Pszichoanalízis

Pszichoanalízis

A pszichoanalízis a pszichológiában mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer, mely a lelki zavarokat az ún. „tudatalatti okok”, tudattalan folyamatok feltárásával igyekszik gyógyítani.

A pszichoanalízis elmélete

A módszer atyja és névadója a világhírű osztrák neurológus, Sigmund Freud volt. A pszichoanalitikus elméletek alapja egyrészt a tudatos és a tudattalan tartományok elkülönítése, másrészt a személyiség háromszintű felosztása (ösztön-én, én, felettes-én).

Freud értelmezésében a tudatosság állapotát a gyors elmúlás, de könnyű előhívás jellemzi, míg a tudattalan kapcsán két tartományt különít el: a lappangó, de tudatba hozható tudattalant, melyet tudatelőttesnek nevez, melynek elemei aktuálisan kívül esnek a tudatosságon, de könnyen a tudatba hozhatók; illetve az elfojtott tudattalant, mely nem közvetlenül hozzáférhető. A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis (szorongással járó mentális zavar) forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek.

Freud elméletében a személyiség három fő komponensre oszlik: az első az ösztön-én, amely a személyiség magja, a szenvedélyek, a heves impulzusok, ösztönök tárháza. Az úgynevezett örömelv alapján működik, nem ismer korlátokat, bűntudatot, csak a szükségletek azonnali kielégítése hajtja. Ezt regulázza meg a felettes-én, amely az introjektált, azaz belsővé tett szabályok, normák, elvárások gyűjteménye; ez a részünk hordozza a szüleinktől, valamint a társadalomtól kapott értékeket, ide tartozik énideálunk és a lelkiismeretünk is. E kettő terület közt pedig az én közvetít, amelynek feladata a belső egyensúly megteremtése, valamint különféle énvédő mechanizmusok (pl. elfojtás, projekció, racionalizáció) útján igyekszik elhárítani az én számára fenyegető tartalmakat. Emellett a valósághoz igyekszik igazítani az egyén belső késztetéseit, ez a részünk képes a késleltetésre, az alkalmazkodásra. Az analitikus elméletek szerint a szorongás abból fakad, ha e részek között felborul az egyensúly.

Pszichoanalízis a gyógyításban

A pszichoanalízis elméletén több terápiás eljárás is kifejlődött, melyek technikájukban a pszichoterápia céljának és a probléma feltárásának és megoldásának időszükségletében eltérnek. Közös elemük, hogy a terápia folyamatában a személyiség tanult, de sokszor nem tudatos működésmódjainak tudatosítása zajlik, nem csupán racionális, hanem érzelmi szintű megértés a cél, és a terapeuta-kliens kapcsolatban új viszonyulási minták elsajátítása zajlik.

Mindegyik terápiás típus önmegfigyelést és verbális megfogalmazást igényel a pácienstől, illetve megfelelő képzettséget, szaktudást, empátiás megértést, valamint az áttételi–viszontáttételi helyzet kezelésének a képességét a terapeutától. A pszichoanalitikus terápiák kontinuumot képeznek, amelynek egyik végpontján a standard (lege artis) pszichoanalízis, a másikon pedig a pszichoanalitikus megértésen alapuló életvezetési támogatás, tanácsadás, pszichológiai konzultáció foglal helyet.

Standard pszichoanalízis

A standard pszichoanalízis a pszichoanalitikus alapszabály szerint folytatott terápiás eljárás, amely fekvő helyzetben történik. Feltáró, verbális módszer, fontos eszköze az értelmezés. A terápiás anyag jelentős része az áttételi-viszontáttételi érzésekből származik. A személyiségen belül működő – többnyire tudattalan – dinamikus erők átstrukturálásán keresztül hat, aminek eredménye a tünetek javulása, valamint a személyiség összműködésének javulása is. A terápiás folyamat fontos része, hogy a személyiség kóros, konfliktusos részei a terápiás kapcsolatban – a páciens viselkedésében és viszonyulásában – széles területen megjelennek, megérthetővé és átdolgozhatóvá válnak. Általában ambulánsan alkalmazandó.

A páciens és az analitikus együttműködését a pszichoanalízis alapszabálya indítja el. Ebben a páciens vállalja, hogy olyan szabadon mondja el érzéseit, gondolatait, amennyire csak tudja, nem cenzúrázza azokat. Tudomásul veszi, hogy terápiás helyzetben mindig verbális keretek között kell maradnia, impulzusait nem valósíthatja meg cselekvés formájában. Az alapszabály révén lehetővé válik a szabad asszociáció, amely egyre inkább kiteljesedik az analízis előrehaladtával.

A szabad asszociációra az analitikus egyenletesen lebegő figyelme irányul. Miközben ilyen módon figyeli a páciens asszociációit, befogadja magába a páciens által közölt érzéseket, tartalmakat. Személyiségét megosztva egyik személyiségrészével azonosítja magát ezekkel a tartalmakkal, a másik személyiségrészével pedig megfigyeli az azonosítás révén benne keletkező érzéseket, gondolatokat, fantáziákat, és felhasználja ezeket a megértés céljára úgy, hogy igénybe veszi szakmai tudását, tapasztalatai és kreatív kapacitását.

Ezek után a megértését terápiás intervenció formájában visszajuttatja a páciensnek. A terápiás intervenció által közvetített megértés átalakítja a beteg belső világát, segítve ezzel adaptív és integratív fejlődését.

Ki végezheti? Orvosi vagy pszichológusi diplomával és pszichoterápiás szakvizsgával rendelkező személy, aki pszichoanalitikus módszerspecifikus képzettséget szerzett. Tömegellátásra intenzív, sok időt és energiát igénylő volta miatt nem alkalmas.

Pszichoanalitikusan orientált pszichoterápia, pszichodinamikus terápia

A pszichoanalízis dinamikus szemléletére építő, nem időhatáros egyéni terápia, amely egy vagy több paraméterében (elrendezés, időtartam, technikák) eltér a standard analízistől, a beteg terápiás terhelhetőségének függvényében. Feltáró módszer, amely a személyiség átdolgozásán keresztül éri el a tünetek javulását és a személyiség változását. Ambuláns és kórházi keretek között egyaránt alkalmazható.

Pszichoanalitikus rövidterápia

A pszichoanalízis elméletére és módszertanára támaszkodó terápia, amelyben az ülésszámot előre meghatározzák. A módszer nem vállalkozik a személyiség teljes, csakis az aktuális problémát/tünetet kiváltó nem tudatos pszichés konfliktusok feltárására és átdolgozására. A tünetért felelős lélektani konfliktust állítja fókuszba. Ülő helyzetben történik. Ambuláns és kórházi keretek között egyaránt alkalmazható.

Ki végezheti? Szakorvosi vagy klinikus szakpszichológusi végzettséggel és pszichoterápiás szakképesítéssel rendelkező pszichoanalitikus pszichoterapeuta, pszichoanalitikusan orientált pszichoterapeuta.

A leírást Makai Nóra pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!