Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Személyiségzavarok

A személyiségzavarokról általában Az összefoglaló alapvetően Ronald J. Comer A lélek betegségei (Osiris, 2005) című műve alapján készült, a benne hivatkozott szerzőket külön nem említve. Minden embernek vannak személyiségvonásai. Ezek részben genetikai adottságaink révén meghatározottak, részben pedig a fejlődés során, egy-egy adott helyzetre adott, megtanult válaszainkból, mintáinkból következnek. Maga a személyiség az élet folyamán változik, hiszen a különféle élethelyzetekhez való adaptív alkalmazkodás sok rugalmasságot igényel. Ez az, amire a személyiségzavarral (más néven karakterfejlődési zavarral) küzdő emberek nem, vagy csak segítséggel képesek. A személyiségzavar fogalma a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintáját takarja, mely jelentős mértékben más, mint amit az egyént körülvevő kultúra elvárásai diktálnak. Ez a rugalmatlanság számos esetben vezet további pszichés zavarokhoz, szociális, illetve munkahelyi konfliktusokhoz. A karakterfejlődési zavar általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban válik felismerhetővé. (DSM-IV, 2001). A probléma leggyakrabban egész életen át tart, az egyénnek nincs rálátása. Prevalenciája a felnőttek körében 4-15 százalékra tehető, ám ez a becslés meglehetősen bizonytalan. A személyiségzavarok diagnosztizálása meglehetősen nehéz, mert nem egyszerű meghúzni azt a határt, ami a már ide sorolandó esetek, és a nagyon erős, de a „normál” kategóriába sorolandó személyiségvonások között húzódik. A személyiségzavarok hosszadalmas (minimálisan egy-két évig tartó) pszichoterápiával korrigálhatók, amennyiben a kliens erre erősen motivált. Többféle terápiás megközelítés létezik, mindegyik másra helyezi a hangsúlyt, de a legfontosabb maga a terapeuta személyisége és a biztonságot adó, elfogadó terápiás kapcsolat, mely hozzásegít a változáshoz. A változás megélése, elfogadása néha önmagában is nehéz, hiszen a társas környezet részint nem mindig veszi ezt észre, részint nem mindig fogadja pozitívan. Az esetek egy kis részében spontán fejlődés is bekövetkezhet, mely legalábbis csökkenti a zavar súlyosságát. A DSM-IV továbbfejlesztett változata, a nemrégiben közzétett DSM-V másféle felosztásban kategorizálja a személyiségzavarokat, jelen esetben azonban a DSM-IV alapján mutatom be őket. „Teátrális” személyiségzavarok A személyiségzavarok DSM-IV szerinti felosztása alapján négy féle személyiségzavar tartozik ebbe a csoportba: az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus.

  1. Antiszociális személyiségzavar

Gyakran nevezik pszichopatának vagy szociopatának az antiszociális személyiségzavarral élő embereket. Legjellemzőbb vonásuk, hogy rendszeresen semmibe veszik és megsértik mások jogait (DSM-IV, 2001). Többnyire ez húzódik meg a különféle bűncselekmények mögött. A viselkedés jelei gyakran már serdülőkorban vagy annál korábban jelentkeznek. Ilyenek lehetnek az iskolakerülés, állatkínzás, verekedés, társakkal szembeni kegyetlenkedés, rongálás, lopás, hazudozás. Az ilyen emberek rendszerint nem számolnak viselkedésük következményeivel, impulzívak, ingerlékenyek, gyakran agresszívek. Tartós kapcsolatra általában képtelenek. Gyakran manipulálnak másokat személyes előny megszerzése céljából. A másoknak okozott fájdalom vagy kár tökéletesen hidegen hagyja őket, lelkiismeret furdalást nem éreznek. Gyakran kerülnek összeütközésbe a törvénnyel, részint erőszakos magatartásuk, részint pedig a drog- vagy alkohol okozta problémák miatt. Egyes felmérések szerint a népesség 3,5 százaléka (többségükben férfiak) sorolható ebbe a kategóriába. Megfigyelések szerint a magatartászavarral vagy figyelemhiányos hiperaktivitással kezelt gyerekek körében jóval magasabb az antiszociális személyiség kialakulásának kockázata. A zavar létrejöttének többféle magyarázata van. Egyes irányzatok a csecsemőkori elhanyagolást és/vagy abúzust jelölik meg magyarázatul, mások a modellkövetést (családi minta), megint mások biológiai gyökereket látnak: az általános aktivitásszint veleszületetten alacsonyabb voltát, és az ebből fakadó fokozott ingerkeresést. A személyiségzavar kezelése a lelkiismeret és a változásra való motiváció hiánya miatt szinte kilátástalan. Rendelkezésre álló adatok alapján a börtönökben alkalmazott zsetongazdálkodással lehetett némi pozitív eredményt elérni.

    1. Borderline személyiségzavar

Ezt a zavart alapvetően meghatározza a hangulati, érzelmi labilitás, a torz, bizonytalan önértékelés és az impulzivitás. Rendszeresen előfordulnak különböző önsértések (karok, lábak „falcolása”) vagy egyéb szélsőségesen önveszélyeztető magatartás (szabályoknak fittyet hányó autóvezetés, alkohol- és/vagy droghasználat, illetve a szexuális partnerek gyakori váltogatása, stb.). A zavarra jellemző a belső ürességérzés, a kötődési nehézségek. Kapcsolataik általában viharosak, a partnerhez fűződő érzések a szélsőséges idealizálás és a teljes lebecsülés között váltakoznak. Magatartásukra rányomja bélyegét a valós vagy vélt elhagyatástól való intenzív félelem, rettegnek attól, hogy magukra maradnak. Egyes esetekben paranoid tünetek is megjelenthetnek. Gyakoriak az indulatkitörések, melyeket nem, vagy csak igen nehezen tudnak kezelni, és indulataikat gyakran fordítják önmaguk ellen. Rendszeresen fenyegetőznek öngyilkossággal, sőt, számos esetben a fenyegetőzésnél messzebbre mennek: demonstratív módon végre is hajtják a szuicid kísérletet (DSM-IV, 2001). Ezek egy része sajnálatos módon befejezett öngyilkossággá válik, a borderline személyiségzavarral diagnosztizált kliensek körében 6-8,5 százalékra tehető ezek aránya. A zavar kialakulásának számos magyarázata van. Az esetek többségében kimutatható a korai szűlő-gyerek kapcsolat sérülése, a szülői elhanyagolás vagy el nem fogadás (illetve ennek szubjektív megélése), továbbá szignifikánsan gyakoribbak a különféle traumatikus események (fizikai vagy szexuális abúzus, halálesetek, válások). A biológiai irányzatok képviselői az alacsonyabb szerotoninszintet és az alvási mintázatban mutatkozó rendellenességeket, valamint a dopamin-működés zavarait emelik ki. A szociokulturális irányzat hívei a felgyorsult kulturális változásokkal, a társadalmi közeg szétesésével, az általánossá váló identitásválsággal, üresség és szorongás érzéssel, továbbá a megváltozott szülői-nevelői attitűddel hozzák összefüggésbe a jelenséget. Ez utóbbit támasztja alá az, hogy az utóbbi évtizedekben érzékelhetően nőtt ezen személyiségzavar előfordulásának aránya. A borderline személyiségzavar kezelésében a hosszú távú pszichoterápia jelentős és tartós javulást eredményezhet. A legújabb eredmények szerint, bár számos hatékony terápiás eljárás létezik, leginkább a több módszert kombináló úgynevezett integratív terápiától várható leginkább érdemi javulás. Az integratív terápia ötvözi a Marsha Linehan által kidolgozott dialektikus viselkedésterápia (DBT), az áttételre fókuszált pszichoterápia (TFP), a Young-féle sématerápia, a mentalizáció fókuszú terápia (MBT), a kognitív-analitikus terápia (CAT) és esetleg más, specifikus terápiák elemeit. Ezek arányát minden esetben egyedi módon, személyre szabottan kell megállapítani, hiszen minden borderline személyiségzavarral küzdő más és más. Elengedhetetlenek a rogersi terapeuta-változók: az empátia, a kongruencia és a hitelesség; ezen túlmenően a terapeuta aktivitására, rugalmasságára, meleg, támogató, elfogadó attitűdjére is szükség van (Kuritárné Szabó I., 2012).

    1. Hisztrionikus személyiségzavar

Régebben hisztériás személyiségnek nevezték, jellemzője a fokozott emocionalitás, a figyelemfelkeltés igénye, az érzelmi túlfűtöttség (DSM-IV, 2001). Ezek az emberek úgy viselkednek, mintha színpadon élnék az életüket, modoruk, gesztusaik teátrálisak, véleményük, mondanivalójuk gyakorta változik, attól függően, hogy a másik mit akar hallani tőlük. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elnyerjék mások tetszését. Nehezen viselik, ha várakoztatják őket, ha nem ők vannak a figyelem középpontjában. Önmagukra fókuszálnak, jellemző tulajdonságaik a hiúság és a követelőzés. Gyakran viselkednek provokatívan vagy szexuális szempontból kihívóan. Megjelenésük jellemzően magára irányítja a figyelmet, fokozott energiát fordítanak külsejükre és annak megfigyelésére, hogy mások miként látják őket. Sokszor viselnek extravagáns, rikító, feltűnő ruházatot. Kapcsolataikban általában kevés az intimitás. A hisztrionikus személyiségzavarral diagnosztizáltak körében lényegesen több a nő. A zavar kialakulásának több különféle magyarázata van. Van, amelyik a szülői szeretetlenséget, a gyermek elhagyatottságtól való félelmét emeli ki. Az érzelmileg túlfűtött helyzetek kialakításának célja a többi ember oltalmazó ösztöneinek felébresztése. Mások a fokozott szuggesztibilitásra, a decentrálásra való képtelenségre helyezik a hangsúlyt. Ismét mások a társadalmi elvárásokat jelölik meg kiváltó tényezőként. Pszichoterápiába általában bevonhatók, ám szeszélyességük, indokolatlan követelőzéseik, manipulációik miatt csak nehézkesen haladnak előre.

    1. Nárcisztikus személyiségzavar

A zavar elnevezése az önmaga vízben tükröződő tükörképét csodáló, majd emiatt vízbe fúló, mondabeli Narcisszosz nevéből származik. Jellemzője a kifejezetten kóros, grandiózus önértékelés, a szélsőséges önimádat, a külső elismerés, csodálat iránti állandó igény, az empátia szembetűnő hiánya (DSM-IV, 2001). Saját teljesítményüket felnagyítják, környezetüktől pedig elvárják, hogy őket felsőbbrendűként kezelje. Általában rendkívüli sikerről, hatalomról álmodoznak. Hiúak, kapcsolataikban önzők, csak magukra koncentrálnak. Rendkívül nehezen viselik, ha „nem körülöttük forog a világ”. Mások sikereire irigyek, céljaik elérése érdekében gyakran használnak ki másokat. Önelégültek, modoruk másokkal szemben gyakran lekezelő, esetenként arrogáns. Fokozottan ügyelnek a külsőségekre. Kapcsolataikat gondosan megválogatják, különleges bánásmódra tartanak igényt. Nehezen, gyakran dühvel, a megalázottság érzésével fogadják a kritikát, rosszul tűrik a frusztrációt. Vannak köztük azonban olyanok is, akikről szinte lepereg mindenfajta bírálat. Bensőséges, tartós, szeretetteljes kapcsolatok kiépítésére általában nem képesek. A nárcisztikus személyiségzavarral küzdők 75%-a férfi. A zavar kialakulásának magyarázata változó. Vannak, akik a rideg, elutasító szülői magatartásban, a szeretetlenségben, visszautasítottságban eltelt gyermekkorban látják a probléma gyökerét, mások éppen ellenkezőleg, a túlzott elfogadást, a „majomszeretetet”, az elkényeztetést látják a legfőbb bajnak. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők (saját túlzott önértékelésük miatt) többnyire ritkán folyamodnak terápiás segítségért, ha mégis, alapvető személyiségszerkezetük többnyire igen nehézkessé teszi a folyamatot, és kétségessé a sikert.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Irodalom: Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 547-567) DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest Kuritárné Szabó, I. (2012). Integratív megközelítés a borderline betegek pszichoterápiájában. Psychiatria Hungarica, 2012/4., pp. 233-244.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Hogy tudnam szemelyisegzavaros/maniakus depresszios hugomat orvoshoz kuldeni

Kedves doktorno/ doktor ur, Hugom nemreg elvalt, szereny anyagi korulmenyek kozott el ket gyerekkel, sulyosan labilis pszichesen (duhrohamok, depresszio - gyerekkorban sajat szuleink is elvaltak) de visszautasitja a csaladi segitseget. Velem meg beszel es valahogy szeretnem ravenni, hogy menjen el egy pszichologushoz, ki is fizetnem neki. Hogyan lehet egy nagyon labilis, dacos emberrel a betegsegerol beszelni es meggyozni, hogy menjen orvoshoz? Koszonettel AM

Munkakerülés

önértékelési zavarból van kiút? 23 éves fiatal vagyok és a szüleimnél élek, nem dolgozok, mert őszintén rühellem a munkahelyi környezetet és a stresszt ami vele jár. És tanulni se tudok, mert egyszerűen leülök és inkább gondolok egyet és elmegyek úszni. Csak azért rossz így mert nincsenek emberi kapcsolataim, mert a munkanélküliség és a mamahotel gáz dolog szerintem. Nem merek lányokkal ismerkedni, mert nekik fontos hogy a pasinak pénze legyen ,autója és "foglalkozása",ez amúgy tényleg fontos vagy csak a diplomásoknak??? prostituáltnál voltam múltkor, ott mindegy. Amikor dolgoztam gyárban

Milyen hatással van egy disszociatív személyiségzavarban lévő tininél ha emlékeztetjük arra amit a fájdalom miatt elfelejtett?

Üdvözlöm! Egy 14éves lánynál a disszociatív szemzav. tüneteit véltem felfedezni. Vantöbb személyisége. Egy 10év. lány(démon),egy lélek(testőr,akilehet tegnap alakult ki) s egy ideges valaki.A lélekfeladata vigyázni atestre míg visszanem tér atöbbi személyiséggelvaló harcból az egyén. Azértgondolom,hogy lélek lehetett mertaztmondta én is lehetek olyan mint ő,amolyan testőr,csak meg kell hozzá halnom. A démon meg mondta,hogy vannak még többen akik a felszínre akarnak kerülni. De az egyén most nem emlékszik a tegnap történtekre(testőr) s arrasem ami hétfőeste történt(démon). A démon előtti dolog

Mi baja lehet?

Tisztelt Dr. Nő/ Úr! A volt barátomnak szakítás után (egyébként előtte is) szörnyű élete volt. Most külföldön dolgozik, hogy helyre hozzon mindent, de nagyon ijesztő dolgokat mesélt. Azt mondja, hogy szerinte két évvel ezelőtt ő megnyerte a lottót és mi elloptuk tőle a szelvényt. (Nyilván semmi ilyen nem történt.) Aztán azt mesélte, hogy szerinte valaki szórakozik vele és ez egy játék, az élet egy teszt... és valaki jót nevet az ő szenvedésén. (Régebben számítógépes játékokkal is játszott, nem tudom köze van-e hozzá.) Most azt gondolja, ott ahol lakik (szerető emberek közt), úgy érzi, meg

Szülőn Élősködő

Tiszteletem! Tudom más azt mondaná ne szóljunk bele más életébe, de a sógorom szinte alig mozdul ki a házból, nem dolgozik mert egyszer volt egy rossz tapasztalata. Vitték már szakemberekhez, de azt mondták semmi baja. Mi is leültünk családdal beszélni a problémáról, de nem hallgatja végig, kiforgatja, és önmagából is kifordul a téma hallatán agresszív lesz, az a kifogása, hogy mivel neki olyan rossz gyerekkora volt ezért evidens, hogy az anyja eltartja őt. És tesz róla. Mindig van olyan elszólása ami által bűntudatot keltsen benne folyamatosan, hogy rossz anya volt. Ami nem igaz egyáltalán.

21 éves unokám segítése

21 éves fiú unokám egy éve Írországból hazaköltözött .A fiam válása után 2011-ben a két unokám az édesanyjukkal és az akkori férjével mentek Írországba. Sajnos a válás körüli események érzésem szerint megviselték a gyerekek lelki világát, különösen a fiúét. A kislány akkor öt éves volt. Az édesanyjuk az utolsó időszakban már az édesapjukhoz ,sőt hozzám sem engedte a gyerekeket. Az unokám Írországban leérettségizett.Amikor 2017. novemberben hazajött két hónapig az édesapjánál volt és dolgozott. Hozzánk költözött.Két kikötésem volt dolgozni és tanulni kell. Egy év eltelt nem tanul, nem dolgozik

Nem tudom mi a baj

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Szeretnék tanácsot kérni azzal a panasszal hogy egyszerüen nem értem mitörténik velem,össze zavar minden,de legfőképpen az hogy napok óta rám tört egy ilyen üresség érzés,és olyan gondolatok mennek át fejemen ami nem az enyém..rossz gondolatok mintha bántani akarnám a szeretteim tudatosan,és.ez akkora szorongást okoz,hogy egyszerüen bepánikolok és megrémulök és iszonyatos büntudatom van hogy ennyire gonosz hogy lehetek.Idegennek tünik minden,ha tükörbe nézek én is idegennek tünök magamnak. semmi nem tud erőt adni semmihez,élek hogy megörültem vagy skizofrén lettem hogy

Nárcisztikus ex

Üdvözlöm a volt párom nárcisztikus személyiségzavaros 2 évig gyötört engem visszajött eldobott szavakkal bántott engem hibáztatott most kiléptem a kapcsolatbol es szeretném ujraépiteni magam a társfüggöségböl kigyogyulni ebben szeretnek segitseget kerni koszonom.

Ragaszkodás

Tisztelt Pszichológus! 27 éves vagyok. 13 éve küzdök egy problémával, aminek a lényege, hogy nagyon ragaszkodom bizonyos emberekhez (idősebb nők), akiket én választok ki, nem tudatosan. Többször csalódtam már. Jelenleg egy olyan személynél érzem, akivel 3 és fél éve ismerjük egymást, mikor megismertem csak beszélgettünk, semmi több. Idő közben megkeresztelkedtem, és a sors úgy hozta, hogy Ő lett a Keresztanyám. Ekkor megváltozott minden. Az elején nagyon éreztem ezt a ragaszkodást, beszéltem is neki erről, de nem nagyon mertem, féltem, hogy nem érti meg. Teljesen megértő volt, de akkor is úg

Mitől lettem családapából tróger

T. Pszichologusok! Komoly problémával keresem meg most Önoket. Iden töltöttem a 41-t. A szuletesnapom utan ugy ereztem, hiaba a csalad megis maganyos vagyok. Folytatasnak, Husvet hetfon elhunyt anyam. Eztan atvaltottam teneegerbe es csak lanyokkal baratkoztam. Ugyan fizikailag nem csaltam meg a párom, de lelkileg minden keppen. Az jol esett, hogy figyelnek ram es meghallgatnak. De ahogy az meg is van irva meg is buktam. Ezt kovetoen a parom megbocsatott, de ujra es ujra elkovettem ezt a baklovest. Legutobb, augusztusban. Egy pillanatnyi erzest irtam meg, amit rogton tisztaztam is azzal akinek

Csökkentett empátia?

Kiskoromban traumatikus családban éltem és ennek megvan az eredménye. Most vagyok 17 éves fiú. 2 évvel ezelőtt volt egy érzelmi traumám. Egy lány akit nagyon szerettem,egyszerűen visszautasított. És pár hónap után már nem fájt. Viszont a depresszió megmaradt. Egyre többet randizgatok és egy lányba se tudok beleszeretni. Most egy lany szerelmes belém viszont ezt nem tudom viszonozni. Akarok párkapcsolatot de ezt érzelmileg nem érzek mert alig érzek valamit. Az emberek iránt se tudok érzelmeket táplálni. Az elutasításnál nagyon magamba zuhantam.

Vajon a "webkamerázás" megcsalásnak minősül távkapcsolatban?

Kedves Doktor úr/ Doktor nő! Barátommal 2 éve alkotunk egy párt,sajnos a munkája miatt 1500 km.választ el minket,3havonta találkozunk,de ezzel nincs gond.Mivel én is dolgozok,ezért nem volt alkalmam elmenni hozzá,egészen májusig.Májuskor nála,külföldön töltöttem 3hetet.Csodálatosan volt minden, ő nagyon romantikus típus,nagyon kifejezi nekem, és érezteti velem,hogy én vagyok az "egyetlen egy". Virtuálisan is. A probléma a következő,ő épp dolgozott,amikor nem bírtam ki, és megnéztem az előzményeit a gépen.Láttam,hogy pornó oldalakat gyakran látogat,amivel nincs is gond,de,Ő fel van regisztrálv

Van segítség, vagy ilyen vagyok?

A kiválasztott problémakörökből, mindegyik valamennyi részben igaz rám, de szerintem teljes mértékben egyik se. A fő problémám, hogy 39 éves vagyok, és nem volt még komoly párkapcsolatom. Nem sikerül nőkkel egy normális vagy átlagosnak mondott kapcsolatot kialakítani. Egy kapcsolatom volt eddig, az pedig egy inkább szexuális beállítottságú együttjárás, és együttlét volt. Szociálisan sok dologgal kapcsolatban elutasító vagyok, és nem vagyok túl asszertív, inkább a passzív és a passzív-agresszív viselkedés jellemző rám. Mivel sokszor inkább magambaforduló vagyok, így a környezetem nagy része neh

Nárcisztikus - Pszichopata....

Tisztelt Szakember. A volt élettársam szakításunk előtt előtt, eléggé keményen produkálta a Nárcisztikus (személyiségzavar) pszichopata tüneteit. Igaz, együtt élésünk során is., és azóta is egyre erősebben. Szeretném megkérdezni ezt a diagnózist egy jó szakember megtudja e állapítani, szeretnék benne egészen biztos lenni. Illetve problémámmal hová fordulhatok helyileg személyesen tudnak e ajánlani szakosodott szakembert? Van 2 pici gyermekünk kicsikét értük is aggódom... Veszprémi vagyok. Válaszát előre is köszönöm! -R-

Oldalak