Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Személyiségzavarok

A személyiségzavarokról általában Az összefoglaló alapvetően Ronald J. Comer A lélek betegségei (Osiris, 2005) című műve alapján készült, a benne hivatkozott szerzőket külön nem említve. Minden embernek vannak személyiségvonásai. Ezek részben genetikai adottságaink révén meghatározottak, részben pedig a fejlődés során, egy-egy adott helyzetre adott, megtanult válaszainkból, mintáinkból következnek. Maga a személyiség az élet folyamán változik, hiszen a különféle élethelyzetekhez való adaptív alkalmazkodás sok rugalmasságot igényel. Ez az, amire a személyiségzavarral (más néven karakterfejlődési zavarral) küzdő emberek nem, vagy csak segítséggel képesek. A személyiségzavar fogalma a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintáját takarja, mely jelentős mértékben más, mint amit az egyént körülvevő kultúra elvárásai diktálnak. Ez a rugalmatlanság számos esetben vezet további pszichés zavarokhoz, szociális, illetve munkahelyi konfliktusokhoz. A karakterfejlődési zavar általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban válik felismerhetővé. (DSM-IV, 2001). A probléma leggyakrabban egész életen át tart, az egyénnek nincs rálátása. Prevalenciája a felnőttek körében 4-15 százalékra tehető, ám ez a becslés meglehetősen bizonytalan. A személyiségzavarok diagnosztizálása meglehetősen nehéz, mert nem egyszerű meghúzni azt a határt, ami a már ide sorolandó esetek, és a nagyon erős, de a „normál” kategóriába sorolandó személyiségvonások között húzódik. A személyiségzavarok hosszadalmas (minimálisan egy-két évig tartó) pszichoterápiával korrigálhatók, amennyiben a kliens erre erősen motivált. Többféle terápiás megközelítés létezik, mindegyik másra helyezi a hangsúlyt, de a legfontosabb maga a terapeuta személyisége és a biztonságot adó, elfogadó terápiás kapcsolat, mely hozzásegít a változáshoz. A változás megélése, elfogadása néha önmagában is nehéz, hiszen a társas környezet részint nem mindig veszi ezt észre, részint nem mindig fogadja pozitívan. Az esetek egy kis részében spontán fejlődés is bekövetkezhet, mely legalábbis csökkenti a zavar súlyosságát. A DSM-IV továbbfejlesztett változata, a nemrégiben közzétett DSM-V másféle felosztásban kategorizálja a személyiségzavarokat, jelen esetben azonban a DSM-IV alapján mutatom be őket. „Teátrális” személyiségzavarok A személyiségzavarok DSM-IV szerinti felosztása alapján négy féle személyiségzavar tartozik ebbe a csoportba: az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus.

  1. Antiszociális személyiségzavar

Gyakran nevezik pszichopatának vagy szociopatának az antiszociális személyiségzavarral élő embereket. Legjellemzőbb vonásuk, hogy rendszeresen semmibe veszik és megsértik mások jogait (DSM-IV, 2001). Többnyire ez húzódik meg a különféle bűncselekmények mögött. A viselkedés jelei gyakran már serdülőkorban vagy annál korábban jelentkeznek. Ilyenek lehetnek az iskolakerülés, állatkínzás, verekedés, társakkal szembeni kegyetlenkedés, rongálás, lopás, hazudozás. Az ilyen emberek rendszerint nem számolnak viselkedésük következményeivel, impulzívak, ingerlékenyek, gyakran agresszívek. Tartós kapcsolatra általában képtelenek. Gyakran manipulálnak másokat személyes előny megszerzése céljából. A másoknak okozott fájdalom vagy kár tökéletesen hidegen hagyja őket, lelkiismeret furdalást nem éreznek. Gyakran kerülnek összeütközésbe a törvénnyel, részint erőszakos magatartásuk, részint pedig a drog- vagy alkohol okozta problémák miatt. Egyes felmérések szerint a népesség 3,5 százaléka (többségükben férfiak) sorolható ebbe a kategóriába. Megfigyelések szerint a magatartászavarral vagy figyelemhiányos hiperaktivitással kezelt gyerekek körében jóval magasabb az antiszociális személyiség kialakulásának kockázata. A zavar létrejöttének többféle magyarázata van. Egyes irányzatok a csecsemőkori elhanyagolást és/vagy abúzust jelölik meg magyarázatul, mások a modellkövetést (családi minta), megint mások biológiai gyökereket látnak: az általános aktivitásszint veleszületetten alacsonyabb voltát, és az ebből fakadó fokozott ingerkeresést. A személyiségzavar kezelése a lelkiismeret és a változásra való motiváció hiánya miatt szinte kilátástalan. Rendelkezésre álló adatok alapján a börtönökben alkalmazott zsetongazdálkodással lehetett némi pozitív eredményt elérni.

    1. Borderline személyiségzavar

Ezt a zavart alapvetően meghatározza a hangulati, érzelmi labilitás, a torz, bizonytalan önértékelés és az impulzivitás. Rendszeresen előfordulnak különböző önsértések (karok, lábak „falcolása”) vagy egyéb szélsőségesen önveszélyeztető magatartás (szabályoknak fittyet hányó autóvezetés, alkohol- és/vagy droghasználat, illetve a szexuális partnerek gyakori váltogatása, stb.). A zavarra jellemző a belső ürességérzés, a kötődési nehézségek. Kapcsolataik általában viharosak, a partnerhez fűződő érzések a szélsőséges idealizálás és a teljes lebecsülés között váltakoznak. Magatartásukra rányomja bélyegét a valós vagy vélt elhagyatástól való intenzív félelem, rettegnek attól, hogy magukra maradnak. Egyes esetekben paranoid tünetek is megjelenthetnek. Gyakoriak az indulatkitörések, melyeket nem, vagy csak igen nehezen tudnak kezelni, és indulataikat gyakran fordítják önmaguk ellen. Rendszeresen fenyegetőznek öngyilkossággal, sőt, számos esetben a fenyegetőzésnél messzebbre mennek: demonstratív módon végre is hajtják a szuicid kísérletet (DSM-IV, 2001). Ezek egy része sajnálatos módon befejezett öngyilkossággá válik, a borderline személyiségzavarral diagnosztizált kliensek körében 6-8,5 százalékra tehető ezek aránya. A zavar kialakulásának számos magyarázata van. Az esetek többségében kimutatható a korai szűlő-gyerek kapcsolat sérülése, a szülői elhanyagolás vagy el nem fogadás (illetve ennek szubjektív megélése), továbbá szignifikánsan gyakoribbak a különféle traumatikus események (fizikai vagy szexuális abúzus, halálesetek, válások). A biológiai irányzatok képviselői az alacsonyabb szerotoninszintet és az alvási mintázatban mutatkozó rendellenességeket, valamint a dopamin-működés zavarait emelik ki. A szociokulturális irányzat hívei a felgyorsult kulturális változásokkal, a társadalmi közeg szétesésével, az általánossá váló identitásválsággal, üresség és szorongás érzéssel, továbbá a megváltozott szülői-nevelői attitűddel hozzák összefüggésbe a jelenséget. Ez utóbbit támasztja alá az, hogy az utóbbi évtizedekben érzékelhetően nőtt ezen személyiségzavar előfordulásának aránya. A borderline személyiségzavar kezelésében a hosszú távú pszichoterápia jelentős és tartós javulást eredményezhet. A legújabb eredmények szerint, bár számos hatékony terápiás eljárás létezik, leginkább a több módszert kombináló úgynevezett integratív terápiától várható leginkább érdemi javulás. Az integratív terápia ötvözi a Marsha Linehan által kidolgozott dialektikus viselkedésterápia (DBT), az áttételre fókuszált pszichoterápia (TFP), a Young-féle sématerápia, a mentalizáció fókuszú terápia (MBT), a kognitív-analitikus terápia (CAT) és esetleg más, specifikus terápiák elemeit. Ezek arányát minden esetben egyedi módon, személyre szabottan kell megállapítani, hiszen minden borderline személyiségzavarral küzdő más és más. Elengedhetetlenek a rogersi terapeuta-változók: az empátia, a kongruencia és a hitelesség; ezen túlmenően a terapeuta aktivitására, rugalmasságára, meleg, támogató, elfogadó attitűdjére is szükség van (Kuritárné Szabó I., 2012).

    1. Hisztrionikus személyiségzavar

Régebben hisztériás személyiségnek nevezték, jellemzője a fokozott emocionalitás, a figyelemfelkeltés igénye, az érzelmi túlfűtöttség (DSM-IV, 2001). Ezek az emberek úgy viselkednek, mintha színpadon élnék az életüket, modoruk, gesztusaik teátrálisak, véleményük, mondanivalójuk gyakorta változik, attól függően, hogy a másik mit akar hallani tőlük. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elnyerjék mások tetszését. Nehezen viselik, ha várakoztatják őket, ha nem ők vannak a figyelem középpontjában. Önmagukra fókuszálnak, jellemző tulajdonságaik a hiúság és a követelőzés. Gyakran viselkednek provokatívan vagy szexuális szempontból kihívóan. Megjelenésük jellemzően magára irányítja a figyelmet, fokozott energiát fordítanak külsejükre és annak megfigyelésére, hogy mások miként látják őket. Sokszor viselnek extravagáns, rikító, feltűnő ruházatot. Kapcsolataikban általában kevés az intimitás. A hisztrionikus személyiségzavarral diagnosztizáltak körében lényegesen több a nő. A zavar kialakulásának több különféle magyarázata van. Van, amelyik a szülői szeretetlenséget, a gyermek elhagyatottságtól való félelmét emeli ki. Az érzelmileg túlfűtött helyzetek kialakításának célja a többi ember oltalmazó ösztöneinek felébresztése. Mások a fokozott szuggesztibilitásra, a decentrálásra való képtelenségre helyezik a hangsúlyt. Ismét mások a társadalmi elvárásokat jelölik meg kiváltó tényezőként. Pszichoterápiába általában bevonhatók, ám szeszélyességük, indokolatlan követelőzéseik, manipulációik miatt csak nehézkesen haladnak előre.

    1. Nárcisztikus személyiségzavar

A zavar elnevezése az önmaga vízben tükröződő tükörképét csodáló, majd emiatt vízbe fúló, mondabeli Narcisszosz nevéből származik. Jellemzője a kifejezetten kóros, grandiózus önértékelés, a szélsőséges önimádat, a külső elismerés, csodálat iránti állandó igény, az empátia szembetűnő hiánya (DSM-IV, 2001). Saját teljesítményüket felnagyítják, környezetüktől pedig elvárják, hogy őket felsőbbrendűként kezelje. Általában rendkívüli sikerről, hatalomról álmodoznak. Hiúak, kapcsolataikban önzők, csak magukra koncentrálnak. Rendkívül nehezen viselik, ha „nem körülöttük forog a világ”. Mások sikereire irigyek, céljaik elérése érdekében gyakran használnak ki másokat. Önelégültek, modoruk másokkal szemben gyakran lekezelő, esetenként arrogáns. Fokozottan ügyelnek a külsőségekre. Kapcsolataikat gondosan megválogatják, különleges bánásmódra tartanak igényt. Nehezen, gyakran dühvel, a megalázottság érzésével fogadják a kritikát, rosszul tűrik a frusztrációt. Vannak köztük azonban olyanok is, akikről szinte lepereg mindenfajta bírálat. Bensőséges, tartós, szeretetteljes kapcsolatok kiépítésére általában nem képesek. A nárcisztikus személyiségzavarral küzdők 75%-a férfi. A zavar kialakulásának magyarázata változó. Vannak, akik a rideg, elutasító szülői magatartásban, a szeretetlenségben, visszautasítottságban eltelt gyermekkorban látják a probléma gyökerét, mások éppen ellenkezőleg, a túlzott elfogadást, a „majomszeretetet”, az elkényeztetést látják a legfőbb bajnak. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők (saját túlzott önértékelésük miatt) többnyire ritkán folyamodnak terápiás segítségért, ha mégis, alapvető személyiségszerkezetük többnyire igen nehézkessé teszi a folyamatot, és kétségessé a sikert.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Irodalom: Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 547-567) DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest Kuritárné Szabó, I. (2012). Integratív megközelítés a borderline betegek pszichoterápiájában. Psychiatria Hungarica, 2012/4., pp. 233-244.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Rosszak a kapcsolati mintázataim?

Üdv! Egyik barátom felnyitotta a szemem, hogy lelki szemetesládának használom. Szoktam vele nem csak magamról beszélni, de tényleg van igazság benne. A legtöbb kapcsolatom sajnos tényleg olyan, hogy azok tényleg rólam szólnak, segítségért támogatásért fordulok általában másokhoz. Tudnék talán én is támogatást nyújtani másoknak, de tőlem nem kérnek segítséget mások. Illetve tényleg figyelnem kell, hogy ne csak magamról szóljanak a kapcsolataim. Lehetséges-e, hogy személyiségzavarban szenvedek, és energiavámpír vagyok? Sajnos sikerült már elmarni is magamtól ismerősöket ezzel. Okozhatja-e ezt a

Önbizalomhiány, borderline, vagy itt a vége a kapcsolatomnak??

Legjobb gyerekkori barátnőm és a férjem régen együtt jártak kis ideig. Mi jóval később ismerkedtünk meg, összeházasodtunk. Barátnőmmel (ő egyedülálló) sok közös programom volt, aztán egyszerre férjem is egyre gyakrabban csatlakozott, már hármasban mentünk... Aztán úgy alakult, hogy férjem már egyedül ment barátnőm lakására ezt azt megszerelni... Tudom, hogy most is tetszik neki a barátnőm, ő meg olyan kijelentést tett egyszer, hogy ilyen pasi kéne neki is... Férjem nem szeret sokat beszélni, rám sem figyel sokszor, sőt, leállít, ne beszéljek annyit, nem érdekli (mások szerint csendes vagyok).

Kell tartani tőle?

Fb-on keresett meg egy férfi. (Személyéről annyit tudok, hogy mindkét szülője alkoholista volt. Kábultságukban többszor szexeltek a szeme láttára. Párjától külön él. 2 nap csak beszélgetés után képet küldött a férfiasságáról, és a fenekéről. (amitől nagyon megijedtem) -aztan megkérdezte, hogy mi a véleményem róluk.., tetszik e az alakja? Továbbá ilyesni valaszokat ir nekem: -tied vagyok -imádlak ezt tudnod kell - ha tetszene nekem, elválnék e miatta - a személyéhez hozzá kell szokjak -puszillak -naponta többször írja le, hogy tetszek neki -ilyen gyönyörű nőt régen látott

viselkedészavar

Van egy 44. éves lányom. A nehéz természetének tudtuk be, h rengeteg konfliktus van körülötte. Többször próbáltuk, hogy forduljon segítségért orvoshoz az agressziója miatt, de ez szintén konfliktust eredményezett. Nagyon agresszív, olyankor nem érdekli mit mond (durva, csúnya szavak) ordít, elviharzik v lecsapja a telefont. Ha beszélgetni próbálunk vele, néha elég zavaros a gondolatfűzése, nem érthető. Csak a negatív érzéseket tudja kifejezni, mindenkit negatív kritikával illet és nem tud bocsánatot kérni. Veszekedéskor mond olyan mondatot is, ami sehogy sem illik a témába. Nem tud baráti, sze

Münchausen szindróma?

Üdvözlöm! Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy leírjam-e ezt. Úgy érzem, Münchausen szindrómám van. 32 éves vagyok, legalább 10 éve teszek szándékosan magammal olyan dolgokat, amikkel orvoshoz kerülhetek. Vért kevertem a vizelet mintába, szándékosan megmérgeztem magam gyógyszerrel, ami miatt majdnem meghaltam, intenzív osztályom kezeltek stb. Jelen pillanatban a covidot próbálom "elkapni", pedig súlyos asztmás vagyok, tudom, hogy belehalhatok. De egyszerűen ilyenkor, ha beteg vagyok nem érzem azt, hogy eltűnök, úgy érzem számítok. Rengeteg diagnózisom van, pl borderline, depresszió Évek óta n

Érdemes lenne szakovoshoz fordulnom?

Tisztelt Dr.! 20 éven nő vagyok, és az elmúlt két évem saját magam megfigyelésével és megértésével küzdöttem.Pánikrohamok(igaz már kevesebb),dühkitörések,önbántalmazási hajlam,öngyilkos gondolatok,szorongás,üresség érzet,evészavar,gyakran csapongó érzelmek,depresszió,dohányzás,alkohol és drog fogyasztás,instabil önkép,alvás zavar.Mint egy depressziós figyelemre éhez kamasz,csak hogy tudom,nem vagyok depressziós sem pedig kamasz. A problémám pedig nem el-el múló szakasz hanem folyamatos bizonytalanság amire már a baráti köröm is felhívta figyelmem.Egy napomat úgy írnám le mint egy hullámvasút,m

Nárcisztikus személy?

Tisztelt pszichológus! Úgy érzem, hogy a környezetemben van egy nárcisztikus személy, aki egész pontosan az édesanyám párja. Napi rendszerességgel nem, de azért havi szinten 2-3 alkalommal mindig előfordul, hogy valamin összevesznek, amiben persze az én anyám a hibás, a párja úgy gondolja, hogy saját magának mindig igaza van. Sokszor észreveszem, hogy a párja szereti meghatározni a programokat. Előfordult már olyan, hogy megakarta szabni, hogy milyen ruhát vegyen meg a boltban. Ha szólunk Neki, hogy mosson kezet amikor hazajön, és leveszi a cipőjét, kabátját, stb, akkor ellenkezik és

Képtelen vagyok dolgozni?

Tisztelt Pszichológus! 32 éves vagyok, évekig kezeltek borderline és táplálkozási zavar, depresszió, pánikbetegség miatt. 4 éve nem kapok " rendes" kezelést, jól vagyok, boldog kapcsolatban élek immáron 4 éve. Tavaly kellett orvoshoz mennek, mert munkakezdés után felerősödtek az önbántalmazási késztetéseim, megint vagdostam, hánytattam magam, pánikrohamaim voltak. Beutaltak klinikára is, de eljöttem mert nem bírtam a kórházi környezetet. Persze munkahelyről kirúgtak, Azután itthon dolgoztam masszázs vállalkozásomban, nem volt gondom, kiegyensúlyozott voltam, szerettem.Szeptember óta megint ren

kapcsolatfüggő vagyok van ebből kiút?

Kedves szakértő a nevem Marika 33 éves vagyok sajnos kapcsolatfüggőségben szenvedek amiből szeretnék kigyógyulni mert csak szenvedést okoz nekem. Az a legnagyobb baj velem,hogy nem szeretek egyedül lenni muszáj,hogy legyen mellettem egy társ. Ha rossz a párkapcsolat én akkor is benne maradok csak azért,hogy ne legyek egyedül. Hiába tudom az eszemmel,hogy ez nem az igazi akire vágytam mégis vele maradok még akkor is ha tényleg menthetetlen a kapcsolat. Jelenleg van kapcsolatom már lassan 7 hónapja együtt vagyok egy 30 éves pasival de már nagyon sok gond van kettőnk között. Mindenféle apróságon

dependes/függő személyiség

Kedves pszichológus! Sokat olvasgatva a témában, és más személy visszacsatolásából is, úgy gondolom, hogy van esélye annak, hogy valamilyen személyiségzavarom van. A leginkább a függő jellemző rám az olvasottak alapján, de viszonylag nagyobb részben igaznak érzem kényszeres, és kis részben a nárcisztikus, és az elkerülő személyiségzavart is. Szeretném ezeket jobban megérteni, és úgy amblokk önmagamat is, a legbelső énemet jobban megismerni, megérteni. Tudom, hogy elég súlyos dolgokat állítok most itt magamról, és nem zárom ki a lehetőségét egy szakember segítségének sem, de szeretnék elsősorb

Rajtett narcizmus

Tisztelt Pszichologuskereso! Regota erzem h nincs rendben vmi a szemelyisegemmel, de az utobbi honapokban rajottem h sztem rejtett narcisztikus szemelyisegzavarom van. Probaltam celiranyosan pszichologust keresni Pecsen ennek megerositesere illetve tarapia celjabol, de nem talaltam. Onok esetleg nem tudnanak ajanlani vkit Pecsen, aki foglalkozik narcisztikus szemelyek diagnozisaval es pszichoterapiajaval is? Valaszukat elore is koszonove, Farkas Orsolya

Bizni egy aspergeresben?

Üdvözletem! 6 év némaság után üzenetet kaptam az exemtől. Pár hónapja önként pszichológushoz ment, mert rájött, bizonyos kapcsolati mintái (kudarcai) ismétlődnek. Diagnózis: Asperger. Nem tudom, milyen szintű vagy fokú pontosan. "Önmagán dolgozik", szakemberhez nem jár. Most bocsánatot kért. Nagyon okos, de csúnya múltja van: hideg anya, tinédzserként vesztette el az apját, utána 10 év könnyű drogok, cigaretta, ital, abbahagyott főiskolák, majd külföldre költözés. Kb. egy évig könyörtelenül ignorálta a családja hivásait. (Később velem is ilyen volt). Már tiszta volt, mikor én megismertem. Kedv

Van megoldás?

Tisztelt Pszichológus! Már kb 8-10 éves korom óta foglalkoztat az, hogy erős ösztönzést érezzek arra, hogy az ellenkező nem fehérneműit használjam. Mindig titokban vettem fel azokat, de volt, amikor mégis lebuktam. Olyankor Édesanyám leszidott, és mindig mondta, hogy elmondja mindenkinek. Ilyenkor egy jó darabig nem mertem felvenni. Aztán kimaradt jó pár év és közben megnősültem és jöttek a gyerekek, az internet segítségével egyre mélyebbre kutakodtam a témában. Megveszem a fehérneműket, egyszer kétszer felveszem, hordom, egy két hónapig aztán jön egy gondolat, hogy keresek így magamnak szexu

Kapcsolatfüggőség

Jó napot kívánok, évekkel ezelőtt mondta a nővérem hogy kapcsolatfüggő vagyok. Ezt akkor nem fogadtam el,nem ismertem be. Mára lassan tudatosul bennem, visszatekintve az elmúlt évekre,hogy ez így van. Utána olvastam ennek,jó pár kapcsolatfüggőségi jellemző igaz rám. Többek között az is,hogy a szüleimhez vezethető ez vissza,elválltak. Nem gondoltam volna hogy ez kihat rám ennyire.Segítséget szeretnék kérni.

Kapcsolatfüggőség

Jó napot kívánok, évekkel ezelőtt mondta a nővérem hogy kapcsolatfüggő vagyok. Ezt akkor nem fogadtam el,nem ismertem be. Mára lassan tudatosul bennem, visszatekintve az elmúlt évekre,hogy ez így van. Utána olvastam ennek,jó pár kapcsolatfüggőségi jellemző igaz rám. Többek között az is,hogy a szüleimhez vezethető ez vissza,elválltak. Nem gondoltam volna hogy ez kihat rám ennyire.Segítséget szeretnék kérni.

Oldalak