Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szociális fóbia

A szociális fóbiának (más néven szociális szorongásnak) azt a látható és tartós félelmet nevezzük, melyet az egyén szociális vagy előadói teljesítményt kívánó helyzetekben érez, miközben mások esetleges figyelmének van kitéve. A félelem saját viselkedésével kapcsolatos: attól tart, hogy emiatt (vagy a szorongás észlelhető jelei miatt) esetleg zavarba jön, netán kellemetlen, megalázó helyzetbe kerül. Ezek a helyzetek szinte minden esetben szorongásos reakciót váltanak ki, pánikroham formájában. Az egyén tudatában van annak, hogy félelme túlzott, nem reális, gyerekeknél azonban ez nem minden esetben van így. Az intenzív szorongásnak köszönhetően az ilyen helyzeteket igyekszik elkerülni, ha pedig ez semmiképp nem sikerül, akkor komoly szenvedést okoz az átvészelésük. Mindez jelentős negatív hatást gyakorol a mindennapi életvitelre, a tanulmányi és munkateljesítményre, a társas kapcsolatokra.

Gyakran társulnak hozzá a stresszre, szorongásra jellemző testi tünetek: izzadás, remegés, szapora szívverés, elpirulás. A szociális fóbiában szenvedők sokszor képtelen  mások jelenlétében megszólalni, enni-inni, öltözni, vagy más, esetleg teljesen megszokott tevékenységeket végezni. Az ilyen helyzetekben rendszerint erősen szoronganak, ez az érzés ugyanakkor kiterjed arra is, hogy más esetleg ezt észreveszi. Saját teljesítményüket lényegesen gyengébbnek ítélik meg a reálisnál. A visszahúzódó, gátolt viselkedés, valamint a stresszhelyzetet jelentő társas összejövetelek, találkozók kerülésének eredményeképp ezek az emberek gyakran magányosak, körükben gyakori a teljesítményzavar, másodlagosan kialakulhat depresszió, alkohol- vagy drogfüggőség, pánikbetegség, és összefüggésben áll az evészavarokkal is. Súlyos esetben akár munkaképtelenséghez is vezethet, bár ez nagymértékben függ attól, hogy az adott ember milyen munkát végez: üzletemberként nyilván nehezebb lesz helytállni, mint mondjuk erdészként.

Viszonylag sok embert érint, egyes felmérések szerint a lakosság 5%-a küzd ezzel a problémával, ám a nyilvánosság előtti megszólalás az emberek 10%-ának, a nagyobb közönség előtti fellépés pedig több, mint 55%-ának jelent gondot. Többnyire késő gyerekkorban vagy serdülőkorban kezdődik, és hosszú ideig, általában éveken át tart, vagyis tartósan befolyásolja az adott ember életminőségét. Elterjedése másfélszer gyakoribb nők, mint férfiak között. Leginkább az egyedülálló, fiatal, iskolázatlan, alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű nőket érinti.

Gyakran társul más pszichés betegségekhez, de ilyen esetekben az elsődleges betegség (például generalizált szorongásos zavar, hangulatzavar, szkizofrénia, kényszerbetegség, elkerülő személyiségzavar) kialakulása mindig megelőzi a szociális fóbia megjelenését.

Sokszor nehéz elkülöníteni az elkerülő személyiségzavartól, mivel a kettő között igen sok az átfedés. Lényeges különbség azonban, hogy a szociális fóbiában szenvedő ember a különféle társas helyzetektől fél, míg az elkerülő személyiségzavarra a szoros társas kapcsolatoktól való szorongás a jellemző.

Alapvetően két formáját lehet elkülöníteni. Az egyik csupán a társas helyzetek egy vagy két típusánál jelentkezik, kezdete általában a húszas évek elejére tehető. A másik, az úgynevezett generalizált szociális fóbia kiterjed a legtöbb társas helyzetre, és kezdete is jóval korábbi, többnyire 11 éves kor táján észlelhető először.

Számos elmélet született a szociális fóbia magyarázatára. Az etológiai szemlélet alapgondolata az, hogy a főemlősök eleve érzékenyebbek az olyan félelmekre, melyek egykor különösen fenyegetőek voltak, ebből következőleg a veszélyre gyorsan reagáló egyedek számára a túlélés szempontjából ez előnyt jelentett.

Ezt a gondolatot támasztja alá az a kutatási eredmény, mely szerint a félelmi reakció csak akkor jelenik meg, ha valaki egyenesen a célszemély néz, ha akár csak 30 fokkal néz el mellette, akkor már nem váltódik ki. A különféle kutatások alapján úgy fest, valóban könnyebben kondicionálódunk a fenyegetést, elutasítást, haragot kifejező magatartásra. Valaha a túlélés szempontjából igen fontos volt ennek gyors felismerése.

A szociális fóbia kialakulásában komoly szerepet játszik a temperamentum is, mely összefüggésben áll a viselkedésgátlással, továbbá a büntetés, a frusztráció jelzései iránti érzékenységgel, az impulzivitással. Mindezt állatkísérletek is alátámasztják.

A tanuláselmélet szerint a szociális szorongás egy vagy több traumatikus élmény következtében alakul ki. A félelem gyakran egy eredetileg semleges szociális helyzethez kötődik, melyben a megalázottság, legyőzöttség, mások elutasításának érzése nem biztos, hogy valóságos, csupán az egyén vélelmezi azt. Ugyanakkor egy felmérés alapján a szociális fóbiások 58,1 %-a valóban átélt olyan traumatikus élményt, melynek szerepe volt a fóbia létrejöttében. Igen fontos szerepet játszik a kontroll: a nem kontrollálható helyzetek általában jóval erősebb szorongást váltanak ki.

A kognitív szemlélet szerint a szociális fóbia úgy alakul ki, hogy egy átlagosnak mondható társas helyzet aktiválja az egyén diszfunkcionális attitűdjeit, aki ennek következtében a helyzetet félreértelmezi és szélsőségesen negatívan értékeli: veszélyben érzi magát, ugyanakkor védtelennek is. Ennek oka lehet veleszületett (például temperamentumjellemző), más esetekben pedig korábbi negatív élmények állnak a háttérben, nagyon sokszor azonban a kettő együtt van jelen, és egymást erősíti.

Az egyén az általa érzett extrém erős szorongást illetve ennek testi tüneteit próbálja leplezni, ez pedig további szorongás forrása lesz. A szorongó ember kizárólag önmagára figyel, képtelen figyelmet fordítani a partnerére, emiatt pedig vagy elutasítónak tűnik, ami hasonló reakciót válthat ki, vagy pedig nem veszi észre a pozitív visszajelzéseket. A szociális fóbia „mechanizmusában” igen fontos szerepe van az úgynevezett biztonságkereső viselkedésmódnak (ilyen például az alkoholfogyasztás, vagy a visszahúzódó viselkedés, mellyel nem hívja fel magára a figyelmet), ami megakadályozza, hogy az érintett ember észrevegye a helyzet értelmezésének téves voltát.

A kognitív modellt több kísérleti bizonyíték is alátámasztja. Ezek alapján a szociális fóbiában érintettek önmagukkal szemben extrém magas elvárásokat támasztanak, az átlagnál magasabb a szeretet iránti igényük, önértékelésük pedig nagyban függ mások véleményétől. Ugyanazt a helyzetet általában jóval negatívabban ítélik meg. Társas szituációkban jellemző rájuk az állandó önfigyelés, ennek következtében nincs módjuk a valóság érzékelésére, a partner jelzései felett pedig rendre elsiklanak. Testi reakcióikat többnyire másoknál erősebben figyelik. A kísérletek alapján ugyanakkor az is elmondható, hogy a biztonsági viselkedés elhagyása jótékony hatással van az érintettekre, és észlelhetően csökkenti a szociális helyzetekben érzett szorongás mértékét.

A szociális fóbiára egyszerre jellemző a szociális helyzetekkel kapcsolatos félelem és a szociális készségek hiánya.

Ezért a kezelés során igen fontos a félelmek csökkentése. Mindig ügyelni kell a fokozatosságra, a legkevésbé félelmetes helyzettel célszerű kezdeni, majd úgy haladni az erősebb szorongást kiváltó szituációk felé.

Legalább ennyire fontos a hiányzó (vagy nem eléggé fejlett) szociális készségek tanítása, gyakorlása. Ez megvalósulhat szerepjáték, vagy akár csoportfoglalkozás keretében is.

A tapasztalatok alapján több módszer kombinálása a leginkább célravezető.

 

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 172-174)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

Perczel Forintos, D. (2006). A szociális fóbia kognitív viselkedésterápiája. In Mórotz K., Perczel Forintos D. (szerk.), Kognitív viselkedésterápia (pp. 337-368). Budapest: Medicina Könyvkiadó

 

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Szorongás

Tisztelt Hölgyem/Uram! Évek óta külzdök az alábbi problémákkal, valamivel javult a helyzet az évek alatt, de még mindig retteneseten szorongok.Félek egyedül elhagyni a lakást, ha erre kerül sor elég sokáig készülök erre lelkileg. Ha telefonálnom kell, arra is elég sokáig készülök előtte. Leírom, hogy mit kell mondanom, más különben leblokkolok és csak hebegek-habogok. Ha esetleg orvoshoz megyek, vagy bárki olyan személlyel készülök beszélni akivel ritkán szoktam, előtte többször lejátszom magamban a párbeszédet.Egyszerűen rosszul leszek, kiszárad a szám és szintén gyomorgörcsöm lesz a spontán

Hogyan tudom kezelni a betegséget?

1évvel ezelött meghatározatlan szonrongást diagnosztizáltak nálam a felirt gxógyszer segitett egy ideig jobban is éreztem magam tőle annyira hogy sajnos hónapokig abba hagytam a szedését azóta viszont sok trauma ért és emiatt ujból kivizsgáltattam magam és posztraumás stressz szindrómát állapitottak meg szedem a felirt gyógyszereket viszont kevésnek érzem csak gyógyszer szedést ez nekem új ez a betegség és még mellette ott vannak a felesleges szorongások az a kérdésem hogy a gyógyszer szedés mellett mit tudna nekem ajánlani ami segitene hogy elviselhetőbb legyen a hellyzetem?

Betegség elfogadása

Szép napot! 20 éves egyetemista lány vagyok, és pár éve maradandó egészségügyi problémával küzdök. A nyaki gerincem sérülése miatt sokszor szédülök és zúg a fülem. Minden gyógykezelést kipróbáltam, de úgy tűnik már ezzel a problémával kell együtt élnem. Amióta ez tudatosult bennem, rettegek, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen leszek rosszul. Tömegközlekedésen, az egyetemen, egy családi/baráti összejövetelen, kirándulás közben... Így a társas kapcsolataimat hanyagolni kezdtem, utazásokat, programokat mondtam le a szorongás miatt, kezdve például a saját szalagavatómmal... Egy párkapcsolatba sem t

Szorongás hölgyek társaságában

Szép napot! 42 éves férfi vagyok. Gyakorlatilag gyerek korom óta fönnálló problémám az, hogy rendkívül szorongok a számomra vonzó hölgyek társaságában. Mindezek ellenére volt több párkapcsolatom is (az első 10 évig tartott) , de mivel az első benyomás amit kelteni tudok nem túl vonzó, ezért csak olyan hölgyekre van esélyem akik nem vonzóak a számomra túlságosan. Van több diplomám és jó egzisztenciám érdekes munkám, több ingatlanom, de önbizalmam nem sok. Van bennem egy irigység a nők irányába ami sokszor dühöt is generál feléjük. Irigylem azt hogy mennyire vonzóak tudnak lenni, ami nekem nem

Mit lehetne tenni

Már túlmentem a húszas éveim felén, s még soha sem volt párkapcsolatom, s úgy érzem mind kevésbé is vágyom rá. Voltam pár randin, amiről alig vártam,hogy hazamehessek. Nem tudok mit csinálni egy olyan férfiaval akit először látok életemben, akibe életem során belezúgtam mind olyan férfi volt akit hosszabb ideje ismertem, de velük soha sem történt semmi, ahogy próbáltam közelíteni feléjük, tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket. Olyan családban nőttem fel ahol apám volt mindenben a megmondható, soha sem volt jó kapcsolatom vele, gondolom azért sem tudok megbízni a férfiakban, ha házasságra gond

depresszió

Tisztelt Cím! Fiúnknak (29) már az általános iskolai és gimnazista közösségekben is voltak problémái a diáktársaival, zárkózott, dekadens volt mindig, az egyetemet két és fél év után hagyta abba, nem képességek, hanem "motiváció" híján. Mára odáig jutott, hogy régóta nem hagyja el a lakást sem, "szégyell" emberek közé menni, nincs lelki ereje semmihez, nappal alszik, éjszaka olvas, netezik, senkivel nem tart kapcsolatot, semmilyen "káros" szenvedélye nincs. Még egyetem után kértük pszichológus segítségét, kezelték gyógyszerrel is, beszélgetésekkel is, de továbbra sem javult a helyzete. Nem t

Nem tipikus anorexia

Tisztelt Cím! 41 éves, 3 gyermekes, diplomás édesanya vagyok. Gyermekkorom óta étkezési, főleg étvágyzavarral küzdök. Kamaszkoromig csak válogattam- 10 éves korom óta nem eszek húst -, 58 kg voltam 173 cm-el 18 évesen. Kapcsolati krízis miatt lefogytam 23 évesen 46 kg-ra, ezt követően 46-53 kg között ingáztam,jó fizikummal - határrendész voltam- , de gyenge étvággyal. A terhességek alatt 70kg voltam, de a szüléseket követően fél éven belül mindig visszaestem 50 kg alá. Az elmúlt években sokat dolgoztam a lelkiállapotomon, edzésekre jártam (pilates, jóga, crossfitt), de egyre kevésbé bírtam a t

Dühkezelés

Tisztelt Dr.Úr/Dr.Nő! A problémám hogy közeledve a hatvanadik évemhez, egyre nehezebb a körülöttem lévő világ elfogadása. Bármilyen helyzetbe kerülök, lakóhelyváltás, vagy új közösség, nagyon hamar konfrontálódok. Nem költözhetek egy életen keresztül, mert nem hiszem hogy ez lenne a megoldás. Rövid időn belül megtalálom azokat az embereket, akikkel összetűzésbe kerülök. Képes vagyok több évtizedes sérelmet visszaidézni, vagy egy régi problémán rágódni, holott az elengedés lenne a megoldás. De nem megy. Hogyan kéne ezt megoldani, sokat olvasok, próbálom magamban helyre tenni a dolgokat, de vala

Depresszió és szorongás

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! Én 27 éves vagyok, amiből legalább 13 évet állandó depresszióban éltem le. A depresszió mellé intenzív szociális szorongásos zavar társul. Az önértékelésem rendkívül alacsony, és gyakorlatilag mindent megteszek az ellen hogy más emberekkel kapcsolatba lépjek. Ha esetleg mégis társas helyzetbe kerülnék, képtelen vagyok megfelelően viselkedni. Évekig alig hagytam el a házat, nincsenek barátaim, nincsenek ismerőseim, nincs és soha nem volt barátnőm. Amíg iskolába jártam, kényszerítve voltam rá hogy végigszenvedjem minden napomat egy "ellenséges" környezetben, és ugya

Tényleg gond lenne velem? Mi bajom lehet?

Már évek óta nem érzek semmit, teljesen üres vagyok belül és az érzékeim is eltompultak.Gyakran érzem úgy mintha csak egy lélektelen test lennék,egy gép.Állandóan lehangolt,melankolikus és fáradt vagyok,akármennyit alszok, mindig ugyanolyan fáradt vagyok. Az időérzékem is torzult,nagyon gyorsan telnek a napok,hetek,hónapok.Állandóan a képességeim alatt teljesítek.Kerülöm az emberek tárasságát ,bár vágyok barátokra illetve párkapcsolatra,de nem vagyok képes elviselni az embereket magam körül,mivel egész nap be vagyok gubózva a gondolataimban,a fejemben élek és nem szeretem ha az emberek kiránta

Hogyan dolgozzam fel?

Üdv! Egy lassan 25 éves férfi(?) vagyok. Mit tegyek, ha egyszerre szeretem és utálom a szüleimet? A tini korom azzal telt el (kb 12 év) hogy rettegek attól, hogy ha hazaérek, lesz e részeges veszekedés. (lett). Lelkileg lesérültem, szüleim mindent helyettem akartak csinálni, alig engedtek el itthonról, és ezért szinte nem tudtam önálló férfivá válni saját döntésekkel. Suliban cikiztek, lányok szörnyetegként néztek rám. Szeretethiány miatt a drog és alkohol helyett videojáték és pornófüggő lettem. Valami csoda folytán 18 évesen lett barátnőm, akivel az első együttlét a szorongás és depi miatt

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Új személlyé válni

Általában csendes típus vagyok, időbe telik, amíg megszólalok egy új társaságban, mindig félek, hogy rosszat mondok, ezért inkább másra hagyok mindent. Ezt meg is szoktam bánni, amikor kihagyom a lehetőségeket, ezért szeretném, ha több önbizalmam lenne, barátkozóbb típus lennék, könnyebben szocializálódnék, és lassan át szeretnék nőni vezetőegyéniséggé. Ezt lehetséges elérni? Nagyon irigylem az olyanokat, és szeretnék a tanítói pályára lépni, amihez szükséges az önbizalom és hogy merjek én irányítani. Pszichológus nélkül sikerülhet? Vagy pszichológussal se? Meg lehet változni, vagy törődjek be

Szorongás

Szociális szorongással küzdök aminek vélhetőleg az alacsony önbecsülésem az oka.Nem szeretem ha vendégek jönnek hozzánk,vagy ha mi megyünk bárhová,a nyilvános,több ember előtt való beszéd teljesen lebénit.Társaságban állandóan piros foltok jelennek meg az arcomon,nyakamon,dekoltázsomon amire sokszor rákérdeznek hogy mi történt velem hogy igy kifoltosodtam,ami nagyon kellemetlen (tulajdonképpen ez a legnagyobb problémám).A legdurvább eset az volt amikor le kellett mondani a már hozzánk útban lévő vendégeknek a vacsorameghívást mert pánikrohamot kaptam,és igazából nem is tudtuk mi történt velem

Mit tudok tenni, hogy édesanyám ilyen viselkedése ne hasson ki az én életemre?

Édesanyámnak indulatkezelési problémái vannak, így a kiabálás és a csapkodás ha nem is mindennapos, de hetente egyszer-kétszer legalább előfordul. Idegesen teljesen elveszti az eszét és nem fogja fel, hogy mit mond vagy mit csinál. Apró dolgokból is fesztivált csinál, es olyan helyzetekben hibáztat másokat, ahol senki nem tehető felelőssé. Egész gyerekkoromban ez ment és sajnos ezt a mintát vettem át én is. Én tudatosan igyekszem tenni ellene, hogy ne viselkedjek így, de néha nálam is kicsúszik. Sokszor félve jövök haza, hogy anyukám épp jó kedvében van-e. Gyerekkoromban többször szóvá tettem

Oldalak