltam pár randin, amiről alig vártam,hogy hazamehessek. Nem tudok mit csinálni egy olyan férfiaval akit először látok életemben, akibe életem során belezúgtam mind olyan férfi volt akit hosszabb ideje ismertem, de velük soha sem történt semmi, ahogy próbáltam közelíteni feléjük, tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket. Olyan családban nőttem fel ahol apám volt mindenben a megmondható, soha sem volt jó kapcsolatom vele, gondolom azért sem tudok megbízni a férfiakban, ha házasságra gond

depresszió

Tisztelt Cím! Fiúnknak (29) már az általános iskolai és gimnazista közösségekben is voltak problémái a diáktársaival, zárkózott, dekadens volt mindig, az egyetemet két és fél év után hagyta abba, nem képességek, hanem "motiváció" híján. Mára odáig jutott, hogy régóta nem hagyja el a lakást sem, "szégyell" emberek közé menni, nincs lelki ereje semmihez, nappal alszik, éjszaka olvas, netezik, senkivel nem tart kapcsolatot, semmilyen "káros" szenvedélye nincs. Még egyetem után kértük pszichológus segítségét, kezelték gyógyszerrel is, beszélgetésekkel is, de továbbra sem javult a helyzete. Nem t

MMPI teszt kiértékelése

Tisztelt Pszichológus ! Kitöltöttem egy MMPI tesztet, amihez csak diagrammokat kaptam, semmi értékelhető írásbeli választ - szeretném kérdezni, hogy ki foglalkozik MMPI teszt kiértékelésével, aki írásbeli értékelést is ad? Előre is köszönöm a választ!

Pánikbetegség?

Körülbelül 2-3 hónapja egy erős pánikrohamszerűséggel vittek be a kórházba.. Nem voltak benne biztosak, hogy az volt, csak azután, hogy kivizsgáltak és nem találtak semmi testi elváltozást... Azóta váltakozó, hogy éppen, hogy érzem magam, vannak nagyon szorongós és nagyon nyugodt napjaim is. Igyekszem feltárni a saját problémámat, de nem igazán sikerül, mert nincs egy minta, hogy minek a hatására jelennek meg a rohamok, szinte mindig más az ok. Amikor először volt rohamom, akkor egy nagyon depresszív időszakomban voltam, rossz munkahelyi élmények miatt, azóta már kicsit jobb. Nagyon stressze

Nem tipikus anorexia

Tisztelt Cím! 41 éves, 3 gyermekes, diplomás édesanya vagyok. Gyermekkorom óta étkezési, főleg étvágyzavarral küzdök. Kamaszkoromig csak válogattam- 10 éves korom óta nem eszek húst -, 58 kg voltam 173 cm-el 18 évesen. Kapcsolati krízis miatt lefogytam 23 évesen 46 kg-ra, ezt követően 46-53 kg között ingáztam,jó fizikummal - határrendész voltam- , de gyenge étvággyal. A terhességek alatt 70kg voltam, de a szüléseket követően fél éven belül mindig visszaestem 50 kg alá. Az elmúlt években sokat dolgoztam a lelkiállapotomon, edzésekre jártam (pilates, jóga, crossfitt), de egyre kevésbé bírtam a t

pánikrohamok tartós fájdalommal

10 éve kezdődött a betegségem, folyamatosan változó tünetekkel. Először a vásárláskor széklettartási problémáim voltak, évekig nem tudtam mi is ez. 3 éve átalakult a tünetegyüttes, erős gyomorgörccsel kezdődik, majd jön a zsibbadás, szájfittyedés, nem tudok beszélni, nem kapok levegőt, szakad rólam a víz. Felkerestem neurológust, aki TIA gyanúval kivizsgáltatott, minden leletem negatív, az orvosom közben már nem rendel. Jelenleg napi 1x0,5mg Helexet szedek, rosszabb napokon 2x-es adagot, és este lefekvéshez 1mg Frontinra van szükségem. A gyógyszerekkel viszonylag jól elvagyok, de 3-4 havonta v

Miért vagyok döntésképtelen?

Tisztelt Segítő! 22 éves diáklány vagyok, 4 éve élek együtt párommal. Az első két évben nem igazán vettem észre hogy egy idegbeteg. A "szerelem rózsaszín ködje" elvakított. Később azonban rádöbbentem hogy valós tény az ami a szemem elé tárult. A problémám hogy bezárva élek, csak a családom és az iskola van jelenleg az életemben. Nincsennek barátaim, nem járok szórakozni egyáltalán, és ez hiányzik nekem. Mindebbe pszichésen is belebetegedtem, ami már -már testi tüneteket produkál. Még is vele maradtam. Néha vele érzem jól magam , de többségében egy jobb életre vágyom. Döntésképtelen vagyok , ne

Kilátástalanság....

Tisztelt Segítő! 25 éves egyetemista lány vagyok. Úgy érzem nem találom a kiutat a saját magamnak állított csapdából. Körülbelül szeptember óta szinte mindennapossá vált szédülés van rajtam (ami nem fizikai, inkább beképzelt szédülés), folyamatos halálfélelmem van, amit nem tudok megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mitől félek, de talán leginkább a hirtelen haláltól, rosszulléttől. Eleinte utazni se mertem sehová, a lakásomból is nehezen mozdultam ki. Sajnos már ott tartok, hogy a napi teendőimet sem merem/akarom ellátni, csak akkor érzem magam biztonságban, ha otthon lehetek és ülhetek/fekhe

Önmagam ellensége

Tisztelt Szakértő! 23 éves, végzős egyetemi hallgató vagyok. 10 évvel ezelőtt kezdtem depressziós lenni, emellé nagymértékű szorongás és bipoláris viselkedés társul. Két éve kezdtem még rosszabbul érezni magam, ekkor már pánikroham-szerű tüneteim is lettek. Jelenleg több okból is kilátástalannak érzem a helyzetet. Egyrészt aggódom a jövőbeli karrierlehetőségek hiánya, illetve a szakterület iránti érdeklődés csökkenése miatt. Ebből adódóan szégyenérzetem is támadt, elsősorban attól tartok, hogy a családomnak (akik nagyon támogatnak) csalódást okozok azzal, hogy nem tudok elhelyezkedni a szakt

Szorongás, önbizalom hiány, stressz

Jó napot! Sajnos az utobbi időben rosszul vagyok, otthon káósz (apámmal élek), informatika képzésen veszek részt, de a tanárokat nem érdekli ha nem volt semmilyen előképzettségem a szakmából, a tanárok haladnak előre én meg csak lemaradok inkább. Egyedül érzem magam, zárkozott vagyok, párkapcsolatok terén rosszul állok.(nem voltam nővel sem) Kerülöm a szemkontaktust, amint valaki a szemembe néz reflexből elfordulok.( csak lányoknál van igy) Folyton szorongok, izgulók, barátaim nincsenek. Nem tudom mi érdekelne, tanácstalan vagyok, a jövöm csupa köd. Általános iskolában csúfoltak, piszkált

Szorongás

Tisztelt szakértő! Egy 26 éves lány vagyok, eléggé gátlásos és visszahúzodó. Vártam a megfelelő partnerre, akivel végre megtörténhet az első eggyüttlét. A pasit már évek óta ismertem, régen egy társaságba jártunk. A tavaly ismét találkoztunk és elkezdtünk randizgatni. Amikor úgy alakult, hogy összebújunk a behatolásnál nagyon erős fájdalmam volt és mégsem tötrént meg az aktus. Ő pedig annyit mondott, hogy le vagyok maradva a korral, mert ennyi idősen is még szűz vagyok. Annyira megalázva éreztem magam és bánt, hogy nem voltam képes kielégíteni őt. Azóta eltünt, írtam neki, de nem válaszolt. Mi

Mihez kezdjek?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 20 éves fiú vagyok, idén fejeztem be az iskolát, és Október 1. óta már dolgozom. Havi rendszerességgel fogyasztottam marihuánát, ami 2 év használat után öntudatra ébresztett. 2019 februárjától tudatosan éltem, értékeltem az apró dolgokat, a sétákat, és gyönyörködtem magában a természetben. Egyre jobban érdekelt az élet, illetve éreztem hogy minden egyes dolog amit teszek, meghatároz engem. Úgy döntöttem hogy abbahagyom a marihuánát. Ezzel párhuzamosan elkezdtem aggódni a jövőmön,hogy mi lesz velem, hogyan fogok helyt állni majd a munkahelyen. És eluralkodott rajtam egy

Hol van a kiút?

Üdvözlöm! Van egy problémás gyerekkor, az anyámat elhagyta születésem előtt az apám, majd 4 évig éltünk ketten együtt, 4 éves koromban megismerte a mostohaapám, aki az első pár évben "rendes" volt, de aztán voltak ivós időszakai, aztán bennem talált célpontra, gyakran arra mentem haza, hogy költözzek el (12 éves voltam), nincs rám szükség, csak megtűrnek itt, anyámat kisajátította aki sosem volt erős, és mindig őt választotta, időközben anyagilag is "összenőttek" lett egy öcsém is. S ha az iskolában megvertek, be sem jött, másnap én védtem magam a "támadó" szülőkkel szemben, akik megpróbáltá

Oldalak