Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Személyiségzavarok

A személyiségzavarokról általában Az összefoglaló alapvetően Ronald J. Comer A lélek betegségei (Osiris, 2005) című műve alapján készült, a benne hivatkozott szerzőket külön nem említve. Minden embernek vannak személyiségvonásai. Ezek részben genetikai adottságaink révén meghatározottak, részben pedig a fejlődés során, egy-egy adott helyzetre adott, megtanult válaszainkból, mintáinkból következnek. Maga a személyiség az élet folyamán változik, hiszen a különféle élethelyzetekhez való adaptív alkalmazkodás sok rugalmasságot igényel. Ez az, amire a személyiségzavarral (más néven karakterfejlődési zavarral) küzdő emberek nem, vagy csak segítséggel képesek. A személyiségzavar fogalma a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintáját takarja, mely jelentős mértékben más, mint amit az egyént körülvevő kultúra elvárásai diktálnak. Ez a rugalmatlanság számos esetben vezet további pszichés zavarokhoz, szociális, illetve munkahelyi konfliktusokhoz. A karakterfejlődési zavar általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban válik felismerhetővé. (DSM-IV, 2001). A probléma leggyakrabban egész életen át tart, az egyénnek nincs rálátása. Prevalenciája a felnőttek körében 4-15 százalékra tehető, ám ez a becslés meglehetősen bizonytalan. A személyiségzavarok diagnosztizálása meglehetősen nehéz, mert nem egyszerű meghúzni azt a határt, ami a már ide sorolandó esetek, és a nagyon erős, de a „normál” kategóriába sorolandó személyiségvonások között húzódik. A személyiségzavarok hosszadalmas (minimálisan egy-két évig tartó) pszichoterápiával korrigálhatók, amennyiben a kliens erre erősen motivált. Többféle terápiás megközelítés létezik, mindegyik másra helyezi a hangsúlyt, de a legfontosabb maga a terapeuta személyisége és a biztonságot adó, elfogadó terápiás kapcsolat, mely hozzásegít a változáshoz. A változás megélése, elfogadása néha önmagában is nehéz, hiszen a társas környezet részint nem mindig veszi ezt észre, részint nem mindig fogadja pozitívan. Az esetek egy kis részében spontán fejlődés is bekövetkezhet, mely legalábbis csökkenti a zavar súlyosságát. A DSM-IV továbbfejlesztett változata, a nemrégiben közzétett DSM-V másféle felosztásban kategorizálja a személyiségzavarokat, jelen esetben azonban a DSM-IV alapján mutatom be őket. „Teátrális” személyiségzavarok A személyiségzavarok DSM-IV szerinti felosztása alapján négy féle személyiségzavar tartozik ebbe a csoportba: az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus.

  1. Antiszociális személyiségzavar

Gyakran nevezik pszichopatának vagy szociopatának az antiszociális személyiségzavarral élő embereket. Legjellemzőbb vonásuk, hogy rendszeresen semmibe veszik és megsértik mások jogait (DSM-IV, 2001). Többnyire ez húzódik meg a különféle bűncselekmények mögött. A viselkedés jelei gyakran már serdülőkorban vagy annál korábban jelentkeznek. Ilyenek lehetnek az iskolakerülés, állatkínzás, verekedés, társakkal szembeni kegyetlenkedés, rongálás, lopás, hazudozás. Az ilyen emberek rendszerint nem számolnak viselkedésük következményeivel, impulzívak, ingerlékenyek, gyakran agresszívek. Tartós kapcsolatra általában képtelenek. Gyakran manipulálnak másokat személyes előny megszerzése céljából. A másoknak okozott fájdalom vagy kár tökéletesen hidegen hagyja őket, lelkiismeret furdalást nem éreznek. Gyakran kerülnek összeütközésbe a törvénnyel, részint erőszakos magatartásuk, részint pedig a drog- vagy alkohol okozta problémák miatt. Egyes felmérések szerint a népesség 3,5 százaléka (többségükben férfiak) sorolható ebbe a kategóriába. Megfigyelések szerint a magatartászavarral vagy figyelemhiányos hiperaktivitással kezelt gyerekek körében jóval magasabb az antiszociális személyiség kialakulásának kockázata. A zavar létrejöttének többféle magyarázata van. Egyes irányzatok a csecsemőkori elhanyagolást és/vagy abúzust jelölik meg magyarázatul, mások a modellkövetést (családi minta), megint mások biológiai gyökereket látnak: az általános aktivitásszint veleszületetten alacsonyabb voltát, és az ebből fakadó fokozott ingerkeresést. A személyiségzavar kezelése a lelkiismeret és a változásra való motiváció hiánya miatt szinte kilátástalan. Rendelkezésre álló adatok alapján a börtönökben alkalmazott zsetongazdálkodással lehetett némi pozitív eredményt elérni.

    1. Borderline személyiségzavar

Ezt a zavart alapvetően meghatározza a hangulati, érzelmi labilitás, a torz, bizonytalan önértékelés és az impulzivitás. Rendszeresen előfordulnak különböző önsértések (karok, lábak „falcolása”) vagy egyéb szélsőségesen önveszélyeztető magatartás (szabályoknak fittyet hányó autóvezetés, alkohol- és/vagy droghasználat, illetve a szexuális partnerek gyakori váltogatása, stb.). A zavarra jellemző a belső ürességérzés, a kötődési nehézségek. Kapcsolataik általában viharosak, a partnerhez fűződő érzések a szélsőséges idealizálás és a teljes lebecsülés között váltakoznak. Magatartásukra rányomja bélyegét a valós vagy vélt elhagyatástól való intenzív félelem, rettegnek attól, hogy magukra maradnak. Egyes esetekben paranoid tünetek is megjelenthetnek. Gyakoriak az indulatkitörések, melyeket nem, vagy csak igen nehezen tudnak kezelni, és indulataikat gyakran fordítják önmaguk ellen. Rendszeresen fenyegetőznek öngyilkossággal, sőt, számos esetben a fenyegetőzésnél messzebbre mennek: demonstratív módon végre is hajtják a szuicid kísérletet (DSM-IV, 2001). Ezek egy része sajnálatos módon befejezett öngyilkossággá válik, a borderline személyiségzavarral diagnosztizált kliensek körében 6-8,5 százalékra tehető ezek aránya. A zavar kialakulásának számos magyarázata van. Az esetek többségében kimutatható a korai szűlő-gyerek kapcsolat sérülése, a szülői elhanyagolás vagy el nem fogadás (illetve ennek szubjektív megélése), továbbá szignifikánsan gyakoribbak a különféle traumatikus események (fizikai vagy szexuális abúzus, halálesetek, válások). A biológiai irányzatok képviselői az alacsonyabb szerotoninszintet és az alvási mintázatban mutatkozó rendellenességeket, valamint a dopamin-működés zavarait emelik ki. A szociokulturális irányzat hívei a felgyorsult kulturális változásokkal, a társadalmi közeg szétesésével, az általánossá váló identitásválsággal, üresség és szorongás érzéssel, továbbá a megváltozott szülői-nevelői attitűddel hozzák összefüggésbe a jelenséget. Ez utóbbit támasztja alá az, hogy az utóbbi évtizedekben érzékelhetően nőtt ezen személyiségzavar előfordulásának aránya. A borderline személyiségzavar kezelésében a hosszú távú pszichoterápia jelentős és tartós javulást eredményezhet. A legújabb eredmények szerint, bár számos hatékony terápiás eljárás létezik, leginkább a több módszert kombináló úgynevezett integratív terápiától várható leginkább érdemi javulás. Az integratív terápia ötvözi a Marsha Linehan által kidolgozott dialektikus viselkedésterápia (DBT), az áttételre fókuszált pszichoterápia (TFP), a Young-féle sématerápia, a mentalizáció fókuszú terápia (MBT), a kognitív-analitikus terápia (CAT) és esetleg más, specifikus terápiák elemeit. Ezek arányát minden esetben egyedi módon, személyre szabottan kell megállapítani, hiszen minden borderline személyiségzavarral küzdő más és más. Elengedhetetlenek a rogersi terapeuta-változók: az empátia, a kongruencia és a hitelesség; ezen túlmenően a terapeuta aktivitására, rugalmasságára, meleg, támogató, elfogadó attitűdjére is szükség van (Kuritárné Szabó I., 2012).

    1. Hisztrionikus személyiségzavar

Régebben hisztériás személyiségnek nevezték, jellemzője a fokozott emocionalitás, a figyelemfelkeltés igénye, az érzelmi túlfűtöttség (DSM-IV, 2001). Ezek az emberek úgy viselkednek, mintha színpadon élnék az életüket, modoruk, gesztusaik teátrálisak, véleményük, mondanivalójuk gyakorta változik, attól függően, hogy a másik mit akar hallani tőlük. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elnyerjék mások tetszését. Nehezen viselik, ha várakoztatják őket, ha nem ők vannak a figyelem középpontjában. Önmagukra fókuszálnak, jellemző tulajdonságaik a hiúság és a követelőzés. Gyakran viselkednek provokatívan vagy szexuális szempontból kihívóan. Megjelenésük jellemzően magára irányítja a figyelmet, fokozott energiát fordítanak külsejükre és annak megfigyelésére, hogy mások miként látják őket. Sokszor viselnek extravagáns, rikító, feltűnő ruházatot. Kapcsolataikban általában kevés az intimitás. A hisztrionikus személyiségzavarral diagnosztizáltak körében lényegesen több a nő. A zavar kialakulásának több különféle magyarázata van. Van, amelyik a szülői szeretetlenséget, a gyermek elhagyatottságtól való félelmét emeli ki. Az érzelmileg túlfűtött helyzetek kialakításának célja a többi ember oltalmazó ösztöneinek felébresztése. Mások a fokozott szuggesztibilitásra, a decentrálásra való képtelenségre helyezik a hangsúlyt. Ismét mások a társadalmi elvárásokat jelölik meg kiváltó tényezőként. Pszichoterápiába általában bevonhatók, ám szeszélyességük, indokolatlan követelőzéseik, manipulációik miatt csak nehézkesen haladnak előre.

    1. Nárcisztikus személyiségzavar

A zavar elnevezése az önmaga vízben tükröződő tükörképét csodáló, majd emiatt vízbe fúló, mondabeli Narcisszosz nevéből származik. Jellemzője a kifejezetten kóros, grandiózus önértékelés, a szélsőséges önimádat, a külső elismerés, csodálat iránti állandó igény, az empátia szembetűnő hiánya (DSM-IV, 2001). Saját teljesítményüket felnagyítják, környezetüktől pedig elvárják, hogy őket felsőbbrendűként kezelje. Általában rendkívüli sikerről, hatalomról álmodoznak. Hiúak, kapcsolataikban önzők, csak magukra koncentrálnak. Rendkívül nehezen viselik, ha „nem körülöttük forog a világ”. Mások sikereire irigyek, céljaik elérése érdekében gyakran használnak ki másokat. Önelégültek, modoruk másokkal szemben gyakran lekezelő, esetenként arrogáns. Fokozottan ügyelnek a külsőségekre. Kapcsolataikat gondosan megválogatják, különleges bánásmódra tartanak igényt. Nehezen, gyakran dühvel, a megalázottság érzésével fogadják a kritikát, rosszul tűrik a frusztrációt. Vannak köztük azonban olyanok is, akikről szinte lepereg mindenfajta bírálat. Bensőséges, tartós, szeretetteljes kapcsolatok kiépítésére általában nem képesek. A nárcisztikus személyiségzavarral küzdők 75%-a férfi. A zavar kialakulásának magyarázata változó. Vannak, akik a rideg, elutasító szülői magatartásban, a szeretetlenségben, visszautasítottságban eltelt gyermekkorban látják a probléma gyökerét, mások éppen ellenkezőleg, a túlzott elfogadást, a „majomszeretetet”, az elkényeztetést látják a legfőbb bajnak. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők (saját túlzott önértékelésük miatt) többnyire ritkán folyamodnak terápiás segítségért, ha mégis, alapvető személyiségszerkezetük többnyire igen nehézkessé teszi a folyamatot, és kétségessé a sikert.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

 

Irodalom: Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 547-567) DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest Kuritárné Szabó, I. (2012). Integratív megközelítés a borderline betegek pszichoterápiájában. Psychiatria Hungarica, 2012/4., pp. 233-244.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Van megoldás?

Tisztelt Pszichológus! Már kb 8-10 éves korom óta foglalkoztat az, hogy erős ösztönzést érezzek arra, hogy az ellenkező nem fehérneműit használjam. Mindig titokban vettem fel azokat, de volt, amikor mégis lebuktam. Olyankor Édesanyám leszidott, és mindig mondta, hogy elmondja mindenkinek. Ilyenkor egy jó darabig nem mertem felvenni. Aztán kimaradt jó pár év és közben megnősültem és jöttek a gyerekek, az internet segítségével egyre mélyebbre kutakodtam a témában. Megveszem a fehérneműket, egyszer kétszer felveszem, hordom, egy két hónapig aztán jön egy gondolat, hogy keresek így magamnak szexu

Kapcsolatfüggőség

Jó napot kívánok, évekkel ezelőtt mondta a nővérem hogy kapcsolatfüggő vagyok. Ezt akkor nem fogadtam el,nem ismertem be. Mára lassan tudatosul bennem, visszatekintve az elmúlt évekre,hogy ez így van. Utána olvastam ennek,jó pár kapcsolatfüggőségi jellemző igaz rám. Többek között az is,hogy a szüleimhez vezethető ez vissza,elválltak. Nem gondoltam volna hogy ez kihat rám ennyire.Segítséget szeretnék kérni.

Kapcsolatfüggőség

Jó napot kívánok, évekkel ezelőtt mondta a nővérem hogy kapcsolatfüggő vagyok. Ezt akkor nem fogadtam el,nem ismertem be. Mára lassan tudatosul bennem, visszatekintve az elmúlt évekre,hogy ez így van. Utána olvastam ennek,jó pár kapcsolatfüggőségi jellemző igaz rám. Többek között az is,hogy a szüleimhez vezethető ez vissza,elválltak. Nem gondoltam volna hogy ez kihat rám ennyire.Segítséget szeretnék kérni.

Nárcisztikus személy okozta sebek kezelése, felépülés

Tisztelt Hölgyem/Uram! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy segítsen eldönteni, milyen típusú segítségre lenne szükségem. Az elmúlt másfél évben a munkahelyemen egy vélhetően narcisztikus személyiségzavarral rendelkező személlyel hozott össze a sors. Empatikus személyiségem révén kialakult köztünk egy rám igencsak mérgezően ható furcsa kapcsolat, valamiféle energia áramlás, mely egyre jobban tönkre teszi az életemet. Mintha függőjévé váltam volna, félek tőle, mégis mintha szükségem lenne rá. Cégen belül már váltottam máshova több, mint fél éve, mégsem vagyok jobban. Elkerülhetetlen, hogy

Múltban ragadás

Üdvözlöm! 3 éve élünk együtt a párommal.Most is ugyanúgy szeretem mint amikor 5 évvel ezelőtt megismertem,pedig majdnem hogy csak szenvedek mellette.2hétig tökéletes minden aztán egyik percről a másikra teljesen megváltozik,hetekig hozzám sem szól,a gyűlölet látszik rajta.Ha mégis hozzámszól csak bánt,sérteget olyanokkal vádol amit én nem tettem,nem mondtam.De megvan győződve rola hogy azt mondtam azt tettem.Mikor eltelik 2-3 hét és kitisztul elmondja hogy amivel vádolt azt az exe tette vele.Az exe hibáiért bánt engem folyamatosan.Aztán megint 2-3 hét tökéletes kapcsolat következik,majd újra

Testvér

Üdv! Van egy 22 éves öcsém, 8 évvel vagyok idősebb. Az iskolába csúfoltak minket,benne maradt komplexus.Nincsenek barátai, soha nem volt barátnője. Minden megnyilvánulása gúnyos, negatív, görcsös,pesszimista, kárörvendő, okoskodó. A házunk felújítás alatt, pár hónapra haza költöztünk a párommal. (35 hetes terhes vagyok) Bujkál előlünk, ha találkoznunk kell, flgemán pofákat vág, szándékosan kiközösít. Volt egy konfliktus. Kérdezni akartam tőle, aznap többször kértem, hogy normális hangnemben válaszoljon, majd rám ordított, a szüleim füle hallatára üvöltött, hogy utolsó állat vagyok, nyomorult

Miért?

Azért írok, mert úgy érzem hogy kellene beszélnem valakivel. Néha úgy érzem depresszióba esek és ilyenkor teljesen elhagyottnak érzem magam és nincs kedvem senkihez és semmihez, vannak olyan érzéseim, hogy nem felelek meg eléggé sem a munkámban, sem pedig az életben. Sokszor vannak olyan gondoltalaim, hogy komoly betegségem van, főleg ha akármilyen fejfájásom van vagy akármi apró problémám egyből az jut eszembe, hogy komoly betegség áll mögötte és ez néha a mindennapjaimat is megnehezití, mert ilyen gondoltatok mellett, nem tudok máshova koncentrálni. Nemtudom eldönteni, hogy ez normális csak

Bordelien-szindróma?

Tisztelt szakértő! Kérdésem hosszú és összetett,szeretném tudni,hogy mi a véleménye. Menyem olyan családból jött,ahol a férj nem tartja a kapcsolatot a szüleivel. Öt lánytestvére van,akik kapcsolatban élnek,többnyire befolyásos szülők gyermekeivel,gyereket"csináltatnak",s kettő ebből nős emberrel,akiknek már volt saját gyermeke. Természetesen nem tartja egyikük párja sem a szülőkkel a kapcsolatot. Fiam februárban szakította meg velünk. Unokámat 9 hónapig nem láttuk. Gyámhatóság engedéllyel most hetente látjuk,de a kicsi/4éves lesz/ befogja a fülét,csukva tartja a szemét,míg ott vagyunk. Előtte

Miért csinálja ezt? Mit tehetnék?

Tisztelt Szakértő!27éves vagyok a párom30akit nem tudom hogy páromnak nevezhetek,4 éve küzdünk.Én normális és kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyom vele de ő döntésképtelen.Amikor együtt vagyunk nincs köztünk probléma azt mondja nem velem van a baj,mégsem tudja elkötelezni magát mellettem.A 4 év alatt próbált másokkal ismerkedni illetve kalandok de a végén mindig vissza tér hozzám,azt mondja senkivel nem olyan jó szex sem mint velem illetve velem szemben nincsenek gátlásai érzi velem lenne boldog.Komoly kapcsolatot szeretne de folyton változik a gondolkodása egyik héten akarja másik héten nem va

Beteg vagy csak rosszindulatú?

Édesanyámról van szó...Nagyon élhetetlen volt vele mindig az élet,de egyre rosszabb.Mindenkivel bizalmatlan(velem is)mindig más az oka mindennek,ha nincs semmi baja keres magának aggódnivalót,nem tűr meg jókedvet a környezetébe,az őt iritálja.Sokáig jártam a táncot ahogy fütyülte,de egy ideje megkeményedtem és egyszerűen nem veszem komolyan a bántásait,vádjait,sérelmeit,mert tudom,hogy nem valósak.Viszont egyre romlik a kapcsolatunk és neki egyre rosszabb ez az áldatlan állapot.Nem tudom,hogy keressek neki egy pszihológust vagy ha valami személyiségzavara van,ebbe a korba már úgysem lehet segí

Ki ellenőrzi a pszichológust

Az lenne a kérdésem, hogy ki vagy milyen szervezet, hatóság vagy kamara ellenőrzi a pszichológus munkáját és amik a terápiák alatt történnek és kihatással vannak a kliens életére miként kerülnek megítélésre? Ha egy pszichológus olyat tesz amivel árt a kliensnek és krízist okoz ezzel, akkor az esetet ki vizsgálja ki? Hol van a pszichológus felelőssége és ki elkenőrzi a munkájának minőségét és eredményét? Hová lehet fordulni panasszal vagy kinek lehet visszajelzést adni, ha egy pszichológus szakmai munkájával kapcsolatban probléma merül fel?

Hogy tudnam szemelyisegzavaros/maniakus depresszios hugomat orvoshoz kuldeni

Kedves doktorno/ doktor ur, Hugom nemreg elvalt, szereny anyagi korulmenyek kozott el ket gyerekkel, sulyosan labilis pszichesen (duhrohamok, depresszio - gyerekkorban sajat szuleink is elvaltak) de visszautasitja a csaladi segitseget. Velem meg beszel es valahogy szeretnem ravenni, hogy menjen el egy pszichologushoz, ki is fizetnem neki. Hogyan lehet egy nagyon labilis, dacos emberrel a betegsegerol beszelni es meggyozni, hogy menjen orvoshoz? Koszonettel AM

Munkakerülés

önértékelési zavarból van kiút? 23 éves fiatal vagyok és a szüleimnél élek, nem dolgozok, mert őszintén rühellem a munkahelyi környezetet és a stresszt ami vele jár. És tanulni se tudok, mert egyszerűen leülök és inkább gondolok egyet és elmegyek úszni. Csak azért rossz így mert nincsenek emberi kapcsolataim, mert a munkanélküliség és a mamahotel gáz dolog szerintem. Nem merek lányokkal ismerkedni, mert nekik fontos hogy a pasinak pénze legyen ,autója és "foglalkozása",ez amúgy tényleg fontos vagy csak a diplomásoknak??? prostituáltnál voltam múltkor, ott mindegy. Amikor dolgoztam gyárban

Milyen hatással van egy disszociatív személyiségzavarban lévő tininél ha emlékeztetjük arra amit a fájdalom miatt elfelejtett?

Üdvözlöm! Egy 14éves lánynál a disszociatív szemzav. tüneteit véltem felfedezni. Vantöbb személyisége. Egy 10év. lány(démon),egy lélek(testőr,akilehet tegnap alakult ki) s egy ideges valaki.A lélekfeladata vigyázni atestre míg visszanem tér atöbbi személyiséggelvaló harcból az egyén. Azértgondolom,hogy lélek lehetett mertaztmondta én is lehetek olyan mint ő,amolyan testőr,csak meg kell hozzá halnom. A démon meg mondta,hogy vannak még többen akik a felszínre akarnak kerülni. De az egyén most nem emlékszik a tegnap történtekre(testőr) s arrasem ami hétfőeste történt(démon). A démon előtti dolog

Mi baja lehet?

Tisztelt Dr. Nő/ Úr! A volt barátomnak szakítás után (egyébként előtte is) szörnyű élete volt. Most külföldön dolgozik, hogy helyre hozzon mindent, de nagyon ijesztő dolgokat mesélt. Azt mondja, hogy szerinte két évvel ezelőtt ő megnyerte a lottót és mi elloptuk tőle a szelvényt. (Nyilván semmi ilyen nem történt.) Aztán azt mesélte, hogy szerinte valaki szórakozik vele és ez egy játék, az élet egy teszt... és valaki jót nevet az ő szenvedésén. (Régebben számítógépes játékokkal is játszott, nem tudom köze van-e hozzá.) Most azt gondolja, ott ahol lakik (szerető emberek közt), úgy érzi, meg

Oldalak