Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Személyiségzavarok

A személyiségzavarokról általában Az összefoglaló alapvetően Ronald J. Comer A lélek betegségei (Osiris, 2005) című műve alapján készült, a benne hivatkozott szerzőket külön nem említve. Minden embernek vannak személyiségvonásai. Ezek részben genetikai adottságaink révén meghatározottak, részben pedig a fejlődés során, egy-egy adott helyzetre adott, megtanult válaszainkból, mintáinkból következnek. Maga a személyiség az élet folyamán változik, hiszen a különféle élethelyzetekhez való adaptív alkalmazkodás sok rugalmasságot igényel. Ez az, amire a személyiségzavarral (más néven karakterfejlődési zavarral) küzdő emberek nem, vagy csak segítséggel képesek. A személyiségzavar fogalma a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintáját takarja, mely jelentős mértékben más, mint amit az egyént körülvevő kultúra elvárásai diktálnak. Ez a rugalmatlanság számos esetben vezet további pszichés zavarokhoz, szociális, illetve munkahelyi konfliktusokhoz. A karakterfejlődési zavar általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban válik felismerhetővé. (DSM-IV, 2001). A probléma leggyakrabban egész életen át tart, az egyénnek nincs rálátása. Prevalenciája a felnőttek körében 4-15 százalékra tehető, ám ez a becslés meglehetősen bizonytalan. A személyiségzavarok diagnosztizálása meglehetősen nehéz, mert nem egyszerű meghúzni azt a határt, ami a már ide sorolandó esetek, és a nagyon erős, de a „normál” kategóriába sorolandó személyiségvonások között húzódik. A személyiségzavarok hosszadalmas (minimálisan egy-két évig tartó) pszichoterápiával korrigálhatók, amennyiben a kliens erre erősen motivált. Többféle terápiás megközelítés létezik, mindegyik másra helyezi a hangsúlyt, de a legfontosabb maga a terapeuta személyisége és a biztonságot adó, elfogadó terápiás kapcsolat, mely hozzásegít a változáshoz. A változás megélése, elfogadása néha önmagában is nehéz, hiszen a társas környezet részint nem mindig veszi ezt észre, részint nem mindig fogadja pozitívan. Az esetek egy kis részében spontán fejlődés is bekövetkezhet, mely legalábbis csökkenti a zavar súlyosságát. A DSM-IV továbbfejlesztett változata, a nemrégiben közzétett DSM-V másféle felosztásban kategorizálja a személyiségzavarokat, jelen esetben azonban a DSM-IV alapján mutatom be őket. „Teátrális” személyiségzavarok A személyiségzavarok DSM-IV szerinti felosztása alapján négy féle személyiségzavar tartozik ebbe a csoportba: az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus.

  1. Antiszociális személyiségzavar

Gyakran nevezik pszichopatának vagy szociopatának az antiszociális személyiségzavarral élő embereket. Legjellemzőbb vonásuk, hogy rendszeresen semmibe veszik és megsértik mások jogait (DSM-IV, 2001). Többnyire ez húzódik meg a különféle bűncselekmények mögött. A viselkedés jelei gyakran már serdülőkorban vagy annál korábban jelentkeznek. Ilyenek lehetnek az iskolakerülés, állatkínzás, verekedés, társakkal szembeni kegyetlenkedés, rongálás, lopás, hazudozás. Az ilyen emberek rendszerint nem számolnak viselkedésük következményeivel, impulzívak, ingerlékenyek, gyakran agresszívek. Tartós kapcsolatra általában képtelenek. Gyakran manipulálnak másokat személyes előny megszerzése céljából. A másoknak okozott fájdalom vagy kár tökéletesen hidegen hagyja őket, lelkiismeret furdalást nem éreznek. Gyakran kerülnek összeütközésbe a törvénnyel, részint erőszakos magatartásuk, részint pedig a drog- vagy alkohol okozta problémák miatt. Egyes felmérések szerint a népesség 3,5 százaléka (többségükben férfiak) sorolható ebbe a kategóriába. Megfigyelések szerint a magatartászavarral vagy figyelemhiányos hiperaktivitással kezelt gyerekek körében jóval magasabb az antiszociális személyiség kialakulásának kockázata. A zavar létrejöttének többféle magyarázata van. Egyes irányzatok a csecsemőkori elhanyagolást és/vagy abúzust jelölik meg magyarázatul, mások a modellkövetést (családi minta), megint mások biológiai gyökereket látnak: az általános aktivitásszint veleszületetten alacsonyabb voltát, és az ebből fakadó fokozott ingerkeresést. A személyiségzavar kezelése a lelkiismeret és a változásra való motiváció hiánya miatt szinte kilátástalan. Rendelkezésre álló adatok alapján a börtönökben alkalmazott zsetongazdálkodással lehetett némi pozitív eredményt elérni.

    1. Borderline személyiségzavar

Ezt a zavart alapvetően meghatározza a hangulati, érzelmi labilitás, a torz, bizonytalan önértékelés és az impulzivitás. Rendszeresen előfordulnak különböző önsértések (karok, lábak „falcolása”) vagy egyéb szélsőségesen önveszélyeztető magatartás (szabályoknak fittyet hányó autóvezetés, alkohol- és/vagy droghasználat, illetve a szexuális partnerek gyakori váltogatása, stb.). A zavarra jellemző a belső ürességérzés, a kötődési nehézségek. Kapcsolataik általában viharosak, a partnerhez fűződő érzések a szélsőséges idealizálás és a teljes lebecsülés között váltakoznak. Magatartásukra rányomja bélyegét a valós vagy vélt elhagyatástól való intenzív félelem, rettegnek attól, hogy magukra maradnak. Egyes esetekben paranoid tünetek is megjelenthetnek. Gyakoriak az indulatkitörések, melyeket nem, vagy csak igen nehezen tudnak kezelni, és indulataikat gyakran fordítják önmaguk ellen. Rendszeresen fenyegetőznek öngyilkossággal, sőt, számos esetben a fenyegetőzésnél messzebbre mennek: demonstratív módon végre is hajtják a szuicid kísérletet (DSM-IV, 2001). Ezek egy része sajnálatos módon befejezett öngyilkossággá válik, a borderline személyiségzavarral diagnosztizált kliensek körében 6-8,5 százalékra tehető ezek aránya. A zavar kialakulásának számos magyarázata van. Az esetek többségében kimutatható a korai szűlő-gyerek kapcsolat sérülése, a szülői elhanyagolás vagy el nem fogadás (illetve ennek szubjektív megélése), továbbá szignifikánsan gyakoribbak a különféle traumatikus események (fizikai vagy szexuális abúzus, halálesetek, válások). A biológiai irányzatok képviselői az alacsonyabb szerotoninszintet és az alvási mintázatban mutatkozó rendellenességeket, valamint a dopamin-működés zavarait emelik ki. A szociokulturális irányzat hívei a felgyorsult kulturális változásokkal, a társadalmi közeg szétesésével, az általánossá váló identitásválsággal, üresség és szorongás érzéssel, továbbá a megváltozott szülői-nevelői attitűddel hozzák összefüggésbe a jelenséget. Ez utóbbit támasztja alá az, hogy az utóbbi évtizedekben érzékelhetően nőtt ezen személyiségzavar előfordulásának aránya. A borderline személyiségzavar kezelésében a hosszú távú pszichoterápia jelentős és tartós javulást eredményezhet. A legújabb eredmények szerint, bár számos hatékony terápiás eljárás létezik, leginkább a több módszert kombináló úgynevezett integratív terápiától várható leginkább érdemi javulás. Az integratív terápia ötvözi a Marsha Linehan által kidolgozott dialektikus viselkedésterápia (DBT), az áttételre fókuszált pszichoterápia (TFP), a Young-féle sématerápia, a mentalizáció fókuszú terápia (MBT), a kognitív-analitikus terápia (CAT) és esetleg más, specifikus terápiák elemeit. Ezek arányát minden esetben egyedi módon, személyre szabottan kell megállapítani, hiszen minden borderline személyiségzavarral küzdő más és más. Elengedhetetlenek a rogersi terapeuta-változók: az empátia, a kongruencia és a hitelesség; ezen túlmenően a terapeuta aktivitására, rugalmasságára, meleg, támogató, elfogadó attitűdjére is szükség van (Kuritárné Szabó I., 2012).

    1. Hisztrionikus személyiségzavar

Régebben hisztériás személyiségnek nevezték, jellemzője a fokozott emocionalitás, a figyelemfelkeltés igénye, az érzelmi túlfűtöttség (DSM-IV, 2001). Ezek az emberek úgy viselkednek, mintha színpadon élnék az életüket, modoruk, gesztusaik teátrálisak, véleményük, mondanivalójuk gyakorta változik, attól függően, hogy a másik mit akar hallani tőlük. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elnyerjék mások tetszését. Nehezen viselik, ha várakoztatják őket, ha nem ők vannak a figyelem középpontjában. Önmagukra fókuszálnak, jellemző tulajdonságaik a hiúság és a követelőzés. Gyakran viselkednek provokatívan vagy szexuális szempontból kihívóan. Megjelenésük jellemzően magára irányítja a figyelmet, fokozott energiát fordítanak külsejükre és annak megfigyelésére, hogy mások miként látják őket. Sokszor viselnek extravagáns, rikító, feltűnő ruházatot. Kapcsolataikban általában kevés az intimitás. A hisztrionikus személyiségzavarral diagnosztizáltak körében lényegesen több a nő. A zavar kialakulásának több különféle magyarázata van. Van, amelyik a szülői szeretetlenséget, a gyermek elhagyatottságtól való félelmét emeli ki. Az érzelmileg túlfűtött helyzetek kialakításának célja a többi ember oltalmazó ösztöneinek felébresztése. Mások a fokozott szuggesztibilitásra, a decentrálásra való képtelenségre helyezik a hangsúlyt. Ismét mások a társadalmi elvárásokat jelölik meg kiváltó tényezőként. Pszichoterápiába általában bevonhatók, ám szeszélyességük, indokolatlan követelőzéseik, manipulációik miatt csak nehézkesen haladnak előre.

    1. Nárcisztikus személyiségzavar

A zavar elnevezése az önmaga vízben tükröződő tükörképét csodáló, majd emiatt vízbe fúló, mondabeli Narcisszosz nevéből származik. Jellemzője a kifejezetten kóros, grandiózus önértékelés, a szélsőséges önimádat, a külső elismerés, csodálat iránti állandó igény, az empátia szembetűnő hiánya (DSM-IV, 2001). Saját teljesítményüket felnagyítják, környezetüktől pedig elvárják, hogy őket felsőbbrendűként kezelje. Általában rendkívüli sikerről, hatalomról álmodoznak. Hiúak, kapcsolataikban önzők, csak magukra koncentrálnak. Rendkívül nehezen viselik, ha „nem körülöttük forog a világ”. Mások sikereire irigyek, céljaik elérése érdekében gyakran használnak ki másokat. Önelégültek, modoruk másokkal szemben gyakran lekezelő, esetenként arrogáns. Fokozottan ügyelnek a külsőségekre. Kapcsolataikat gondosan megválogatják, különleges bánásmódra tartanak igényt. Nehezen, gyakran dühvel, a megalázottság érzésével fogadják a kritikát, rosszul tűrik a frusztrációt. Vannak köztük azonban olyanok is, akikről szinte lepereg mindenfajta bírálat. Bensőséges, tartós, szeretetteljes kapcsolatok kiépítésére általában nem képesek. A nárcisztikus személyiségzavarral küzdők 75%-a férfi. A zavar kialakulásának magyarázata változó. Vannak, akik a rideg, elutasító szülői magatartásban, a szeretetlenségben, visszautasítottságban eltelt gyermekkorban látják a probléma gyökerét, mások éppen ellenkezőleg, a túlzott elfogadást, a „majomszeretetet”, az elkényeztetést látják a legfőbb bajnak. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők (saját túlzott önértékelésük miatt) többnyire ritkán folyamodnak terápiás segítségért, ha mégis, alapvető személyiségszerkezetük többnyire igen nehézkessé teszi a folyamatot, és kétségessé a sikert.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Irodalom: Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 547-567) DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest Kuritárné Szabó, I. (2012). Integratív megközelítés a borderline betegek pszichoterápiájában. Psychiatria Hungarica, 2012/4., pp. 233-244.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

miért éljek?

keresem, hogy miért élnek az emberek, hátha releváns indokot találok magamra nézve.... 25 éve nem találok, csak hogy gyáva vagyok meghalni.

Mit tegyek?

Tisztelt Pszichológus! Van egy 24 éves hugom aki tavaly decemberbe szült egy kisfiút és sajnos mivel nárcisztikus személyiség zavara van, így mindenkivel de a jelenlegi másfél éves fiával folyton ordibál és még engem meg édesanyámat is lelki terror alatt tart bár édesanyám is nárcisztikus, volt már rá példa sajnos nem 1x hogy rávágott a gyerek fenekére is ha valami olyat csinált, féltem a kisfiút hogy előbb utúbb bántalmazni is fogja fizikailag, múltkor írtam a gyámügynek pontosabban megkérdeztem mit tegyek de ők csak annyit mondtak hogy írjam le a hugom adatait és ők meglátogatják, csak én fé

szeretetre képtelen?

Kedves Pszichológus! Előre is köszönöm a válaszát! 23 éves meleg fiú vagyok és párkapcsolatban képtelen vagyok szeretni. Most szakítottam a barátommal, akivel évekig együtt voltam, mert a legtöbbször úgy éreztem, megjátszom magam. Nem akartam közös programokat szervezni,és zavart, mikor ajándékot adott, mert úgy éreztem le akar kötelezni. A szakítás emellett azért is történt, mert megtetszett egy másik fiú. Amíg őt elérhetetlennek hittem (van bartája), addig teljesen obeszesszív gondolataim voltak vele, napokig csak rá gondoltam, és mintha szerelmes lett volna. Utána beismerte, hogy én is tet

Gábor

Most válunk a feleségemmel és sokmindenben bizonytalan vagyok: Próbálom nézni az ő érdekeiket is és azt is, hogy a kisfiúnk ne sérüljön lelkileg. Most ha nem úgy szeretnék vmit ahogyan ő, akkor a kisfiúnkat lebegteti, vele manipulál engem. Mások előtt úgy tünteti fel magát, hogy ő az áldozat és én vagyok minden rossz forrása. Volt már hasonló, hogy áldozatként tűnt fel a vállalkozási problémákban, akkor én léptem fel, mint megmentő, de végül minden rosszért engem okolt. Sokszor úgy érzem, hogy bűntudatot és önvádat akar bennem kelteni sokmindenért. Most, ha valamit szeretnék átbeszélni más

Nárcisztikus személyiségjegyek levetkőzése

31 éves férfi vagyok, majdnem egy éve léptem kapcsolatra jelenlegi párommal, azonban már a kezdetek óta jelentkeztek nehézségek. Rendszeresen "ki akartam erőszakolni a szeretetének bizonyítékát", pl. mondja el, mit tud nekem adni, amit még nem adott másnak, vagy amikor nem voltunk együtt, akkor veszekedésig erősködtem vele, hogy beszéljünk Skype-on. Ő a saját szavaival élve "jégcsap természet", ezért sokszor visszautasította bármilyen jellegű közeledésemet, amely elutasítások engem rendkívül frusztrálnak, mint ahogy az is, ha exeivel beszélget Viber-en, és ilyenkor racionális létem ellenére ne

Párkapcsolati problémák. Van megoldás?

Kedves Válaszadó! Első benyomásom a páromról az volt, hogy színészkedik, nem hiteles, de később megnyílt és sok mindent elárult magáról, a gyermekkoráról, például hogy nem kapott megerősítést és nem ismerték el a teljesítményét. Időnként arrogáns, a saját érdekein kívül mást ritkán vesz figyelembe, nem kér bocsánatot, de láthatóan szorong, mindig meg akar felelni, jól teljesíteni, de ezt igyekszik elfedni. Észrevettem, hogy manipulál, büntet azzal, hogy nem keres, semmibe vesz, bizonytalanságban tart. Húszas éveiben járó nő vagyok, ez az első hosszabb kapcsolatom, néhányszor jártam pszicholó

depressziós lennék?

Kedves Pszichológus!!! Már írtam ide de nem jött válasz önöktől.Több mint egy hónapja szenvedek lehangoltságtól, rosszkedvtől. Ezen felül nincs erőm egész nap csak aludnák, rengeteget eszek emiatt fáj a gyomrom is és szédülök. A meleg különösen nem használ mert szakad rólam az izzadtság állandó jelleggel fáj a fejem. Nincs kedvem a hobijaimhoz se ami filmnézés. Barátaim és ismerőseim is egybehangzóan állítják hogy rosszkedéjűnek látnak és kedvetlennek. Na szóval orvosomnak elpanaszoltam a tüneteimet aki pszichiáter de nem értette meg. Mondtam neki hogy depressziós vagyok és nincs semmi okom

Depresszió lenne?

Kedves Hölgyem/Uram! 18 éves vagyok és tanácsot szeretnék kérni Öntől, hogy tudnék változtatni a személyiségemen. Mindig is befelé forduló voltam, nehezen barátkoztam, ezáltal soha nem éreztem magam felszabadultan sehol. Azonban ez a helyzet csak jobban romlott gyakran érzem magam üresnek, feleslegesnek és sajnos néha megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata is. A családommal különösebben nincs problémán, semleges a kapcsolatom velünk, azt a néhány beszólást kibírom, amit a szociális életem hiányára tesznek... Ami a párkapcsolatom és a barátaimat illeti, nem hiszem, hogy lesznek egyá

Vajon baj van velem?

Kedves Doktor Úr/Doktornő! Jól tudom így látatlanban nem sokat tud tenni, mégis a segítségét kérném. Az utóbbi időben, kb 17.-e óta egyre többször veszem észre hogy nem vagyok tudatomnál. Pár másodperces és nem is veszítem el az eszméletem. De nem érzem magamon a kezeimet, mozognak de nem érzem úgy mintha én irányítanék. Legtöbbször ha hátra döntöm vagy rázásnak van kitéve a fejem. Gyakran el felejtem mit is csinálok épp, mit akarok mondani, így megesik hogy egymás után kétszer elvégzem ugyan azt a dolgot. Persze ezek csak másodpercek, és az utóbbi időben észleltem ilyet. Gondloltam arra

Negatív érzelmek kiiktatása?!

Tisztelt Pszichológus! A múltban történtek olyan dolgok, amik nagyban befolyásolták az életem. Abban nyílvánulnak meg ezek a történések, hogy teljesen elvesztettem az önbizalmam és a hitem. Szerencsére azóta sikerült felépíteni magam és újra sikeres és teljes életet élek. Viszont tavalyi évem a szerelmi téren teljesen destruktív jellegű volt. Egyik kapcsolatból 'másztam' át a másikba miközben átvertek, megcsaltak stb. ebből kifolyólag születtek a negatív érzelmeim. Lassan fél éve megtaláltam azt az embert, akire mindig is vágytam. A kezemet merném arra tenni, hogy ő semmilyen kapcsolatba ne

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

Borderline személyiségzavar

Tisztelt Pszichológus! Szeretnék érdeklődni, hogy vannak-e- s ha igen milyen- eltérések a két nem közt a borderline személyiségzavar tekintetében? Előre is köszönöm a válaszát!

hogyan kontrolláljam magam

Tisztelt Pszichológus! 34 éves vagyok. Epilepsziás ,nem meghatározott személyiségzavarom,nem organikus pszichózisom van. Sokszor érzek késztetést,hogy bántsam magam,gyógyszer túl adagolásra,halálra gondolok,más rossz megfoghatatlan gondolataim,érzéseim,félelmeim vannak csak úgy is,ideges,feszült is vagyok valamint majdnem mindig belekötök valakibe,nem tudom kontrollálni érzelmeim,viselkedéseim és úgy mindent és nagyon zavar főleg,hogy mások,illetők mit gondolhatnak rólam ezért.Volt,hogy lebunkóztak ezért. Nem mindenkivel vagyok ilyen.Mitől lehet ez? Mit tehetek ellene? Középiskolában főleg

Agresszió

Páromat több éve ismerem. Férjemmel való végleges szakításom óta több mint fél éve vele élek. Nagyon kedves, érzékeny, mély lelki életet élő férfi, aki sokat segített nekem korábbi csalódásom megoldásában. Szeretnék vele maradni, mert szeretem, ragaszkodok hozzá és tudom ő is ragaszkodik hozzám. Kapcsolatunkat azonban nagymértékben megrontja, hogy időnként fékezhetetlen agresszió tör ki belőle, ha úgy érzi őt bántják, vagy engem bánt valaki. Legutóbb a lányomnak írt minősíthetetlen hangnemben több sms-t, amiben minden rosszat elmondott róla. Azt hiszem ezt az váltotta ki, hogy többször panaszk

Empátia ?

Tíz év után szakítottunk a párommal és ennek egyik fontos oka az volt, hogy a tíz év alatt egyszer se ölelte vagy puszilta meg az anyját vagy a fiát (akikről egyébként kötelességtudóan gondoskodott).

Oldalak