Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Stressz és stresszkezelés

Stressz és stresszkezelés

A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenállóképességét. A stresszkeltő események a következő kategóriák egyikébe tartoznak:

  • az emberi tapasztalat szokásos határain kívül eső traumatikus események
  • befolyásolhatatlan események
  • bejósolhatatlan események
  • az események, amelyek kihívást jelentenek képességeinknek és énképünkne

A stresszkeltő szituációk érzelmi válaszokat eredményeznek. Ide tartozik: Szorongás – ezalatt értjük a félelem, feszültség és a rossz előérzetet. Ha az ember olyan eseményen megy keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét, akkor poszttraumás stresszbetegségről beszélünk. Legfőbb tünetei: süketség a világra, alvászavarok, a trauma újraéledése az álmokban. Harag és agresszió – a harag agresszióhoz vezet. A gyerekek gyakran dühösek lesznek és agresszív viselkedést mutatnak, amikor frusztrációt élnek át. A frusztráció-agresszió hipotézis szerint egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Kognitív károsodások – Stressz által kiváltott érzelmi reakción túl gyakran mutatnak kognitív károsodást is. A magas emocionális arousal zavarhatja az információfeldolgozást. A stressz hatására fellépő kognitív károsodások azt eredményezik, hogy az emberek mereven ragaszkodnak céltalan viselkedésmintáikhoz, mivel képtelenek alternatív mintákat mérlegelni. Fiziológiai stresszreakció – A stresszortól függetlenül testünk automatikusan felkészül a veszedelemre, melynek különféle élettani, idegrendszeri hatása és következménye van. Ezek a reakciók önmgukban nem károsak, csak ha huzamosabb ideig (krónikusan) fennálnak. Ebben az esetben viszont a test nagfokú kifáradásához, leterheltségéhez vezetnek. (olyan mintha egy lakásban folyamatosan szóla a riasztó) Azt a folyamatot, melynek során a személy megpróbál szembeszállni a stresszel, megküzdésnek nevezzük, s ennek két fő formája van. A személy összpontosíthat a speciális problémára, hogy megkísérelje azt a jövőben elkerülni vagy megváltoztatni. Ezt nevezzük problémaközpontú megküzdésnek. Foglalkozhat azzal is, hogy enyhítse a stresszkeltő helyzethez kapcsolódó érzelmi reakciókat, ha a helyzetet magát nem is tudja megváltoztatni. Ezt a folyamatot nevezzük érzelemközpontú megküzdésnek. Problémaorientált megküzdés – Az erőfeszítések a probléma megoldására irányulnak. Probléma elemzés, alternatív megoldások kidolgozása, elfogadás kognitív újrastrukturálás segítségével Érzelemközpontú megküzdés – Az erőfeszítések nem a probléma megszüntetésére, hanem pusztán a negatív érzelmek csökkentésére irányulnak. Elkerülés (struccpolitika), pszichoaktív szerek fogyasztása. Egy segítő szakember, pszichológus nagymértékben tud segíteni a stressz kezelésében. Segítheti:

  • azonosítani a stressz okozó problémákat
  • kialakítani a természetes védelmi mechanizmusokat
  • már kialakult problémák és helyzetek kezelését stb.

A stressz mindenki életében jelen van. Ne féljen, vagy ijedjen meg, ha az Önében is feltűnik. Ha úgy érzi nem boldogul vele, vagy túlzottan eluralkodik az életén, érdemes szakemberhez fordulni!

A leírást Földi Miklós pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Hogyan segítsek?? Nagy a baj...

Tisztelt Pszichológus! Párom az utóbbi években egyre agresszívabb lett,apró dolgokon, mint pl egy leves sózása, teljesen ki örül, múlt béli sérelmeket fél hozva, amelyek alaptalanok, beteges féltékenység saját barátai,családja felé is, hetente ismétlődő kiborulásokkal küzdünk,téveszmékkel,amelyek arról szólnak, hogy őt átverik. Ha nem szólok azért, ha szólok azért. Bántalmazott is, fenyegetett, legtöbbször ittas állapotban. Nem tudja kontroll alatt tartani sem az ital fogyasztást, sem az indulatait. Úgy gondolja, hogy ő tökéletes, mindent jól csinál, és az amit tesz az úgy helyes /ha fenyege

Családi problémák

Tisztelt Doktor Nő/ Doktor Úr! A családi problémák miatt, sajnos nem tudok magamra és a párkapcsolatomra koncentrálni. Nem tudok önfeledten örülni semminek, mert sajnos beárnyékolják a problémák, amik valójában nem az én problémáim, de mégis a szívemen viselem ezeket, mert rám hárulnak a problémák nap mint nap.Fél év múlva külön életet kezdünk a párommal és szeretnék csak magunkra koncentrálni, félek, hogy emiatt nem fogok majd tudni. Nem tudok majd boldog lenni, bármennyire is akarom. Kialakult bennem egy fajta szorongás, önértékelési zavar. A sok negatívizmus miatt, mindenkiben/mindenben a

Stressz, szorongás

Tisztelt Doktor Nő/ Doktor Úr! A családi problémák miatt, sajnos nem tudok magamra és a párkapcsolatomra koncentrálni. Nem tudok önfeledten örülni semminek, mert sajnos beárnyékolják a problémák, amik valójában nem az én problémáim, de mégis a szívemen viselem ezeket, mert rám hárulnak a problémák nap mint nap.Fél év múlva külön életet kezdünk a párommal és szeretnék csak magunkra koncentrálni, félek, hogy emiatt nem fogok majd tudni. Nem tudok majd boldog lenni, bármennyire is akarom. Kialakult bennem egy fajta szorongás, önértékelési zavar. A sok negatívizmus miatt, mindenkiben/mindenben a

Miért van ez?

Kedves pszichológus! 25 éves vagyok, 2 nappal ezelőtt úgy ébredtem mint akin egy hatalmas súly van, nem bírtam felkelni az ágyból, 2 napja olyan érzésem van, mintha a testem nem az enyém lenne, mintha nem lennék a testemben, ehhez társul gyengeség, súlytalan érzés, mintha nem érezném a súlyt, Tompa a fejem, mintha homályosan látnák, de mégsem, nem látok élesen, nemtudom pontosan leírni milyen érzés ez, szinte másodpercek alatt felejtek el dolgokat vagy akar egy kis apróságot amit abban ah időben csináltam, mintha nem érezném az étel ízeit, mitől van ez? Ez annyira rossz érzés mintha nem lennék

Van kiút?

Kedves Doktornő/Doktorúr! Gyerekkorom óta szorongok, leginkább az egészségemen, és középiskolás korom óta visszatérő pánikrohamaim vannak. A környezetem sosem vettem komolyan a problémát. Általában ok nélkül vagy valamilyen szokatlan/ijesztő fizikai “jelenség” miatt kezdek el pánikolni, majd az erre jellemző fizikai tünetek még jobban megijesztenek és bekerülök egy spirálba, amiből általában csak a féktelen zokogás zökkent ki. Tudatosan kerülöm a koffeint, szedem a megfelelő vitaminokat és nyugtatóteát iszom, de sajnos így is sűrűsödnek a rohamaim az elmúlt időben. 15 évig sportoltam, de most

Hogy segíthetnék a húgomon?

Megpróbálom röviden elmesélni a történetét. Nagyon kedves ember sokszor megbántották, apámtól is sok sértést kapott, az iskola és a szüleink miatt megfelelési kényszeres. Most egyetemista már negyedik éve csinálja az egyetemet egy három éves képzést még mindig csak másodéves. A legtöbbször rosszkedvű, volt olyan félév mikor nem járt be egyetemre, nem tudjuk mi a baja, itthon feküdt és sokat sírt. Tudom, hogy nagyon stresszeli őt és nagyon meg akar felelni, nagyon görcsös. A barátaival megszakította a kapcsolatot, pedig látszik rajta, hogy akar velük találkozni, mikor megkérdeztem mi történt mi

Harag

Tisztelt Dr. Úr/Nő! 25 éves vagyok. Nagyon sokszor érzek magamban mélyről jövő haragot, egészen kicsi korom óta, amit próbálok "legyűrni" magamban és "megoldani" próbálom nyugtatni magam de nem mindig megy. Sokszor érzek embertársaim iránt is haragot, megmagyarázni pedig nem tudom, hogy miért, sokszor indok nélkül. Szeretnék ezen változtatni, szeretnék ettől szabadulni, és kiegyensúlyozottabban élni. Ez a haragos állapot legtöbbször úgy tör a felszínre, hogy felemelem a hangom és bántóan beszélek közeli hozzátartozóimmal. Nem ahogy megérdemelnék, csupán azért mert én rosszul érzem magam legbe

Tic

Tisztelt Doktor! Kárpátaljáról írok önnek, az itteni szakemberektől nem kaptunk választ/megoldást. 5 éves kisfiunknál különböző tic-ek jelentkeztek. Először egy évvel ezelőtt, télen mutatkozott meg változó formában (vállhúzogatás, szájtátás, sűrű pislogás, szemforgatás, rövid hang). Ezek a tünetek 2-3 hónapig álltak fenn, majd hirtelen, maguktól eltűntek. Most viszont, kb 8 hónapra az utolsó tünetek elmaradása után a tic-ek újra előjöttek, most más formában. Jelenleg akararlanul bólogat és ezzel együtt rövid "hm" vagy "mhm" hangot ad. Sokszor számol be arról, h zavarja a nagy zaj (pl az óvo

Testverfeltekenyseg

Kedves uram/hölgyem! 2 gyermek édesanyja vagyok, a nagyobbik fiam 2,5 éves, a kisebbik alig 3 hónapos. Az első napok nehezek voltak, de utána rendezodni látszott a helyzet, mára viszont ismét borzasztoan telnek napjaink, nagyfiam teljesen kifordult magából, mindenre hisztizik, sír, éjszaka felsir, alig eszik, konkrétan semmi, sehogy nem jó. Próbálok elegendő időt tölteni vele, ne érezze magát hátrányban a kicsivel szemben, de fizikai képtelenség annyit foglalkozni vele, mint egyke korában. Terhesség alatt mindennap beszéltünk a kisteso rol, nagyon várta, most is szereti, látszik rajta, még

reménytelen

megőrülök ebben a retekben, mocsokban és rendetlenségben, míg egyedül laktam, nem volt ez... nem értem más hogy bír mocsokban és kuplerájban élni.... elegem van ebből hogy amit takarítok az 90%-ban baromira nem az én mocskom már bocsánat de nem tudok szebben fogalmazni ilyen idegállapotban.... gyűlölöm a rendetlenséget és a mocskot de mindenki után én takarítok, az én mocskom max 10%... és ezt én már nem bírom hogy állandóan takarítok, nem dolgozom ráadásul de simán napi 8 órát töltök a kicseszett háztartással és már elegem van, és ráadásul nem is főzök... arra már nincs energiám....elegem van

Párkapcsolat

Üdvözletem! Próbáltam elmagyarázni a páromnak hogy már kihültek az érzelmeim iránta de ő ezt sehogyan nem fogadja el. Öngyilkossággal fenyegetőzik folyton. Nem tudja elkepzelni az életét nélkülem akkor ő inkább meghal mindig ezt mondja. Napokig nem eszik. Minden lépesemet figyeli stb. A családja pedig azzal fenyeget engem hogy ha bármi baja lesz a fiuknak készüljek fel a legrosszabbra. Hogyan lehetne megértetni vele ezt hogy ennek nincs jövője már és hogy az élet megy tovább?

Pánik

Kedves Pszichológus! Több éve cukorbeteg lettem. Viszont manapság nagyon elhatalmasodott rajtam egy kényszer. Napi 20-30x mérem a cukrom mert attól felek hogy leesik. Ha megmérem, utána megkönnyebbülök. Ez jól gondolom hogy egyfajta kényszercselekvés nálam? Tudom hogy túlzás amit csinálok, de nem tudok leállni vele. Mit lehetne tenni? Üdvözlettel, Reni

Ez csak hiszti?

Flóra vagyok, 18 éves lány és sajnos nem igazán tudok magammal mit kezdeni. Az egesz ott kezdődött, hogy elkezdtem fogyni. Mindenki mondta, hogy csinos vagyok és, hogy mennyit változtam.... de én valahogy ezt nem láttam. Azért kezdtem el odafigyelni az étkezésemre, mert undorodtam magamtól és nem bírtam tükörbe nézni, de sajnos ez még mindig így van. Az elmúlt 1 hónapban visszaszaladt rám 4 kg és ezt érzem is magamon. Hetente többször jönnek rám falási rohamok, amikor mindent összeeszem ami a kezem ügyébe kerül és utána borzasztó rosszul érzem magam. A gondolataim csak a kaloriák körül forogna

Érdemes lenne szakovoshoz fordulnom?

Tisztelt Dr.! 20 éven nő vagyok, és az elmúlt két évem saját magam megfigyelésével és megértésével küzdöttem.Pánikrohamok(igaz már kevesebb),dühkitörések,önbántalmazási hajlam,öngyilkos gondolatok,szorongás,üresség érzet,evészavar,gyakran csapongó érzelmek,depresszió,dohányzás,alkohol és drog fogyasztás,instabil önkép,alvás zavar.Mint egy depressziós figyelemre éhez kamasz,csak hogy tudom,nem vagyok depressziós sem pedig kamasz. A problémám pedig nem el-el múló szakasz hanem folyamatos bizonytalanság amire már a baráti köröm is felhívta figyelmem.Egy napomat úgy írnám le mint egy hullámvasút,m

27 évesen a plüss kutyámnak sírtam el a bánatom

Tisztelt szakértő! 27 éves srác vagyok. Nem vagyok mostanában elégedett az életemmel, nem vittem, annyira, mint szerettem volna, vagy, ahogyan elképzeltem. Nem vagyok elégdett a munkahelyi teljesítményemmel, sok ott a stressz, nem minden feladatot tudok jól ellátni. Viszont nem tudom, hogy enélkül az állás nélkül mi lenne velem. Tegnap munka után idegileg kierültem, és cseteltem a szülői háztól már elköltözött öcsémmel. Viszont eközben elsírtam magam, és a plüsskutyámat ölelgetve, és azt mondogatva, hogy "ne sírj, kutyus, nincs semmi baj kutyus" próbáltam magamat vigasztalni. a vigasztaló szav

Oldalak