Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Örökbefogadás

Örökbefogadás mindig is létezett - már a klasszikus római jog is ismerte -, azonban a történelmi korok és kultúrák nagyon különböző jelenséget értettek alatta: pl. Hawaiion a házassággal egyenértékű dicsőség volt, ugyanis egy gyermek örökbeadásával két család élete összekapcsolódott, s többé nem viseltek háborút egymás ellen.

Jelenleg Magyarországon nagykorú, cselekvőképes, egészséges személyek fogadhatnak örökbe egyedülállóként vagy házastársakként, amennyiben nincsenek közügyektől, ill. korábbi szülői felügyeleti joguktól eltiltva. Az örökbefogadók és a 0-18 évesen örökbefogadottgyermek között min. 16, max. 45 év korkülönbség lehet. Az adoptálást megelőzi a területi gyermekvédelmi szakszolgálat alkalmassági vizsgálata, mely pszichológiai felmérés, otthoni környezettanulmány és egy 40 órás felkészítő tanfolyam elvégzéséhez kötött, ennek során tisztázni lehet az örökbe fogadni kívánt gyermek életkorát, nemét, egészségi állapotát és egyéb releváns paramétereket. Az örökbefogadást a szakszolgálat véleménye alapján a területileg illetékes gyámhivatal határozatban engedélyezi. A leendő szülők a megyéjükbenvárólistára kerülnek, és a szülő-gyerek illeszkedéstől függően hosszabb-rövidebb (akár 5-7 év is lehet) várakozási idővel számolhatnak. Fontos tudni, hogy, mindig az örökbe adhatóvá vált gyermeknek választanak örökbefogadó szülőt (nem pedig fordítva!).

Az örökbefogadás két fajtája a nyílt és a zárt, melyek között a fő különbség, hogy a vér szerinti és az örökbefogadó szülők ismerik-e egymást, kaphatnak-e információt a másik félről. A szülői felügyeleti jog megvonása esetén (általában gyermekvédelmi gondozásban élő gyerekeknél) automatikusan titkos örökbeadás történik: ilyenkor a vér szerinti szülők nem kapnak értesítést az adoptálás tényéről, ill. a kétoldalú titkosság szabályai szerint a felek személyazonossága sem derül ki, azonban az örökbefogadó szülők informálva lesznek a gyermek addigi életét, egészségi állapotát meghatározó fontos tényekről. Nyílt örökbefogadás esetén a vér szerinti és az örökbefogadó szülők is egy közös tárgyaláson jelennek meg, ahol a biológiai szülők hivatalosan lemondanak a gyermekről az adoptálók javára, s megbeszélhetik az esetleges kapcsolattartás rendszerességét, módját (pl. levél, fénykép, találkozás). Mindkét esetben jogilag azonos feltételek érvényesek a vér szerinti gyermekével: megkapja örökbefogadói nevét, új anyakönyvi kivonatot szerez, utánuk örököl, s a tágabb családdal is rokoni kapcsolatnak megfelelő jogállás lép érvénybe rá nézve. A nyílt adoptálások lebonyolításában itthon civil szervezetek is közreműködhetnek.

Lélektanilag azonban számos tényező befolyásolja, hogy sikeres lesz-e az örökbefogadás. Az adoptálás egy életre megváltoztatja minden résztvevő sorsát, a hatás generációkon átívelő is lehet. Noha az örökbefogadásra a mi kultúránkban problémamegoldásként, mintegy megmentésként, örömünnepként tekintünk, valójában ennél árnyaltabb a kép, ugyanis a boldogság mellett az adoptálás érintettjei egy veszteség háromszög szereplői is. Komoly gyászmunkával jár, ha valaki nem tudja felneveli a gyermekét, nem kap róla információt, egy életen át bűntudata lehet, s nem értik meg fájdalmát a családtagjai,  a társadalom, akár még a szakemberek sem. Az örökbefogadott gyermeket a legjobb adoptáló szülő mellett is kétségek feszíthetik, miért nem maradhatott a származási családjával, történt-e tragédia, vele volt-e baj, szerethető-e egyáltalán, láthatja-e valaha azokat, akikhez legjobban hasonlít a világon, s előfordulhatott-e már, hogy szembejött vele az utcán valamelyik családtagja. Az örökbefogadó szülők, amennyiben nem lehetett biológiai gyermekük meddőség vagy magzatvesztések, gyermekhalál miatt, gyászolhatják ennek a be nem teljesedett álomnak a képét. A régóta vágyott, idealizált szülőség és az érzelmi ambivalenciát hordozó mindennapok során érezhet féltékenységet, haragot, bűntudatot, sajnálatot a vér szerinti szülő irányába. Mindegyik fél megélheti az élet igazságtalanságát, a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzését ebben a helyzetben. A veszteségek okozta gyászt gyakran nem ismeri el a társadalom, hisz megkönnyebbülést, hálát, örömöt vár el a „problémák elrendeződésével”. Ez a fajta el nem ismert, jogfosztott szomorúság egy elhúzódó, patológiás gyásszá alakulhat.

Az érintettek az információhiány következtében gyakran a képzelőerejük segítségével töltik ki a hiányzó láncszemeket, s úngynevezett fantomok formájában jelennek meg a vágyott vagy rettegett meghatározó személyek. A vér szerinti anya szellemképe lehet saját maga vagy a gyermek apja szülőként, a csecsemő vagy kisgyermek idealizált képe, vagy az örökbefogadók jótevők esetleg gonosz mostohák képében. Az adoptáló szülők, amennyiben saját gyermekük nem születhetett, egy tökéletes gyermek illúzióját hordozhatják a szívükben, miközben félhetnek az örökbefogadott gyermek öröklött adottságainak képétől, esetleg kompetensebb riválisnak érezhetik a vér szerinti szülőt. Az örökbefogadott fantáziái között szerepel saját maga elképzelt képe a biológiai családjában, a vér szerinti anya, apa felmagasztalt vagy lefokozott fantomja, esetlegesen az örökbefogadó szülők meg nem született, jó tulajdonságokkal felruházott kísértet-gyermeke.

Amennyiben az örökbeadás-örökbefogadás egy gyermekről való gondoskodás legjobb módja, úgy érdemes végiggondolni, hogyan lehet a folyamatot úgy alakítani, hogy a szereplők trauma utáni növekedésen menjenek keresztül. Az első és legfontosabb, hogy jól informált, tudatos döntés legyen mind az örökbeadás, mind az örökbefogadás. Sok esetben a nyílt örökbefogadás humánusabb megoldás, hisz az évente néhányszor érkező fényképek, levelek, hírek(ha vannak ilyenek) segítenek továbblendülni egy-egy életszakaszból a következőbe. Az örökbefogadó szülők a gyászmunkájukat elvégezve, önismeret birtokában, teljes nyitottsággal és elfogadással válhatnak képessé az érkező gyerkőc felé fordulni. Nem lehet elvárni az örökbefogadottól, hogy pótolja a soha meg nem született álom-kisgyerek helyét, vagy a pár tagjai közti űrt.

A legjobb, ha kezdettől fogva természetesen beszélgetnek az örökbefogadásról, így a gyermek énképének ez magától értetődő aspektusa lesz. Később, a kamaszkorban - akkor is, ha nem is mondják az örökbefogadóik iránti tapintatból, - az ún. kettős loyalitás kialakulása során sokan meg szeretnék keresni a származási családjukat. Ez sosem hálátlanság, hanem természetes kíváncsiság, és a származás ismeretéhez való jog egyébként is emberi alapjog Magyarországon is. Ezt 14 éves kortól az örökbefogadó szülők gyámhivatali meghallgatása mellett, 18 éves kortól pedig teljesen önállóan is kezdeményezheti a vér szerinti szülők és nagykorú testvérek irányába az örökbefogadott (azonban a vér szerinti szülők és a nem örökbeadott testvérek jogilag ezt nem kezdeményezhetik!). Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban mit közvetítenek az örökbefogadó szülők a biológiai családról a gyermek felé, ugyanis negatív narratíva esetén magát szégyenteljesnek, elfogadhatatlannak fogja tartani. Amennyiben pedig eddig titok terhelte a családi kommunikációt, és véletlenül, mástól tudja meg a fiatal az adoptálás tényét, ez súlyos bizalomvesztéshez vezethet, és hangulatzavart vagy deviáns viselkedést provokálhat. A serdülőkorra jellemző lehet a sokféle identitás kipróbálása, a nagyon gyors, vagy a megkésett leválás, túlzott ragaszkodás.

Az örökbefogadottság része az elsődleges kötődési veszteség, mely egy életre szóló feladatot adhat az intimitás kialakításának terén. Ezt a megfelelő szülői ráhangolódás, az állandóság, a kiszámítható keretek, a stabil határok biztosítása, a szeretetteljes légkör kialakítása, a gyermek önálló személyként való elfogadása, valamint a kölcsönös kortárskapcsolatok és a bizalomteli párkapcsolat mind jótékony irányba terelheti.

Szülőként akkor érdemes pszichológushoz fordulni, ha

  • úgy érzi, elakadt a gyászmunkájában meddőség, magzatvesztés, gyermekhalál vagy örökbeadás miatt
  • kötődési nehézséget érzékel a gyermekkel való kapcsolatában
  • a szülők között vagy a tágabb családban ellentétes nevelési elvek, attitűdök vannak jelen
  • nehezen fogadja el gyermeke másságát, vagy a gyermek a saját különbözőségét
  • gyakori hangulat- vagy viselkedésproblémákat tapasztal, melyekről nem tudja eldönteni, hogy átlagos fejlődési időszak (pl. dackorszak, kamaszkor), vagy ezen túlmutató nehézségek
  • a gyermek pszichológiai (érzelmi, értelmi) fejlődésével kapcsolatos kérdései vannak
  • a családba érkezésről és az azt megelőző időszakról szóló élettörténeti narratívát szeretné a gyermek életkorához illeszteni
  • pszichológiai támogatásra van szüksége a származáskeresés időszakában magának vagy gyermekének
  • az örökbefogadási titok / magánügy kérdésében konzultálna

Örökbefogadottként akkor érdemes pszichológushoz fordulni, ha

  • önismeretet szeretne, megérteni, átdolgozni, növekedni az örökbefogadás kapcsán
  • szakember segítségét kérné, hogy az örökbefogadottságát mennyire kezelje nyíltan vagy magánügyként
  • nem találja a helyét, nem érzi jól magát a bőrében, idegenség, elégtelenség érzése van, depresszív vagy irritált a hangulata, gyakran gondol arra, jobb lenne, ha nem is élne vagy ha nem így történtek volna a dolgok
  • örökbefogadással kapcsolatos gyász
  • a származásával, származáskeresésével kapcsolatban sok kérdése, kétsége van, akár dühös, szomorú, csalódott is lehet
  • nem találja a hangot a szüleivel, tanáraival, kortársaival, esetleg főnökével vagy a párjával
  • pályaválasztás vagy pályamódosítás előtt áll, melyben az örökbefogadás ténye is közrejátszik
  • szeretne örökbe fogadni vagy nevelőszülőként dolgozni

Örökbefogadással kapcsolatos kérdéseiben pszichológusok, pszichoterapeuták, perinatális szaktanácsadók és ún. meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadók tudnak segíteni. Utóbbi 2018 óta egy másfél éves szakirányú továbbképzés keretében végezhető el az ELTE-PPK Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszékén.

A Magyarországon örökbefogadással foglalkozó civil szervezeteklistája

  • Ágacska Alapítvány
  • Alfa Szövetség
  • Baptista szeretetszolgálat
  • Bölcső Alapítvány
  • Együtt az Életért Egyesület
  • Fészek Alapítvány
  • Gólyahír Egyesület
  • Mózeskosár Egyesület
  • Várva Várt Alapítvány

Lektor: Székely Zsuzsanna pszichológus

A leírást Dengyel Kinga pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!