Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Címlap » Problem groups » Stressz és stresszkezelés

Stressz és stresszkezelés

A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenállóképességét. A stresszkeltő események a következő kategóriák egyikébe tartoznak:

  • az emberi tapasztalat szokásos határain kívül eső traumatikus események
  • befolyásolhatatlan események
  • bejósolhatatlan események
  • az események, amelyek kihívást jelentenek képességeinknek és énképünkne

A stresszkeltő szituációk érzelmi válaszokat eredményeznek. Ide tartozik: Szorongás – ezalatt értjük a félelem, feszültség és a rossz előérzetet. Ha az ember olyan eseményen megy keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét, akkor poszttraumás stresszbetegségről beszélünk. Legfőbb tünetei: süketség a világra, alvászavarok, a trauma újraéledése az álmokban. Harag és agresszió – a harag agresszióhoz vezet. A gyerekek gyakran dühösek lesznek és agresszív viselkedést mutatnak, amikor frusztrációt élnek át. A frusztráció-agresszió hipotézis szerint egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik, amely a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Kognitív károsodások – Stressz által kiváltott érzelmi reakción túl gyakran mutatnak kognitív károsodást is. A magas emocionális arousal zavarhatja az információfeldolgozást. A stressz hatására fellépő kognitív károsodások azt eredményezik, hogy az emberek mereven ragaszkodnak céltalan viselkedésmintáikhoz, mivel képtelenek alternatív mintákat mérlegelni. Fiziológiai stresszreakció – A stresszortól függetlenül testünk automatikusan felkészül a veszedelemre, melynek különféle élettani, idegrendszeri hatása és következménye van. Ezek a reakciók önmgukban nem károsak, csak ha huzamosabb ideig (krónikusan) fennálnak. Ebben az esetben viszont a test nagfokú kifáradásához, leterheltségéhez vezetnek. (olyan mintha egy lakásban folyamatosan szóla a riasztó) Azt a folyamatot, melynek során a személy megpróbál szembeszállni a stresszel, megküzdésnek nevezzük, s ennek két fő formája van. A személy összpontosíthat a speciális problémára, hogy megkísérelje azt a jövőben elkerülni vagy megváltoztatni. Ezt nevezzük problémaközpontú megküzdésnek. Foglalkozhat azzal is, hogy enyhítse a stresszkeltő helyzethez kapcsolódó érzelmi reakciókat, ha a helyzetet magát nem is tudja megváltoztatni. Ezt a folyamatot nevezzük érzelemközpontú megküzdésnek. Problémaorientált megküzdés – Az erőfeszítések a probléma megoldására irányulnak. Probléma elemzés, alternatív megoldások kidolgozása, elfogadás kognitív újrastrukturálás segítségével Érzelemközpontú megküzdés – Az erőfeszítések nem a probléma megszüntetésére, hanem pusztán a negatív érzelmek csökkentésére irányulnak. Elkerülés (struccpolitika), pszichoaktív szerek fogyasztása. Egy segítő szakember, pszichológus nagymértékben tud segíteni a stressz kezelésében. Segítheti:

  • azonosítani a stressz okozó problémákat
  • kialakítani a természetes védelmi mechanizmusokat
  • már kialakult problémák és helyzetek kezelését stb.

A stressz mindenki életében jelen van. Ne féljen, vagy ijedjen meg, ha az Önében is feltűnik. Ha úgy érzi nem boldogul vele, vagy túlzottan eluralkodik az életén, érdemes szakemberhez fordulni!

A leírást Földi Miklós pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Nem vagyok elég jó

Jo napot azzal kerdesel fordulok onokhoz hogy életben probalok még felelni de nem sikerül erre a egészségem is rá ment

Mit tegyek?

Jó napot!Úgy érzem betelt a pohár,és nem tudok egyedül megbírkózni ezzel ami már vagy fél éve velem folyik,szóval segítséget szeretnék kérni.Egyszerűen nem tudok boldog lenni,pedig lenne rá okom,meg van mindenem amire csak szükségem van,szerető családom,barátaim akik támogatnak...Mégis úgy érzem mintha egyedül lennék,és nem értene meg senki.Fordultam már szakértői segítséghez (iskola pszichológus) de igazából csak rosszabb lett az állapotom,annyiból jó volt hogy tényleg mindent elmondhattam ami nyomta a lelkemet,de nagyon fáj a tudat hogy mennyire nem vagyok normális,és ezt tudatta is velem a

Mit tegyek?

Jó napot! Úgy érzem nem bírom tovább és segítségre van szükségem. 17 éves vagyok és körülbelül fél éve tart ez az állapot,és már nagyon meg szeretnék szabadulni ettől. Úgy érzem hogy nem lehetek boldog,pedig mindenem megvan, szerető családom barátok akik támogatnak mindenben mégis egyedül érzem magam, és úgy érzem hogy nem ért meg teljesen senki. Mindenért magamat hibáztatom,és folyton a múlton gondolkozok,hogy mit tehettem volna másképp,mit rontottam el,de közben tudom hogy azon nem tudok már változtatni. Olyan mintha 2 ember lennék az egyik pillanatban mindenért magamat hibáztatom, eszembe j

Magas vérnyomás, pulzus lehet pszichológiai?

T. Doktornő/úr! Nem biztos, hogy jó helyen járok, de jelenleg kifogytam a lehetőségekből. Következő a problémám. Éves üzemorvosi vizsgálat, vérnyomás 160, pulzus 130, ami azért eléggé érezhető. 10 perccel később, munka közben már semmi bajom. Otthon bármit csinálok, és megmérem, nem megy 130 fölé, pulzus 80 körül. Kipróbáltam, hogy mérés előtt 10 percig csak ülök, és nem csinálok semmit. 2 perc után már unatkozok, elkezd járni az agyam, vérnyomás/pulzus megy az egekbe. De bármivel lekötöm magam, percek alatt helyreáll. A régi üzemorvos ezt így elfogadta, az új sajnos nem, és mindenféle vizsgá

Hogyan felejtsek, lépjek tovább vagy várjak?

Az exem több, mint 4 hónappal ezelőtt dobott ki. Még mindig szeretem őt, és nem tudom hogyan tudnék esetleg továbblépni rajta vagy újra megszerezni őt. Kint volt Németben ezalatt a 4 hónap alatt, volt, hogy beszéltünk mert ráírtam és néha olyan fura volt, mármint valamikor kedves volt, és érdekeltem őt, valamikor meg bunkó és semmi nem érdekelte. + néha olyan megjegyzéseket tett amikről simán levonható, hogy esetleg még szeret engem, csak valamiért mégsem jön újra velem össze. Az egyik barátjával ment ki, aki szerintem szintén tehet a szakításról, tele beszélhette a fejét. Most egy pár hete ne

válás

Tiszteletem! Férjemmel ez év májusában váltunk el. Közös gyermekünk 7 éves. A válás óta nem akar menni az apjához(aki alkoholista),nagyon sokszor előfordult,hogy a megbeszélt időpontban nem jelent meg,csak ígérgetett,ez is megviselte a gyermeket,legutolsó láthatás alkalmával augusztusban sírva hozta haza a gyermeket,nem tudta megnyugtatni. Beszélni sem akar vele. A láthatás esetleges szóbakerülésekor a kislány viselkedése megváltozik,tanulmánya romlik. Mit tehetek ebben a helyzetben? Ha a gyermek menni nem akar,akkor az apa nem is jön még meglátogatni sem! Tiltva,ellene nevelve nincs!

Milyen területen tevékenykedő pszichológushoz kellene fordulnom?

Üdvözlöm! Úgy gondolom, hogy mindenképp el kellene mennem egy személyes konzultációra, de nem igazán tudom, milyen szakterületű pszichológust is lenne érdemes felkeresnem, mivel elég laikus vagyok. Idén töltöttem a 30-at és kicsit elfogott a pánik az eddigi életem értékelésével kapcsoaltban, nem tartok ott ahol szeretnék, vannak dolgok amiken úgy érzem változtatnom kellene, de nem vagyok rá képes. Rendkívül zárkózott vagyok, nagyon nehezen ismerkedek és nyílok meg, főleg ha az érzelmekről van szó. Nincs sok párkapcsolati tapasztalataom, az a kevés ami van az se mostanság volt, nemi együttlét n

Generációs szorongás

Azt vettem észre, hogy a huszas, harmincas éveikben járó emberek elveszetették a talpuk alóla biztos talajt, nagyon kevesen találnak olyam munkát amit igazán szeretnek, nem beszélve a párkapcsolatokról, döbbenet mennyi fiatal nem élte át még a szexualitást. En 2 diplomával évente váltogatom a munkahelyeimet és sehol sem érzem igazán jól magam, egy idő után minden egyhangvá válik, és egy irodai környezetben néha csak a "talpnyalás" viszi előre a karriert. Sok velem egykorú ember szintén utálja a munkáját, feleslegesnek találja, néha semmit sem csinálunk egész nap, és ezért kapunk fizetést. Isme

Miért vagyok döntésképtelen?

Tisztelt Segítő! 22 éves diáklány vagyok, 4 éve élek együtt párommal. Az első két évben nem igazán vettem észre hogy egy idegbeteg. A "szerelem rózsaszín ködje" elvakított. Később azonban rádöbbentem hogy valós tény az ami a szemem elé tárult. A problémám hogy bezárva élek, csak a családom és az iskola van jelenleg az életemben. Nincsennek barátaim, nem járok szórakozni egyáltalán, és ez hiányzik nekem. Mindebbe pszichésen is belebetegedtem, ami már -már testi tüneteket produkál. Még is vele maradtam. Néha vele érzem jól magam , de többségében egy jobb életre vágyom. Döntésképtelen vagyok , ne

Hogyan kezeljem a párom dührohamait?

Tisztelt Doktornő / Doktor úr, A párommal 1,5 éve vagyunk együtt nagyjából 2 hónapja élünk együtt. A munkája miatt a beosztása teljesen össze-vissza van, nem nagyon van szabad hétvégéje, a bioritmusa felborult, alszik amikor más ébren van és fordítva. Most van egy betegsége, amit kutatnak egy ideje, de még nem derült ki pontosan mi az, de gyomor-, és bélrendszeri gond. Úgy érzem hetek óta, hogy elveszítette a kontrollt, állandóan kiabál, üvölt velem, bármit teszek semmi sem jó. Nagyon el vagyok keseredve, már lassan minden nap sírok, én is érzem már magamon, hogy kezdek rámenni, úgy érz

Önmagam ellensége

Tisztelt Szakértő! 23 éves, végzős egyetemi hallgató vagyok. 10 évvel ezelőtt kezdtem depressziós lenni, emellé nagymértékű szorongás és bipoláris viselkedés társul. Két éve kezdtem még rosszabbul érezni magam, ekkor már pánikroham-szerű tüneteim is lettek. Jelenleg több okból is kilátástalannak érzem a helyzetet. Egyrészt aggódom a jövőbeli karrierlehetőségek hiánya, illetve a szakterület iránti érdeklődés csökkenése miatt. Ebből adódóan szégyenérzetem is támadt, elsősorban attól tartok, hogy a családomnak (akik nagyon támogatnak) csalódást okozok azzal, hogy nem tudok elhelyezkedni a szakt

Szorongás, önbizalom hiány, stressz

Jó napot! Sajnos az utobbi időben rosszul vagyok, otthon káósz (apámmal élek), informatika képzésen veszek részt, de a tanárokat nem érdekli ha nem volt semmilyen előképzettségem a szakmából, a tanárok haladnak előre én meg csak lemaradok inkább. Egyedül érzem magam, zárkozott vagyok, párkapcsolatok terén rosszul állok.(nem voltam nővel sem) Kerülöm a szemkontaktust, amint valaki a szemembe néz reflexből elfordulok.( csak lányoknál van igy) Folyton szorongok, izgulók, barátaim nincsenek. Nem tudom mi érdekelne, tanácstalan vagyok, a jövöm csupa köd. Általános iskolában csúfoltak, piszkált

stressz,koncentráció, önértékelés

Üdvözlöm Kedves Hölgyem/Uram Rezes Tímea Renáta vagyok 27 éves egy 7 éves lányom anyukája vagyok. Régóta terveztem írni, és tanácsot kérni, de most jött el az ideje. Több problémám is van és bár igyekszem rendszerezni a dolgokat mégis, azt érzem semmire sem vagyok jó. Néha azt érzem, hogy beszélnek hozzám és mintha kizárnám a külvilágot, néha betudtam annak, hogy csak anyukám van, aki ugyan felnevelt de keveset támogatott részben 14 éves korom óta egyedül éreztem magam. Végtelen türelmem van minden téren, velem összeveszni is nehéz. akiket szeretek, megteszek értük mindent, mégis azt ér

Mit tegyek

Tiszteletem! Szeretném segítsègüket kérni. 15 éves a lányom...most ment új iskolába. Várta a gimnáziumot,de sajnos nem igazán tud beilleszkedni. Alapjában véve visszahúzodo kislány,nehezen ismerkedik. Ha nyitnak felé ő is nyit,de ő nem mer kezdeményezni. Általános iskolában sok barátnője volt,de most...igaz 1 hònap telt mèg csak el,nincs barátja. Ő nem.mer nyitni senki felé...mert szerinte már kialakult kis bandák vannak és nem nyitnak felé. Én próbálom magyarázni neki,hogy idő kell még, és próbáljon ő is nyitni. Sajnos esténként sìr,szorong,hogy másnap menni kell iskolába és ő ott

Sors vagy szabad akarat?

Tisztelt Szakértő! 25 éves doktorandusz vagyok, és változtatni szeretnék az életemen, de nem tudom, hogy csak a változás nehéz, vagy a "sors keze" szól közbe.Szeretem a szakomat, jó a családi légkör. A mostani küzdelmeim szinte mind belső eredetűek, elvárásnak tekintem az egyszerűbb feladatokat, és a kicsi konfliktusoktól is bűntudatom van, pedig a környezetem elismer és támogat. A doktori lehetővé tette, hogy időt szakítsak párkeresésre. 2 hónapja találtam egy fiút, akivel jól érzem magam, de azóta a szorongás erősödött. Önvádló gondolataim vannak, néha alig alszom miattuk. Szerintük nem ez a

Oldalak